2010. november 28., vasárnap

munka, suli, sport

Sziasztok!

Munka,suli,munka,suli,sport,tanulás,munka,sport,tanulás. Az elmúlt 3-4 nap történései röviden. :)

Szó mi szó, a héten kicsit sokat dolgoztam. Kedd,csütörtök,péntek, szombat. Suli mellett a hétköznapok sűrűre sikeredtek, de a szombat esti munka nagyon jó volt.
Egy házaspár 40. születésnapját ünnepelte a legelitebb monacói múzeumban. Az egész múzeumot kibérelték. Hihetetlen szép volt!
Mindenki be volt öltözve a 70es évek stílusa szerint. Nagyon vicces volt. Jó hangulat, jó zene, kedves emberek. Nagyon jól éreztem magam, sok ismerőssel találkoztam, akikkel már korábban dolgoztam együtt. Jó volt az egész este.
Nagyon vicces volt, hogy mivel mi hostess lányok és a vendégek is be voltunk öltözve sok vendég azt hitte én is a család része vagyok. :) Én kicsit külön álltam a többi hostesstől, mert az volt a feladatom, hogy a vendégeket megkérjem, hagyják magukat lefényképezni a profi fotós által. A családtagok, akik a partit rendezték ott álltak közvetlenül mögöttem. Ezért mikor kedvesen köszöntem a vendégeknek, sokan puszit nyomtak az arcomra és megkérdezték hogy vagyok. HAHA pusztultam a röhögéstől. A ciki csak az volt, hogy a szervezők (a főnökeim) ott álltak mellettem és nem értették miért csókol végig a vendégsereg fele. haha
Hát én sem értettem. :) Lehet túl kedvesen köszöntem nekik vagy nem tudom.

Az estében még az is jó volt, hogy a múzeum nem volt lezárva ezért egy csomó részt meg tudtam nézni. Pl a hatalmas akváriumot ami tele volt cápákkal meg rájákkal meg 30-40 kilós óriási halakkal. Tisztára ledermedtem és nekinyomtam az orrom az üvegnek úgy bámultam őket. Az esti fényekben csudi szép volt az egész. Egy másik akváriumban medúzák voltak kék fénnyel megvilágítva. Gyönyörű volt ahogy az átlátszó állatkák tömege kékes fényben ragyog. Sokáig bámultam őket ahogy úszkálnak fel-le az üveg mögött azzal a jellegzetes medúza mozgással.
Nagyon tetszett.

Ma egy másik meglepetés is ért. Egy kávézóba betérvén egy puli köszöntött. :)) Nagyon megörültem az ősi magyar fajtának és rögtön szóba is elegyedtem a gazdijával, egy fiatal lánnyal. Miközben a kis hiperaktív 1 éves fekete gombócot gyűrtem, megkérdeztem a lánytól tudja e hogy ez ősi magyar kutya. Tudta, és ez nagyon jól esett. Beleszeretett a fajtába és azt mondta nem hiszi, hogy valaha is más fajta kutyája lesz, annyira tettszik neki. Nagy ritkaság ez az egyszerű, mondhatni vidéki fajta a csilli-villi riviérán. Ezt a lány is megerősítette. Úgyhogy nem győztem betelni a puli gomb szemeinek őszinteségével és a rózsaszín nyelv csapásaival.
Nagyon jó érzéssel indultam haza.

Itt is beköszöntött a tél. Mintha csak arra várt volna, hogy megkapjam a téli holmijaimat, mert kedd reggel már mínuszban ültem biciklire.
Egész héten 0 fok körül volt a hőmérséklet ami az itteni emberek szabályos megfagyását eredményezte. Nem nagyon vannak ehhez szokva. Szó mi szó, nekem sem esik túl jól. Akklimatizálódtam már és én is nehezebben tűröm a hideget. Na azért még mindig jobban mint a déliek. :)
Tegnap és ma reggel hó is esett, de nem maradt meg.
Ma felmentünk Monaco fölé a hegyre, megnéztük a siklóernyős rajthelyet. Délben 2°C volt és eső, hideg széllel úgyhogy nem sokáig maradtunk. Kár, gyönyörű onnan a kilátás és nagy kedvem támadt nekem is siklóernyőzni. Valami hihetetlen látvány tárulhat az ember szeme elé ahogy a levegőben úszva ereszkedik alá Monaco felett. A félszigetek és a gyönyörű kék tengerpartok még ebben a cudar időben is fantasztikus képet adtak. Képzelem akkor jó időben.

Na most sietek még megírni a háziaimat holnapra aztán meg gyorsan aludni menni, mert amúgy sem aludtam sokat a héten.

Puszi mindenkinek!!

