2011. március 10., csütörtök

fárasztó napok


Sziasztok!

Bár kis késéssel, de nagyon BOLDOG NÉVNAPOT kívánok Kurcsik Fannikának és persze minden Fanni ismerősömnek!

Tegnap sajnos 14 órát dolgoztam így nem volt módom személyesen köszönteni, de remélem az sms-em továbbításra került.

Itt szép nap virradt, bár hulla fáradt voltam és egy tegnap esti nagy adag narancslének köszönhetően nem aludtam valami jól. Ennek ellenére nem vagyok álmos. Furcsa.
Marketing zh-t írtam ma, nem lett rossz szerintem.
Most Monacoba indulok mindjárt, hogy a gyakorlati helyemen elkezdjem a betanulást.
Aztán jövök is gyorsan haza, mert holnap reggel babysittelek 8tól 2ig.

Sűrű a hét,mi? :)

Remélem nektek is ilyen gyönyörű napsütéses és enyhe napotok van, mint nekem.
Sok puszit küldök!
<3

2011. március 1., kedd

Dave -nap

Boldog Névnapot Fekete Dávidnak!!!
Sok pusszzz

2011. február 21., hétfő

Szaúd Arábia: előítéletek és pozitív csalódások

Sziasztok!

Na talán most sikerül összefoglalnom az elmúlt pár hét történéseit.
Először is kezdem a szaúdi csoporttal mert az a legfrissebb. Múlt hét pénteken kaptam egy telefont a gyakorlati helyemen dolgozó lányoktól, hogy hallottak egy munkáról és rám gondoltak, mint megfelelő ember. Felhívtam az illetékest, aki már várta a hívásom, elmagyarázta a munkát és hétfőn meg is kaptam minden szükséges infót.
A csoport kedden délben érkezett, 7 Szaúd Arábiai férfi (35 és 50 között) + egy francia kísérő(pasi), aki ott él és a céget képviselte. Az én dolgom volt, hogy tartsam a kapcsolatot az éttermekkel, a hotellel, a buszunkat vezető sofőrrel, az üzemekkel amiket meglátogattunk és hogy gondoskodjak, hogy minden rendben menjen. Tulajdonképpen csoportkísérő voltam.
Nagyon érdekelt a feladat, mert még sosem csináltam ilyet, holott volt ilyen órám az egyetemen, úgyhogy már ki akartam próbálni.
A másik kihívás ugye magától adódik, hogy egy csupa férfiakból álló csoportról van szó akik egy olyan országból jönnek ahol a nők teljesen más szerepet töltenek be a társadalomban és másképp vannak kezelve. Még sosem dolgoztam szaúdiakkal, nem tudtam, mire számíthatok.
A lehető legszolidabb öltözéket választottam minden napra, lehetőleg semmilyen testrészem ne látszódjon a kézfejemen és az arcomon kívül. A hajam a lehető legvisszafogottabb kontyban.
Már az első pillanattól nagyon kedvesek voltak. Persze voltak olyanok akik kevésbé voltak nyitottak és kevesebbet beszélgettek velem, de volt 2 pasi is aki sokat kérdezett rólam meg sokat mesélt magáról is. Az első gyárlátogatás nagy hatással volt rám. Nem tudtam addig ugyanis, hogy mire vállalkozom mikor elfogadom a kedves invitálást, hogy tartsak velük a viziten. Szennyvíz tisztító üzemeket látogattunk ők ugyanis ezt akarnak építeni Ryadban. Ebből adódóan lelkesen kérdeztek és fotóztak a látogatások alatt, én meg majd megfulladtam a bűzben. Haha Azért volt egy két ember köztük aki nem lelkesedett annyira a projectért így velük közösséget vállalva a lehető leggyorsabb látogatást szorgalmaztuk. :)
Egy közös délutánt eltöltve, megérkeztünk Cannesba a hotelba ahol volt egy kis pihenő idejük, nekem meg szabadidőm. Nemer, a pasi aki a legnyitottabb volt, nem tudott a szobájában pihenni, mint a többiek, mert egy üzleti megbeszélése volt a hallban. Mikor összefutottam vele megkérdezte mit fogok csinálni a következő 1,5 órában és aztán felajánlotta, hogy használjam a szobáját, amire csak szeretném, mert ő úgysem lesz ott. Tényleg alig ismertük egymást és felajánlotta, hogy maradjak a szobájában. Nagyon kedves gesztus volt tőle és igazán megérintett.
A 3 nap alatt rengeteg időt töltöttünk együtt a buszban és rengeteg alkalmunk volt beszélgetni. Ezt ki is használtuk. Meglepő módon sokkal nyitottabbak voltak velem, mint a nőkkel általában. Valószínűleg a klíma és környezetváltozás is tette, meg a hozzáállásom, hogy érdeklődtem. Beszélgettünk vallásról, szokásokról, kultúráról, tradíciókról és változásokról. Sokat tanultam az iszlámról, megtudtam milyen pozitív tanításokat tartalmaz és őszintén megmondom, sok pontjával egyet tudok érteni. Például, hogy segítik egymást, hogy a családok összetartanak és gondoskodnak egymásról. Mint megtudtam a nőknek egyre több szava van a családban és a férfiak már nem csinálnak azt amit akartnak. Kevés olyan férfi van pl aki több feleséget tart. Azt mondják, 10 %-a a férfiaknak. Meg kell állapítsam ,hogy Szaúd Arábiáról sokkal negatívabb kép él az emberekben, mint amilyen a helyzet valóban. Ismét bebizonyosodott számomra, hogy nem szabad előre megítélni senkit.
Az utolsó nap vettem nekik egy-egy képeslapot, mert volt olyan, aki azt sem tudta, hogy Cannesban voltak. Szegényeknek olyan zsúfolt napjaik voltak, hogy még a belvárosban sem tudtak sétálni egyet Cannesban, pedig ott volt a szállásuk.
Szóval vettem nekik képeslapot, hogy lássák a várost nagyjából és hogy legyen egy kis szuvenírjük az utazásról. Írtam mindenkinek pár sort emlékül és megadtam nekik az email címemet, hogy ha bármikor visszajönnek, akkor meg tudjanak keresni.

