Gyönyörű idó

Sziasztok!

Sajnos most csak egy rövid blogra futja, mert holnap korán kelek.
Elvileg elmarad az az óra amit felvetem, de akkor bemegyek egy másikra. :)
Tudom, kicsit mazohista vagyok, de azért vagyok itt, hogy minél többet tanuljak és ezek jó alkalmak. Ha minden igaz holnap amúgy is korán végzek, 3kor így lesz időm pihenni.

Ma dél körül keltünk, nyugiban megreggeliztem majd 2 körül Zsófival elmentünk futni.
El sem hiszitek milyen gyönyörű volt. Szikrázó napsütés, sehol egy felhő.
13-15°C, enyhe szél és olyan kék tenger, hogy majd megvakultunk. Rengeteg ember sportolt, sétált a promenadeon. Volt hogy nem is tudtunk futni. A pavilonok már fel vannak állítva a pár héten belül kezdődő karneválhoz így most keskenyebb a járda.
A legjobban a sirályok tetszettek. A vakító kék tenger és ég olyan hátteret képez a fehér sirályoknak, hogy az embernek tátva marad a szeme a gyönyörűségtől.
Ezek meg úgy vitorláznak a szélben, mintha nem is hatna rájuk a gravitáció. Elhúznak az ember feje felett, vagy csak lebegnek a levegőben. Gyönyörű volt.

Persze közben Zsófival jót beszélgettünk és lecsekkoltuk a görkori kölcsönzőt a parton. Mindketten nagyon be vagyunk sózva síelés ügyben. Jövő héten el akar menni, azt mondta majd szerez nekem valakitől ruhát. Kíváncsi leszek... :)

Este náluk vacsoráztam. Christine főzött tésztát, én meg vittem egy kis epret meg vanília pudingot desszertnek.
Zsófi segített a földrajz házimban, nagy élvezettel és áhítattal mesélt az éghajlati övekről meg a vulkánokról meg mindenről amit meg kell tanulnom. Olyan cuki volt.

Most megyek aludni, mert hulla leszek holnap.

Sok puszi!!!

Az elmúlt pár nap eseményei

Halihó!

Elnézést a kimaradásért, de elég zsúfoltak a napjaim. Reggeltől estig suliban vagyok és még így sincs elég kreditem. A koordinátorom ma írt vissza, hogy 24et legalább szedjek össze valahogy, de ha az embernek 1-2 kredites tantárgyai vannak, amik konkrétan a fél napját elveszik, akkor elég nehéz. A legrövidebb órám is 3 óra hosszú.
Elég fárasztó, de legalább jó a társaság. Néha nagyon nehéz jegyzetelni és sokszor akad olyan szó, amit nem értek. Szerencsére van akitől meg tudom kérdezni és a jegyzeteket is el tudom kérni. Mindenki készségesen segít.

Mostanra megismertem az összes csoportot akivel órám lesz. Vagyis ez nem teljesen igaz, mert csak azokat ismerem, akik a turizmus részen vannak. Jelenleg úgy áll a szénám, hogy a jogi/gazdasági karon is fel kell vennem órákat, hogy meglegyen a kreditem. Még nem tudom hova fogom besűríteni azokat az órákat. De nem stresszelek, majd csak lesz valahogy.
Az egyik csoportban, ahol fiatalabbakkal vagyok, páran tisztára oda vannak a magyar nyelvért. Minden nap meg kell nekik tanítanom 1 vagy 2 szót, kifejezést és másnap visszakérdezem. :) Olyan aranyosak, ahogy küzdenek a h-val, ty-vel, ü-vel, stb.

Ma voltam bent az ügynökségnél, aláírtam az albérleti szerződést. Az olasz lányokkal nagyon jól kijövünk. Most csak 2en vagyunk a szobatársammal, mert a 4. lány elutazott, a 3. meg Lisszabonban van vasárnapig. Michi, a szobatársam, nagyon aranyos, csendes lány. Egyáltalán nem zavarjuk egymást. Ritka, hogy egy időben megyünk el itthonról.
Eddig nem nagyon volt közös programunk, majd a hétvégén.