2010. november 23., kedd

biciklis nap

Ma nagyon korán keltem, 5.30kor,mert 7.30tól dolgoztam és biciklivel mentem.
Beijesztettek, hogy sztrájkolnak a buszok így már tegnap a bicó mellett döntöttem.
Reggel 6.45kor aztán jobban csábított a buszmegálló mint a pedál, de már előfizettem a bicót.
Majdnem ráfagytam a kormányra, de megérte. Több okból is.
Elsősorban mert jó testedzés volt és megadta a lendületet a naphoz másodszor pedig mert a parton tekertem a csodaszép napfelkeltében. Az ég alja épp hogy vöröslött mikor elindultam és végig tudtam nézni amíg a nap előbújik. Visszafelé meg már a ragyogó napsütés kísért.
A munka egyébként elég langyos. Szórólapozás a gimik előtt, nem egy nagy élmény.
Aztán az ebédszünetemben is dolgoztam, kicsit késtem is a délutáni órámról, de nem volt gáz.

Csütörtök meg péntek lesz még ilyen. Addig prezentációim meg sok olasz házim van.
Az olaszt nagyon hajtom, hogy minél előbb közép szinten legyek. Hát az óra már közép szinten folyik, csak nekem kéne jobban beintegrálódnom az eseményekbe. :)
Azért egész ügyes vagyok szerintem. :)

Most rohanok is aludni, mert a 15 km bicó kicsit kifárasztott. Kell az energia.

Puszi nektek!!

2010. november 11., csütörtök

Mit jelent számodra a boldogság?

Olaszból kaptunk egy jó házi feladatot amit gondoltam megosztok veletek, mert magyarul írtam meg először.

Mit jelent számodra a boldogság?
Az emberek nagy része elköveti azt a hibát, hogy a boldogságát feltételekhez köti. A Boldogság független és szabad, belőlünk fakad. Számomra nem kapcsolódik társadalmi státuszhoz, anyagi helyzethez, materiális dolgokhoz, értelemhez, nemhez vagy életkorhoz. A Boldogság az a képesség, ami segítségével el tudjuk engedni magunkat. Rábízzuk magunkat a mindenségre és nem az élettel szemben állunk, keményen és megrendíthetetlenül, mint a szikla a hullámverésben –mert úgy nehéz-, hanem úszunk az árral. A boldogság hit, hogy mindig a lehető legjobb történik velünk. Minden okkal és értünk van. Még az első pillantásra negatívnak tűnő dolgok is minket szolgálnak, tanítanak, alakítanak. A boldogság független vallástól, nemtől, életkortól, társadalmi státusztól. Egyetlen dologtól függ csupán. A hittől.

Ezt mondanám,ha magyarul kellene, de az olasz szintemre való tekintettel ezt fogom írni:
Számomra a boldogság nem a materiális dolgokban, hanem a harmóniában és az apróságokban rejlik.
Harmónia test és lélek között. Egészséges egyensúlyban, békében élni saját magunkkal és a környezetünkkel.
Egy tartalmas beszélgetés a világ fontos dolgairól egy baráttal egy csésze tea vagy kávé mellett, arról, mit gondol a világról, mi az élet értelme.
A naplemente, a tengerpart, a hegyek és völgyek látványa, a mozgás öröme, a havazást nézni este a meleg szobából, a gyermekek őszinte mosolya és ízletes nevetése, az érintés élménye, a madarak szárnyalása a napfényben, egy kedves ismerős váratlan megpillantása. A szabadság érzése, amikor az arcomba és a hajamba fúj a szél, az őszi erdő színei, a virágzó gyümölcsfák, az állatok kicsinyei és az aranyos állatkák, a színek, ahogy a fény megcsillan a havon a napsütésben, egy mosoly az utcán szembe jövőtől, egy kedves gesztus amit nem is vártál, a víz felszínének tapintása, a felhők alakja, az impresszionista festmények, egy kutya fejének, fülének simogatása, a macskák dorombolása, a macskák talppárnáinak érintése, olyan emberekkel tölteni az időmet akiket szeretek és ők is szeretnek engem, a finom ételek mind olyan apró dolgok amelyek örömet visznek az életembe.

Elgondolkodtam, hogy a nyelv tanulás, mindenképpen együtt jár a személyiség fejlődésével. Nem csak egy új kultúrát ismersz meg általa (és azáltal csökken az általánosításra/rasszizmusra való hajlamod) de rengeteg olyan dolgon is elgondolkodsz amit amúgy nem is jutna eszedbe végiggondolni. Nyelvvizsgára való felkészülés alatt, nyelvórán, ha jó a tanár, rengeteget tudsz meg magadról is, a környezetedről is. Olyan dolgokat fogalmazol mondatba, mondasz ki hangosan amilyeneket nagyon ritkán idézel fel a mindennapi életben.
Ez mindenkiben ott van, csak akitől ezt nem kérdezik, az nem is figyel erre. Nagy hiba. Mi lehet fontosabb ezeknél a dolgoknál? Boldogság, öröm, hit, barátság, az élet értelme, kedvenc időtöltésed. A nyelv remek eszköz, hogy ezeket mind tudatosítsd magad számára is.

egy kicsit magamra vállalom a nyelvtanár (és sokszor pszichológus) szerepét és megkérdezlek titeket, kedves hozzám közel állók:
Számodra mit jelent a boldogság? Mi az ami megédesíti a napjaidat? Mitől ragyog fel az arcod?