Végig szuper éttermekben ettünk. Én is azt ettem amit ők szóval nem panaszkodom. :)
Nagyon jó éttermek voltak, sok finomságot ettem. A desszertek voltak a legjobbak.
Meg az, hogy velük együtt ettem, amit megtiszteltetésnek vettem de azért figyeltem minden pici részletre.

A 3 nap végén a Sephora drogériában akartam megállni vásárolni a feleségeiknek. Természetesen az eladók nem beszéltek angolul és az arabok mind valami különlegeset akartak venni úgyhogy 8 ember között szaladgáltam folyamatosan, fordítottam, szagoltam ,tanácsoltam , mi mennyibe kerül és hány milli literes. Kicsit káoszos volt de végül sikerült a fél boltot megvenniük 1 óra alatt és lassacskán elindulnunk a busz felé. Később jöttem rá, hogy simán kérhettem volna jutalékot az üzlettől,hogy oda vittem őket, mert rengeteg pénzt elköltöttek általam.
Nemer, akiről már beszéltem szintén vásárolt a feleségének és engem kért meg, hogy szagoljam meg az illatmintáit. Nevetve kiválasztottam amelyik tetszett és hozzátettem, hogy szerintem úgysem emlékszik már,hogy melyik volt a sok minta közül amelyikre ráböktem.
A vásárlás végeztével odalépett hozzám és átnyújtott nekem egy kis csomagot, mondván, ez az enyém és hogy köszöni a fáradozásaimat. Annyira aranyos volt! Tisztára meglepődtem. Csak itthon vettem észre, mikor kibontottam és kipróbáltam, hogy azt a parfümöt kaptam amit kiválasztottam. Aqua di Gioa Giorgio Armani, 100ml, Eau de Parfume.
Gondolom ennek a hatására egy másik pasi is adott nekem egy kis ajándékot, az egyik kis illatmintáját amit ajándékba kapott. Nagyon aranyosak voltak.
A buszban a reptérre menet az egyik pasi odahív magához. (az elejétől fogva Lilinek hívtak, nem tudom honnan jött nekik, én sosem mondtam nekik, hogy ez a becenevem. Szóval megkárdezi tőlem, megtennék e neki egy szívességet.Mondom persze. Vadul elkezd matatni a zsebében, majd végül előhúz egy tollat. ’Kérlek fogadd el ezt a tollat!’-mondja. A magyarázathoz hozzá tartozik, hogy tudták, aznap délután egy marketing zh-t írok, ami később elmaradt, de a toll állítólag jó jel a vizsgán. Mondom ok, ez csak egy toll, bár jó nehéz. Hogy fogok ezzel írni?
Persze ajándék lónak ne nézd a fogát, nem kezdtem el ott vizslatni, csak mikor már hazaértem. Egy Chopard tollat kaptam. Mikor itthon megmutattam a lakótársaimnak, Dilan rögtön rácuppant a témára és megkereste, a toll kb 350 €-t ér. Ha nem többet. Akkor esett le milyen nagy ajándékot kaptam és abban a pillanatban nem is tudtam, mit fogadok el.