Hétfő este volt a 4. lány, Giuditta búcsúestje. Főztünk spagettit, csináltunk pizzát, salátát, csokis sütit. Én egy kis sült kecskesajttal meg pesto-s falatkákkal készültem. Zsófi csinált hasonlót valamelyik este, egyszerűnek tűnt, gondoltam bevetem. :)
Nagyon jól sikerült. Felturbóztam egy kis extra sajttal, be a sütőbe és mindenki imádta. El is fogyott egy szemig úgy, hogy én a pestosat meg sem kóstoltam. Csak 6an voltunk lányok. Olaszok, franciák és egy német lány. Jót beszélgettünk kultúráról, szokásokról. Giuditta kint élt egy évig Amerikában így az amerikai kultúrát eléggé kiveséztük. A nők szerepét, és a szokások közti különbségeket. Nagyon érdekes volt.

A héten több társaságban is voltam. Hol egyik ismerőssel, hol másikkal volt közös program. Mindenhol sok új emberrel találkoztam a világ minden pontjáról. Mindenki nagyon kedves és közvetlen. A hangulattal sosincs baj.
Denissel és Christinnel sok közös programot csinálunk. Rengeteget nevetünk.

Az angolt és a franciát és az olaszt felváltva használom így sikerült kicsit megingatnom a nyelvi készségeimet. :D Néha össze vissza beszélek és sokszor nehéz rendezni a gondolataimat a folyamatos nyelvváltogatások közepette. Remélem idővel ez jobb lesz,mert most bosszant. Holnap lesz az első hivatalos olasz órám. Azt mondják 2en vannak és jól beszélnek olaszul. Meglátjuk mit hozok ki belőle. :)

A város nagyon szép, tele van fiatalokkal, diákokkal. Ma 13 fok volt nap közben, este 3-5 körül.

Mindenki síelés lázban ég. 20 €-ból meg lehet úszni egy olasz vagy helyi síelést, mert a busz oda is csak 1€. :) A felszerelést is csak 10€ bérelni úgyhogy meggondolandó. :) Az egyik ausztrál lány farmerben és bőrkesztyűben síelt. :))) Arra azért kíváncsi lettem volna, főleg úgy, hogy most tanul...

Ma is voltam futni. A promenade nagyon szép nap közben és este is. Van egy kis magaslat az egyik végén, onnan belátni az egész öblöt a fényekkel és pálmafákkal.
Mindig sok sportoló van. futók, biciklisek, görkorisok, sétálók.

A hétvégére cannesi kirándulást tervezek. Az egyik osztálytársam már mondta is, hogy bár én jól ismerem Cannes-t, de szívesen csatlakozik hozzánk idegen vezetőként. :) Gyűlik a kis kiránduló csapat, mert már most biztos, hogy legalább 6an-7en leszünk. :)
Néhány magyar lány is lehet, hogy csatlakozik hozzánk.

Sajnos ma sem sikerült skypolnom az otthoniakkal, pedig egész este be voltam lépve. Eléggé eltérő a napirendünk ezért nem könnyű olyan időpontot találni, amikor mindannyian gép közelben vagyunk. Remélem azért a hét végén sikerül összehozni egyet.
Addig is ti is írhattok ám néha emilt, hogy tudjam minden ok.
Köszönöm azoknak, akik már eddig is vették a fáradtságot és tájékoztattak a történésekről, ha nem is tudok rögtön válaszolni, nagyon örülök a leveleiteknek!!

Ádám bátyám!! Megkaptad é a sok üzenetet, amit küldtem? Ha nem, akkor ez úton is Boldog Szülinapot, ha meg igen, akkor meg miért nem írsz vissza vaze??? :D

Megyek szundizni, mert holnap suli.

CSók

Sziasztok!

Tegnap is és ma is nagyon jó napom volt. Tegnap végre valóra váltottam egy álmomat és futottam egy nagyon a Nizzai promenade des anglais nevű hosszú part menti sétányon.
Ezt csak egy könnyű reggeli előzte meg úgyhogy mondhatni aktívan indult a napom. Gyönyörű napsütés volt, meleg és rengeteg futó, biciklista, gyalogos. Mindenki élvezte a napsütést.
Szuper volt.
Délután elmentem megnézni Zsófit munkában majd vettem egy kis ajándékot Denise-nek a szülinapjára. Megvettük neki a tortát meg a gyertyákat, bevásároltunk enni-innivalóból.
Este 7 körül mentem át, a vacsi már kész volt Christine jóvoltából.
Tonhalas- spenótos tészta. Nagyon finomra sikerült, de a csokitorta vitte a pálmát. :)

