Megemlékezés

Bár csak szerdán kezdtem ezt a hetet, azért örülök, hogy már vége.

Lefáraszt a suli. Főleg, hogy ma statisztika volt az utolsó órám és újra vissza kéne rázódnom az integrál számításokba, csak ezúttal franciául. Hát jajj.
Mondhatnám azt is, hogy a tanárnő néha mintha kínaiul beszélne.

Délután a gyerekekre vigyáztam, de nem volt egyszerű eljutnom hozzájuk ugyanis az egész város fel van bolydulva. Sarkozy meg a kínai miniszterelnök randevúzgat egymással mindenfelé a városban, minden le van zárva. Természetesen a hangyaboly közepe a házunktól nem messze, a Negresco szállodánál van, mivel ott vacsoráztak.

Azért még belefért egy esti futás, csak hogy meglegyen a jó közérzetem meg hogy kiszellőztessem a fejem.

Holnap temetésre megyek. Itt Nizzában, de lelkiekben otthon. Szépen felöltözöm, feketébe, ahogy kell és kimegyek 11kor a temetőbe, a legszebb helyen gyújtok majd gyertyát Isti papájának. Ott, ahonnan belátni az egész várost, a tengert és a hegyeket. És felidézem a hozzá kapcsolódó emlékeimet. Nagyon kedves ember volt. Nyugodjon békében.