Folyt köv.

2011. február 8., kedd

Szuper nap a monacoi Fairmont Hotelban

Ma szuper napom volt!!!
Monacoban dolgoztam a Fairmont hotelben és másfél órás ebédszünettel kezdtünk. :))
A hotel éttermében ettünk, olyan büfé asztal volt, hogy a szemem nem győzte legelni és a gyomrom eldönteni, mit egyek és mennyi fér még belém.
A desszertek voltak a legjobbak. Vagy 5 félét ettem.
Szuper volt a munka is, találkoztam magyarokkal és jót beszélgettem a kollégákkal is akiket már régebbről ismertem.

Szóval nagyon jó kis nap volt.
Most viszont gyorsan megyek aludni mert holnap bébysittelek.
Pusz

2011. február 1., kedd

Sí hóó, síí hóó, sííí, hóóó hóóó hóóó

Megkaptam a félévi eredményeimet!!!

Egész jók lettek! Sőt,azt mondhatom, az osztály első harmadában vagyok. A vicc az, hogy az igazgatónk kissé feldúlva fakadt ki nekünk, hogy micsoda szégyen a régi francia diákokra nézve,akik már több éve a suliban vannak, hogy a külföldi diákok jobb eredményt értek el, mint ők.

És tényleg. Van aki egy csomó tantárgyból megbukott. Na mindegy.
Én örülök a saját részemnek.

Ma este jönnek Lédáék. Igaz, csak átutazóban lesznek Spanyolország felé és majd csak a visszafelé vezető úton maradnak majd itt pár napra. De azért nagyon örülök, hogy ma találkozunk.

Ma este pedig végre megyek Genfbe! Onnan pedig a Francia részre síelni. Ha hihetek a híreknek, akkor gyönyörű idő, napsütés, nem túl hideg és szinte üres, tökéletes pályák várnak. Esténként szauna, jacuzzi, uszoda. JUHÉÉÉÉÉÉÉ!!!
Már alig várom!

Majd csak vasárnap jövök vissza.
Puszillak titeket!!

2011. január 29., szombat

Csőszködés

Halihó!
Szerintetek az nagyon gonosz és rossz, hogy ha a gyerek ok nélkül hisztizik és bömböl a kádban és lefröcskölöm az arcát? Vagy ha közel van a vízszint a szájához akkor kicsit megbillentem a fejét hogy egy kis víz menjen a szájába? Ez nagyon gonosz? Tegnap este voltak hasonló gondolataim, de aztán meggondoltam magam és megőriztem a hidegvérem.
De egye én nem ilyen voltam kicsinek?? Nekem nem tűnt úgy, hogy egész napra kellett volna valaki mellém. Eljátszottam én magamnak is, nem?

Na mindegy. Remélem beindul most már a fesztivál és üzleti turizmus és más munkákat is kapok.
Mindenesetre jól esett, hogy a monacoi ügynökségem már most felkért a szeptemberi Monaco Yacht Showra. :) Úgy tűnik maradnom kell itt a Mester képzés második évére is. :)) Amúgy már nézelődtem képzések ügyében és szerintem valamilyen marketinges vagy sportrendezvény szervezés felé fogok kicsit kanyarodni. Az e-turizmus ami az én mostani képzésem folytatása,annyira nem izgat.

Jövő héten végre síelni megyeeek! Már alig várom. Megvettem a repjegyemet Genfbe és a többiek ott vesznek majd fel kedd este. Ők már szombaton felmennek. A svájci határtól nem messze, Genftől másfél órára leszünk. Állítólag az egyik legszebb síterep Franciaországban.