Nem sokkal később jöttek át az első vendégek majd érkezett sorban a többi. Végül egy jó hangulatú, 10 fős társaság kerekedett. Abból egyetlen fiú volt, a Jelena nevű csoporttársam barátja és egyben a sofőr. Szegényt kicsit sajnáltam, bár úgy tűnt hozzá van már szokva. :)

Sokat nevettünk a lányokkal és mindenki jól érezte magát. Bár nem laktam messze, engem is és az olasz lányokat is hazafuvarozott Jelena meg a barátja. Nagyon kedves volt tőlük.

Ma nem keltem korán, ettem egy kis baguettet reggelire és neteztem. Csak délután mentem el sétálni meg utána vacsorára Zsófiékhoz. :)
Nem kellett sokat várnom és kész lett a rakott krumplira hajazó rakott karfiol. Finom besamell mártással és sok sajttal. Zsófi nagyon jó szakács.
Ezek a Zsófiák már csak ilyenek. :)))
De szerencsére szívesen osztják meg a főztjüket és így jókat eszem.
Természetesen a mosogatást mindig vállaljuk. Ma Denissel felesben csináltuk.
Egyébként egész megszoktam a kesztyű nélküli mosogatást.
Igazság szerint szégyelleném azt mondani, hogy nem csinálom meg, mikor mindenki más is megteszi és nem finnyáskodik.
Szóval mosogatok és nem bánom. Már szinte észre sem veszem. :)

Csak este jöttem haza és azóta csak mosok meg munkát keresek neten. Az önéletrajzomat is el kell még küldenem pár tanárnak, ahogy kérték.

Emailben már kérdezték a csoporttársaim, hogy ugye megyek holnap órára. :)) Nagyon csípem őket. Valószínűleg holnap velük is vacsorázom.


Szóval most megyek is.
Sok puszi mindenkinek!!

Beköltöztem

Hali!
Ma 10 körül mentem suliba olaszra, de elmaradt. Csak elfelejtették kiírni.
Lementem az irodába, a srác sűrűn elnézést kért, hogy nem volt kiírva, ő sem tudott róla. De azért megosztotta velem, hogy nem kedvességből, de gratulál, hogy milyen jól beilleszkedtem. Azt mondta, tényleg le a kalappal, mert mindenki hogy szeret, tanárok is, diákok is és hogy nagy sikerem van. :))) Nagyon örültem neki, de mondtam, hogy ez kölcsönös, mert ők is nagyon kedvesek és így nem volt nehéz beilleszkedni. Erre azt mondja, hogy nem így van, mert voltak, vannak más Erasmusos diákok is és hogy nekik nem megy ilyen jól a dolog.
Én azt mondom, hogy akkor is kölcsönös a dolog és attól függ, mennyire talál egymásra a két ember, csoport személyisége. Szerencsém van, mert tényleg tök jól beleillek a társaságba. :)
Nagyon szeretem az L3 csoportot és sok órát csak azért veszek fel, hogy velük lehessek. :)

Ha már bent voltam, és elmaradt az órám, gondoltam csatlakozom a másik 2 csoporthoz. Megvártam a szünetet, bementem az L3asokhoz beszélgetni, de mivel nekik jog órájuk volt, inkább az új, az M1 csoporthoz csatlakoztam az órára. Itt is kedvesen fogadtak, már volt pár ismerős akivel korábban találkoztam az épületben meg Zsófi egyik régebbi ismerőse is ide jár úgyhogy vele is beszélgettem. A szituáció megint hasonló képen zajlott. Odajöttek hozzám óra után, hogy ki vagyok, mi vagyok, adjam meg az emil címem, elküldik nekem a korábbi anyagokat. Mondom itt mindenki ilyen rendes? Hihetetlen. Olyan összetartás van a diákok között… Nagyon jó csoportok vannak.
Megvártam az L3as osztályt, hogy kicsöngessenek nekik, váltottam velük néhány szót aztán haza kellett jönnöm a kulcsért meg enni. Jót beszélgettünk Denissel.
D.u. az M3 csoporttal volt egy 4 órás szemináruimom. Féltem tőle először, de a prof nagyon aranyos volt. Rögtön kiszúrt, hogy új vagyok és kérdezősködött. Ő az egyik közeli város Turizmus osztályának az igazgatója és mikor mondtam, hogy szeretném majd meglátogatni a várost rögtön előkapott egy névjegykártyát és felajánlotta, hogy 1-2 nappal azelőtt, hogy megyünk, hívjam fel, fogad minket, körbe vezet a városon, végigkalauzol, elmesél mindent. Húúú. Na ekkor esett le az állam. Egy ilyen beosztású ember, teljes komolyságból, önzetlenül és azonnal ilyen kedves. Ez nem semmi.
Az óra alatt kiderült, hogy az óra keretein belül meghívja a csoportot egy pár napos síelésre is a városba, Mougins-be Március, Április környékén. Hűű, mondom, akkor megtartom ezt az órát. :D

