Szaúd Arábia: előítéletek és pozitív csalódások

Sziasztok!

Na talán most sikerül összefoglalnom az elmúlt pár hét történéseit.
Először is kezdem a szaúdi csoporttal mert az a legfrissebb. Múlt hét pénteken kaptam egy telefont a gyakorlati helyemen dolgozó lányoktól, hogy hallottak egy munkáról és rám gondoltak, mint megfelelő ember. Felhívtam az illetékest, aki már várta a hívásom, elmagyarázta a munkát és hétfőn meg is kaptam minden szükséges infót.
A csoport kedden délben érkezett, 7 Szaúd Arábiai férfi (35 és 50 között) + egy francia kísérő(pasi), aki ott él és a céget képviselte. Az én dolgom volt, hogy tartsam a kapcsolatot az éttermekkel, a hotellel, a buszunkat vezető sofőrrel, az üzemekkel amiket meglátogattunk és hogy gondoskodjak, hogy minden rendben menjen. Tulajdonképpen csoportkísérő voltam.
Nagyon érdekelt a feladat, mert még sosem csináltam ilyet, holott volt ilyen órám az egyetemen, úgyhogy már ki akartam próbálni.
A másik kihívás ugye magától adódik, hogy egy csupa férfiakból álló csoportról van szó akik egy olyan országból jönnek ahol a nők teljesen más szerepet töltenek be a társadalomban és másképp vannak kezelve. Még sosem dolgoztam szaúdiakkal, nem tudtam, mire számíthatok.
A lehető legszolidabb öltözéket választottam minden napra, lehetőleg semmilyen testrészem ne látszódjon a kézfejemen és az arcomon kívül. A hajam a lehető legvisszafogottabb kontyban.
Már az első pillanattól nagyon kedvesek voltak. Persze voltak olyanok akik kevésbé voltak nyitottak és kevesebbet beszélgettek velem, de volt 2 pasi is aki sokat kérdezett rólam meg sokat mesélt magáról is. Az első gyárlátogatás nagy hatással volt rám. Nem tudtam addig ugyanis, hogy mire vállalkozom mikor elfogadom a kedves invitálást, hogy tartsak velük a viziten. Szennyvíz tisztító üzemeket látogattunk ők ugyanis ezt akarnak építeni Ryadban. Ebből adódóan lelkesen kérdeztek és fotóztak a látogatások alatt, én meg majd megfulladtam a bűzben. Haha Azért volt egy két ember köztük aki nem lelkesedett annyira a projectért így velük közösséget vállalva a lehető leggyorsabb látogatást szorgalmaztuk. :)
Egy közös délutánt eltöltve, megérkeztünk Cannesba a hotelba ahol volt egy kis pihenő idejük, nekem meg szabadidőm. Nemer, a pasi aki a legnyitottabb volt, nem tudott a szobájában pihenni, mint a többiek, mert egy üzleti megbeszélése volt a hallban. Mikor összefutottam vele megkérdezte mit fogok csinálni a következő 1,5 órában és aztán felajánlotta, hogy használjam a szobáját, amire csak szeretném, mert ő úgysem lesz ott. Tényleg alig ismertük egymást és felajánlotta, hogy maradjak a szobájában. Nagyon kedves gesztus volt tőle és igazán megérintett.
A 3 nap alatt rengeteg időt töltöttünk együtt a buszban és rengeteg alkalmunk volt beszélgetni. Ezt ki is használtuk. Meglepő módon sokkal nyitottabbak voltak velem, mint a nőkkel általában. Valószínűleg a klíma és környezetváltozás is tette, meg a hozzáállásom, hogy érdeklődtem. Beszélgettünk vallásról, szokásokról, kultúráról, tradíciókról és változásokról. Sokat tanultam az iszlámról, megtudtam milyen pozitív tanításokat tartalmaz és őszintén megmondom, sok pontjával egyet tudok érteni. Például, hogy segítik egymást, hogy a családok összetartanak és gondoskodnak egymásról. Mint megtudtam a nőknek egyre több szava van a családban és a férfiak már nem csinálnak azt amit akartnak. Kevés olyan férfi van pl aki több feleséget tart. Azt mondják, 10 %-a a férfiaknak. Meg kell állapítsam ,hogy Szaúd Arábiáról sokkal negatívabb kép él az emberekben, mint amilyen a helyzet valóban. Ismét bebizonyosodott számomra, hogy nem szabad előre megítélni senkit.
Az utolsó nap vettem nekik egy-egy képeslapot, mert volt olyan, aki azt sem tudta, hogy Cannesban voltak. Szegényeknek olyan zsúfolt napjaik voltak, hogy még a belvárosban sem tudtak sétálni egyet Cannesban, pedig ott volt a szállásuk.
Szóval vettem nekik képeslapot, hogy lássák a várost nagyjából és hogy legyen egy kis szuvenírjük az utazásról. Írtam mindenkinek pár sort emlékül és megadtam nekik az email címemet, hogy ha bármikor visszajönnek, akkor meg tudjanak keresni.