A választ talán senkivel sem osztod meg, de ha már Te magad tisztában vagy vele, mit szeretnél, mitől leszel boldog a mindennapjaidban, már megérte mert közelebb kerültél önmagadhoz és a célodhoz.

Mindenkinek sok sikert kívánok ahhoz, hogy azt az életet élje, ami boldoggá teszi.
Talán egy kis példával szolgálhatok nektek a sajátommal. "Where is a will, there is a way". Ahol akarat, ott út is van.

Sok szeretettel
L

2010. november 8., hétfő

Gyakorlat

Sziasztok!

A hétvége munkásan telt, az utolsó pillanatban kaptam egy telefont, hogy tudok e helyettesíteni egy lányt, meg még egy felkérést így 2 munkát is meg tudtam csinálni.

Jó későn végeztem, de jó munka volt úgyhogy összességében pozitív mérleggel zártam a napot.

Vasárnap Monacoban voltam a vurslin. Felültünk a körhintára meg játszottunk azzal az asztali hoki játékkal. Jól mulattunk.

Egy jó hír, hogy 2 cég is komolyan érdeklődik a gyakorlatommal kapcsolatban.
Az egyik, egy monacói akikkel már szeptemberben a monacói triatlont csináltam. Ők sportrendezvények szervezésével foglalkoznak és sokat tudnék a szakmán belül tanulni. Nagyon aranyos csapat, csupa fiatal, kedves ember, ráadásul nem kéne költöznöm sem. Csak júluis, augusztura kellene valami szállást találnom. Viszont a fizetés nem valami sok. Beszéltem a csajjal és mondtam neki, hogy szívesen csinálnám a gyakorlatomat náluk viszont ilyen fizetés mellett muszáj vagyok más munkát is elvállalni. Hostesskedést meg hasonlókat, amik adott esetben hét közben lehetnek így nem tudnék dolgozni.
Azt mondta, semmi gond, nagyon rugalmasak tudnak lenni, egyáltalán nem zavarja őket,ha nem tudok mindig dolgozni és hogy ők hozzám alkalmazkodnak.
Ezért is nagyon tettszik ez az opció.

A másik a párizsi cég, akik inkább marketinges területre akarnak betenni, de igazából nem nagyon tudom, mert a pasi aki mindenképp velem akar dolgozni sosincs Párizsban, egyfolytában utazik és ezért a kommunikációnk is lassabb. Ugye ehhez el kellene költöznöm, meg a film fesztivál alatt nem tudom hogy tudnék dolgozni. Kicsit bonyolultabb a dolog. Viszont ha olyan fizetést meg feltételeket ajánlanak, amiért megéri mindezt vállalni akkor még az sem kizárt, hogy Párizsba költözöm a gyakorlat idejére.

Szóval most várok.
Az első céggel vasárnap beszélek komolyabban ugyanis önkénteskedem a Nizza-Cannes maratonon. Ez a HRes csaj szervezi és segítek neki. ;) Szívesen csinálom, meg ezt még az előtt felajánlottam neki mielőtt kiderült volna, hogy náluk is csinálhatom a gyakorlatot. Monjuk a vasárnapi 5 órai kelés nem fog jól esni... 6tól már dolgozunk...
De hát ez van. Az ember bedolgozza magát. Amíg szívesen csinálom meg megéri a fáradtságot addig minden szuper.
:)
Nem igaz?

Puszillak titeket!

2010. november 5., péntek

Megemlékezés

Bár csak szerdán kezdtem ezt a hetet, azért örülök, hogy már vége.

Lefáraszt a suli. Főleg, hogy ma statisztika volt az utolsó órám és újra vissza kéne rázódnom az integrál számításokba, csak ezúttal franciául. Hát jajj.
Mondhatnám azt is, hogy a tanárnő néha mintha kínaiul beszélne.

Délután a gyerekekre vigyáztam, de nem volt egyszerű eljutnom hozzájuk ugyanis az egész város fel van bolydulva. Sarkozy meg a kínai miniszterelnök randevúzgat egymással mindenfelé a városban, minden le van zárva. Természetesen a hangyaboly közepe a házunktól nem messze, a Negresco szállodánál van, mivel ott vacsoráztak.

Azért még belefért egy esti futás, csak hogy meglegyen a jó közérzetem meg hogy kiszellőztessem a fejem.

Holnap temetésre megyek. Itt Nizzában, de lelkiekben otthon. Szépen felöltözöm, feketébe, ahogy kell és kimegyek 11kor a temetőbe, a legszebb helyen gyújtok majd gyertyát Isti papájának. Ott, ahonnan belátni az egész várost, a tengert és a hegyeket. És felidézem a hozzá kapcsolódó emlékeimet. Nagyon kedves ember volt. Nyugodjon békében.