Este otthon voltunk a lányokkal, beszélgettünk Denissel, aztán elkezdtem áthurcolkodni az új lakásba. Zsófi segített. 2-t fordultam és minden cuccom ott volt.
Hazafelé menet Zsófival vettünk egy kis kínai kaját és a lányokkal 4esben megettük Zsófinál. Ilyen utolsó együtt lakós vacsora képen. Megint annyit nevettünk, hogy jobbra balra dőltünk le a székről. Vagy 2 órát elcsevegtünk. :D Annyira mások, de mégis mindegyiket annyira megszerettem. :) Nagyon jó volt.

Zsófitól kaptam ágyneműt, takarót, párnát, mert az az új helyen nem volt. Tehát az új címem 45, Rue de la Buffa, 061000 Nice. :D Az olasz lányok nagyon aranyosak. A lakás szupi, tágas és olyan jó volt végre megérkezni. Kipakolni a ruháimat a bőröndből, megtalálni mindennek a helyét. Tisztára megkönnyebbültem. :) Nagyon szerettem Zsófinál, de ott mégsem volt helyem. Itt nagyon jó helyem van.

A lányok kedvesek, még nem tudtunk sokat beszélgetni, de nagyon szimpatikusak. Ha én jelen vagyok mindig franciául beszélnek, hogy értsem, bár néha az olaszt is értem :) Szerintem velük is nagyon jól megleszünk és a francia meg az olaszt tusásom vetekedni fog az angollal. :)
Ma is mondták, hogy nagyon jól beszélek franciául. :) Egyébként észrevettem, hogy kevesebb akcentusom van, mint sok régóta itt élőnek. :)

Most megyek lefekszem, mert holnap reggelre futást terveztünk Zsófiékkal és fittnek kell lennem.

Puszi!

01.21 Csütörtök-mély víz és siker a suliban :)

Sziasztok!

Ma nagyon szupi napom volt. Suliba mentem 9re, azzal az osztállyal volt órám akiket tegnap megkedveltem. Valami fenntartható fejlődéses cucc, meg urbanizáció, stb. Igazából csak a csoport miatt mentem be, de az óra sem volt rossz.
A csoportban nagyon kedves mindenki. Nincs egy olyan ember sem, aki nagyra van magával vagy ellenszenves lenne. Mindenki kedves, segítőkész és egyből a csoport részeként kezelnek. Ehhez mondjuk sokat számít, hogy jól beszélek és nincsenek vagy csak kevés nyelvi akadály.
Ma pl szülinapja volt az egyik ott dolgozónak, akit nagyon szeretnek. Vettek neki cukrokat meg meglepetésként felhívták a tanterembe és énekeltünk neki. Mindenki egy emberként ügyködött a képeslapon. A leg meglepőbb nekem ,hogy a fiúk is nagyon szociálisak, énekelnek, szerveznek. Én ehhez nem vagyok hozzászokva. Otthon valahogy mindig olyan mulyák, nem csinálnak semmit az osztályban és úgy kell őket noszogatni, hogy részt vegyenek ilyenekben. Itt nagyon aktívak órán is. A társaság inkább hasonlít egy gimnáziumi osztályra, mint egyetemi csoportra. Egy kis teremben vagyunk kb 30an vagy kevesebben. Mindenki ismer mindenkit név szerint és többségében a szabadidejüket is együtt töltik. Nagy szerencsém van, hogy gyorsan befogadtak, az egyik órán volt egy portugál lány is és hozzá alig szólt valaki egész idő alatt. Engem mikor kihagyott a tanár névsorolvasáskor, rögtön vagy 3 ember mondta, hogy még Lilla kimaradt!! ))
Magyarul tanítom őket, minden nap tanulunk egy új kifejezést. Le kell nekik írnom rendesen meg fonetikusan és utána egész nap azt gyakorolják. ))