Végig szuper éttermekben ettünk. Én is azt ettem amit ők szóval nem panaszkodom. :)
Nagyon jó éttermek voltak, sok finomságot ettem. A desszertek voltak a legjobbak.
Meg az, hogy velük együtt ettem, amit megtiszteltetésnek vettem de azért figyeltem minden pici részletre.

A 3 nap végén a Sephora drogériában akartam megállni vásárolni a feleségeiknek. Természetesen az eladók nem beszéltek angolul és az arabok mind valami különlegeset akartak venni úgyhogy 8 ember között szaladgáltam folyamatosan, fordítottam, szagoltam ,tanácsoltam , mi mennyibe kerül és hány milli literes. Kicsit káoszos volt de végül sikerült a fél boltot megvenniük 1 óra alatt és lassacskán elindulnunk a busz felé. Később jöttem rá, hogy simán kérhettem volna jutalékot az üzlettől,hogy oda vittem őket, mert rengeteg pénzt elköltöttek általam.
Nemer, akiről már beszéltem szintén vásárolt a feleségének és engem kért meg, hogy szagoljam meg az illatmintáit. Nevetve kiválasztottam amelyik tetszett és hozzátettem, hogy szerintem úgysem emlékszik már,hogy melyik volt a sok minta közül amelyikre ráböktem.
A vásárlás végeztével odalépett hozzám és átnyújtott nekem egy kis csomagot, mondván, ez az enyém és hogy köszöni a fáradozásaimat. Annyira aranyos volt! Tisztára meglepődtem. Csak itthon vettem észre, mikor kibontottam és kipróbáltam, hogy azt a parfümöt kaptam amit kiválasztottam. Aqua di Gioa Giorgio Armani, 100ml, Eau de Parfume.
Gondolom ennek a hatására egy másik pasi is adott nekem egy kis ajándékot, az egyik kis illatmintáját amit ajándékba kapott. Nagyon aranyosak voltak.
A buszban a reptérre menet az egyik pasi odahív magához. (az elejétől fogva Lilinek hívtak, nem tudom honnan jött nekik, én sosem mondtam nekik, hogy ez a becenevem. Szóval megkárdezi tőlem, megtennék e neki egy szívességet.Mondom persze. Vadul elkezd matatni a zsebében, majd végül előhúz egy tollat. ’Kérlek fogadd el ezt a tollat!’-mondja. A magyarázathoz hozzá tartozik, hogy tudták, aznap délután egy marketing zh-t írok, ami később elmaradt, de a toll állítólag jó jel a vizsgán. Mondom ok, ez csak egy toll, bár jó nehéz. Hogy fogok ezzel írni?
Persze ajándék lónak ne nézd a fogát, nem kezdtem el ott vizslatni, csak mikor már hazaértem. Egy Chopard tollat kaptam. Mikor itthon megmutattam a lakótársaimnak, Dilan rögtön rácuppant a témára és megkereste, a toll kb 350 €-t ér. Ha nem többet. Akkor esett le milyen nagy ajándékot kaptam és abban a pillanatban nem is tudtam, mit fogadok el.

Folyt köv.

Szuper nap a monacoi Fairmont Hotelban

Ma szuper napom volt!!!
Monacoban dolgoztam a Fairmont hotelben és másfél órás ebédszünettel kezdtünk. :))
A hotel éttermében ettünk, olyan büfé asztal volt, hogy a szemem nem győzte legelni és a gyomrom eldönteni, mit egyek és mennyi fér még belém.
A desszertek voltak a legjobbak. Vagy 5 félét ettem.
Szuper volt a munka is, találkoztam magyarokkal és jót beszélgettem a kollégákkal is akiket már régebbről ismertem.

Szóval nagyon jó kis nap volt.
Most viszont gyorsan megyek aludni mert holnap bébysittelek.
Pusz

Sí hóó, síí hóó, sííí, hóóó hóóó hóóó

Megkaptam a félévi eredményeimet!!!

Egész jók lettek! Sőt,azt mondhatom, az osztály első harmadában vagyok. A vicc az, hogy az igazgatónk kissé feldúlva fakadt ki nekünk, hogy micsoda szégyen a régi francia diákokra nézve,akik már több éve a suliban vannak, hogy a külföldi diákok jobb eredményt értek el, mint ők.

És tényleg. Van aki egy csomó tantárgyból megbukott. Na mindegy.
Én örülök a saját részemnek.

Ma este jönnek Lédáék. Igaz, csak átutazóban lesznek Spanyolország felé és majd csak a visszafelé vezető úton maradnak majd itt pár napra. De azért nagyon örülök, hogy ma találkozunk.

Ma este pedig végre megyek Genfbe! Onnan pedig a Francia részre síelni. Ha hihetek a híreknek, akkor gyönyörű idő, napsütés, nem túl hideg és szinte üres, tökéletes pályák várnak. Esténként szauna, jacuzzi, uszoda. JUHÉÉÉÉÉÉÉ!!!
Már alig várom!

Majd csak vasárnap jövök vissza.
Puszillak titeket!!