Az új lakótársammal még mindig nagyon jól kijövünk. Lehet,hogy én is változtam és egyre gyorsabban tudok alkalmazkodni az új emberekhez és eseményekhez, vagy csak egyszerűen Dilan természete hasonlít annyira az enyémhez, hogy az elejétől fogva jól kijövünk. Szokott velem jönni futni. Tegnap előtt este is csak egymást motiválva tudtunk elindulni este 9 után. Fél 11volt mire hazaértem. De nagyon jól esett. Bár az elején majd megfagytunk. Nagy hidegek vannak erre felé. Már ami a régiót illeti. Nap közben sincs több pár foknál és néha hideg szél is fúj. Majd megfagyok. :) Ráadásul a család elköltözött és az új lakás baromi hideg. Nálam otthon van vagy 26 fok, itt alig 20. A cipőmet sem veszem le. A konyha a legbrutálabb. Van, hogy reggel csak 14fok van. Az azért kemény.
De legalább a hűtőben vannak dolgok. :) Amióta elköltöztek nincs sivatag a frigóban. Haha

Remélem a pesti franci a intézetből hamarosan kapok választ a leveleimre. Jelentkezni akarok egy ösztöndíjra a Mester második évére, de hetekbe telik míg válaszolnak a leveleimre. Ha egyáltalán válaszolnak. Kétlem, hogy a diplomámat nekem kellene lefordítanom egy minta alapján, bár ez van a honlapon írva. Bizarr.

Puszi

2011. január 20., csütörtök

Jó napok

Vannak napok amikor eszembe ötlik, mennyire boldog vagyok, hogy azt az életet élem amit szeretek. Hogy ilyen gyönyörű helyen lakom, hogy azt csinálom amit szeretek, hogy annyi ember van akit szeretek és akik szeretnek. Hogy egészséges vagyok és nincs hiányom semmiben, hogy a magam ura vagyok és hogy mindenért tisztességgel megdolgozom. Hogy olyan család és barátok áll mögöttem ,amilyenek ti vagytok...
Ettől többet senki sem kívánhat a földön.

Ezek azok a napok.

Bárcsak mindenkinek megadatna ez az érzés. Az élet boldogsága. A biztonság, hogy minden úgy van és lesz ahogy lennie kell. Hogy semmi nem történik véletlenül és a lehető legjobb dolgok történnek velünk még akkor is, ha ez elsőre nem úgy tűnik.
Bárcsak mindenki látná a világot egy kicsi időre úgy,ahogy én. Aztán eldönthetné, hogy megtartja a régi nézetét, vagy átvált az enyémre, csak azt szeretném hogy lássák, érezzék, mennyivel jobb így élni mint folyton aggodalmaskodni és bosszankodni. Folyton a rossz dolgokat sorolni és mindennek a negatív oldalát nézni. Mire jó az? Jobban fogod magad érezni tőle? Segít az valakin? Megoldja a problémád? Akkor meg miért nem lépünk túl a rossz dolgokon és koncentrálunk a jókra. Biztos vagyok benne, hogy mindenki életében sok olyan dolog van ami boldogsággal és örömmel tölti el. Egyszerűen csak nem divat a jó dolgokat megbeszélni. Miért rossz hírekkel van tele a hírek? Mert ez érdekli az embereket.
Kérlek próbáljatok eltölteni pár napot úgy,hogy nem gondoltok a rossz dolgokra. Hogy csak a jó eseményekről beszéltek és arra gondoltok. Hogy nem nézed meg a híreknek csak az utolsó 5 percét amikor esetleg arról számolnak be, hogy kis jegesmedve született az állatkertben.
Ne bosszankodj a dugóban. Énekelj a rádióval és nézd meg az épületeket. Bár minden nap elmész mellettük, lehet aznap más szemmel fogod nézni őket.
Kívánj szép napot az kasszás néninek a szupermarketben. Általában névtáblát is viselnek. Szerinted nem esne jól neki ha azt mondanád távozáskor 'Szép napot, Anna!' ? Akkor miért ne tennéd? Mert rád fog mosolyogni és meglepődik? Mert talán elgondolkodik, hogy normális vagy e? Miért normális az, aki nem figyel a másikra és agyalágyult az aki ok nélkül kedves?

Én szeretem, hogy az emberek meglepődnek a kedvességen. Vagyis azt szeretem hogy ilyenkor kicsit ráébrednek, jéé, lehet ám máshogy is élni. Nem csak a mókuskerékben szemellenzővel. A napjaidat te magad teszed változatossá.

Sokszor puszillak titeket és még egyszer Boldog Szülinapot Bettinának!

<3