Ma 2 óránk volt együtt. Az órák általában 3, 3-5 órásak 1 szünettel. Elég fárasztó. A végére kicsit lankad a figyelmem, de nagy sikerélmény, hogy tudom követni az órákat. Mi több, a mellettem ülő srác sokszor rólam másol, mert ő lemarad. ))) Jó,mi?
Ma 9re mentem, 12 ig volt az óra, aztán 14kor kezdődött a következő. Közben intéztem dolgokat meg hazajöttem és a lányokkal ebédeltünk. 2re mentem vissza a kommunikáció technika órára 5ig. Ezen az órán már aktívabb közreműködés volt, párokban szituációt kellett eljátszanunk a csoport előtt. A téma a szakmai gyakorlat interjú telefonon keresztül. Marha jól csinálták a srácok, de persze ez nekik sokkal könnyebb az anyanyelvükön… Nem akartam, hogy az én párom, Marjorie miattam maradjon ki a dologból, úgyhogy mikor sorra kerültünk nem volt mese, menni kellett. Improvizáció, 30 félig ismeretlen ember előtt, franciául, szakmai interjúztatás. Én voltam a főnök, Marjerie a gyakornok. Mivel ugye hivatalos beszélgetés lévén vezeték nevet kell használni, így én Madamoiselle Lilla lettem, mert a Csonkát nem naagyon tudják kimondani.  Egy srác játszotta a titkárnőt, aki kapcsolja a főnököt. Szerintem buzi a srác, de annyira jól csinálta ezt a titkárnő szerepet, afektált, meg mutogatott a kezével, nagyon élvezte. Úgy alakította a történetet, hogy megkérte a gyakornokot, fogja rövidre a mondókáját, mert a főnök épp Magyarországon van üzleti úton. Hahaha Akkorát nevettünk! A végén persze én is rájátszottam egy kicsit és beépítettem az interjúba, hogy üzleti úton vagyok épp, így majd a titkárnőm megadja az email címemet és visszakapcsoltam a buzi srácot.  Marha jól jött ki az egész és olyan jól szórakoztunk. A tanár is megdicsért, bár tudom, hogy sokkal jobbak is voltak tőlünk, de már az is nagy szám, hogy nem lógtunk ki a sorból. Eléggé mély vízbe kerültem hirtelen, de mivel a csoportban nagyon jó a hangulat ezért nem éreztem magam feszélyezve és nem görcsöltem rá a dologra. Szerintem ezért ment ilyen jól.
Marjerie is nagyon kedves, elkérte az emilemet és felajánlotta, hogy elküldi az előző órák anyagait amin nem voltam. Már meg is kaptam.
Hívtak síelni, meg bulizni meg minden felé, abszolút a csoport részének érzem magam.
Ha valami olyanról esik szó, amit én nem értek, rögtön beavatnak a részletekbe, hogy ez meg az hogy történt így nem érzem azt, hogy kihagynak valamiből.
Kár, hogy olyan óráik is vannak, amire én nem akarok járni, pl jog két fajta meg hasonlók, de azért így is sok időt leszek velük szerencsére.

Hazafelé kis kerülővel jöttem a promenade felé. Épp ment le a nap és csodaszép naplementét láttam. Az egész öböl narancsban úszott. Az emberek meg csak néztek, hogy mosolygok mint a Bacsa Rózsa. Általában amúgy az jellemző az emberekre, hogy az utcán elhaladva egymásra néznek és mivel mosolygok, vissza mosolyognak. Nők, férfiak, idősek, fiatalok vegyesen. Pesten senki nem néz a másikra. Az itteni mentalitás nagyon tetszik. Sokkal jobban telik a nap egy két mosoly emlékével. Még most is emlékszem azoknak az arcára, akik nap közben az utcán rám mosolyogtak.

Ahogy hazaértem, Denise már itthon volt, beszélgettünk, elmentünk boltba és rávettem, hogy jöjjön el velem kicsit sétálni. Így nekiindultunk a belvárosnak. Egy kis promenade, egy kis fő tér, végig a sétáló utcán és közben persze végig beszélgettünk, nevettünk. A fő téren vettünk ilyen csík fánkot, amit már tavaly is ettem és nutellába mártogatva mentünk tovább. Jó egy óra sétálás után értünk haza, jobban megismerve egymást. Olyan kár, hogy holnap elköltözöm. Annyira jó velük lakni!! Imádom, hogy hazaérek és kedves emberek várnak itthon, vagy ha én érek haza előbb, akkor én várom őket. Mindig pozitív érzéssel, örömmel jövök haza. Várom ,hogy hazaérjek és ha bármit akarunk utána csinálni, nincs 2 perc és már a belvárosban vagyunk. Még jó, hogy csak 6 percre fogok lakni, mert már most tudom, hogy sok időt fogok itt tölteni. A lányok már most minden programot 4 emberre terveznek, ’család tag’ lettem.
Zsófival már d.u. megbeszéltük, hogy vacsira kecske sajtos salátát csinálunk. Vettem alapanyagot ami még kellett és mikor hazaért és kibeszélgettük magunkat, neki fogtunk. Nagyon fincsi lett, a többiek is asztalhoz ültek velünk és megont egy jó kis családi, beszélgetős vacsora kerekedett. Nagyon jó itthon a hangulat. Tiszteljük és már talán mondhatom, hogy szeretjük egymást, pedig elég különbözőek vagyunk.
Engem is meglep, Zsófival mennyire jól kijövünk mindenben. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire fogok szeretni valakivel egy szobában,egy lakásban lakni.

Most már megyek,mert későre jár és holnap megint korán megyek suliba. Fáradt is vagyok, de a kezdeti elkeseredettségem tovatűnt. Visszatért a felhőtlen öröm, hogy itt lehetek, ilyen emberekkel és ilyen környezetben.

Sok puszi mindenkinek!

Első nap a suliban

Sziasztok!

Először elmesélem az első napomat és a megérkezésemet. Időben leszállt a repülő, és gyorsan ki is jutottam a gépből. Kevesen utaztunk, és lehet hogy nem is volt sok csomag. Gyorsan elszaladtam pisilni, mert nem tudtam mikor érek Zsófihoz. Nem telt bele 5 perc, hogy kijöttem és sehol nem volt senki. De egy lélek sem... Még a csomagok futószalagja sem ment. Nem értettem. Mondom nem létezik, hogy így eltűnjön mindenki.
Próbáltam keresni valakit a személyzetből akit meg tudtam kérdezi, hogy mi történt, hol a csomagom. Sehol senki. Aztán végül nagy nehezen előkerült egy csajszi és őt megkérdeztem. Telefonált jobbra balra majd elvezetett egy irodába, mert ő sem értette az egészet. Azt mondta néha előfordul, hogy ha kevés utas van akkor gyorsan végeznek a csomagokkal ,de hogy az enyém szőrén szálán eltűnt, arra nem tudott mit mondani.

Az iroda az elveszett csomagos iroda volt. Akkor már kezdtem kételkedni, hogy viszont látom a bőröndömet. A hölgy közölte, hogy nem tudja hol a csomagom. Nagyon kedves és segítőkész volt. Csak röhögni tudtam az egészen, mert annyira éreztem előre, hogy ez lesz. Minden túlélő cuccomat a kézipoggyászba pakoltam. Törcsi, pizsama, fogkefe, fogkrém, váltó ruha, minden. Pár napig biztos ellettem volna.
Felvettük az adatokat.
Azt mondta biztos Genfben maradt a táskám és akkor holnap reggel megkapják.

Kipróbálta, hogy fel tud e hívni a mobilomon és még Zsófi címét is megadtam, hogy ha tudják hozzák ki, amint tudják.

Már feladtam, csak röhögtem az egészen és az járt a fejemben mi mindent kell vennem, ha tényleg elvitte valaki a bőröndömet és meg se lesz.
Természetesen ezzel elment egy órám így csak a 10órai busz volt már ami Nizza felé ment, arra vettem jegyet. A buszmegállóban álltam amikor megcsörrent a telefonom, hogy meglett a csomagom, leesett az egyik ilyen csomagszállító kis kocsiról és most találták meg a betonon. :)
Szaladtam vissza, hogy még elérjem a 10.05ös buszt mert legközelebb csak fél óra múlva ment a következő busz.
Minden simán ment, az összes csomagom kíséretében érkeztem meg a megállóba ahol már Zsófi várt és segített cipekedni.

A lakótársai tündériek. Denise, az ausztál lány, akinek jan.27én lesz a szülinapja, mint ahogy Ádinak is. :) Micsoda véletlenek, nem? Imádni való, visszafogott, kicsit elveszett lányka. Nagyon jól kijövünk, sokat beszélgetünk. Ő az akivel hasonló az időbeosztásunk így délután suli után megbeszéljük mi történt velünk. Együtt megyünk boltba, eljött velem megnézni a szállásomat is.
A másik lány észt, Christine. Ő is nagyon cuki, kicsit vagányabb, ő táncot tanul itt. Ma vele is jót tudtam beszélgetni. Vicces lány.
Zsófival nagyon jól kijövünk. Minden este főzünk valamit. Vagyis jobbára Zsófi főz én pedig nézem vagy kis kuktáskodom neki, ha van mit segíteni. :)
Ma Karfiol levest csináltunk, tegnap tonhalas,csirkés, paradicsom szószos tészta volt. Általában együtt eszünk, asztalhoz ülünk, megosztjuk a feladatokat.
Sokszor mosogattam már, mindig kesztyű nélkül!! Micsoda fejlődés,mi? :)
Még mindig bőröndből öltözöm, ami már elég fárasztó. Próbálok minél kevesebb helyet foglalni.
Ma voltam először suliban.
Először nagyon elveszettnek éreztem magam, tök egyedül, semmit nem tudtam, hogy hova kell menni, de mivel sok Erasmusossal ellentétben én beszélem a nyelvet így nekem sokkal könnyebb. Nem tudom az mit csinál, aki nem beszéli a nyelvet. Úgy baromi nehéz lehet. RESPECT VIRÁG!!!
Szóval mindenki csak franciául beszél, gyorsan.
De velem megszívják, mert én értem. haha :D De tényleg mindenki nagyon kedves és akivel csak találkoztam ma,mindenki elcsodálkozva dicsérte a francia nyelvtudásomat, meg hogy milyen jól és szépen beszélek. :) Zene füleimnek. :) Azért jók az ilyen visszajelzések, hogy azért nem hiába vagyok itt és hogy megérte Cannes is, meg ez is meg fogja.
Szóval igyekszem átverekedni magam a bürokratikus maszlagon és a papírok halmazán. A rendszer nagyon hasonlít a BGFre. Küldenek egyik helyről a másikra, onnan a harmadikra, de sosem érsz a végére.

Ma bejutottam az első órámra. Turizmus földrajz. Szerencsére már volt ilyen tantárgyam otthon, így nem volt új az anyag, de ez jó is volt így ,mert legalább tudtam követni a tanár magyarázatát. Azért elsőre elég nagy kihívás ez így franciául. A prof nagyon jó fej volt, szerintem megtartom ezt az órát. :)
A szünetben, mivel itt csak kis csoportok vannak, 25-30 fő, páran rám vetették magukat. :) Persze csak finoman érdeklődtek, hogy honnan jöttem,mikor érkeztem, nagyon aranyosak és szimpik voltak. Kiderült, hogy az egyik lány anyukája a hotelben dolgozott Cannes-ban ahol én is. Én már nem dolgoztam vele együtt, de tudtam kiről van szó. Annyira vicces volt, kicsi a világ... :D Mégis mekkora esélye volt annak, hogy a hotel egyik ex dolgozójának a lánya pont akkor pont azon az órán lesz és pont odajön hozzám beszélgetni és az első 5 percben kiderül ez az egész...Véletlen vagy sorsszerű?
Tény, hogy nagyon szimpatikus kis csajszi volt ezért holnap is bemegyek pár órájukra. :) CSak eszembe jutna neve....basszus. Valami Roxane vagy ilyesmi.
Olyan ciki, ki tud első hallásra 30 idegen nevet megjegyezni pár nap alatt. Ha be is mutatkozik valaki, egy fél óra után már lövésem sincs, hogy hívták. :D
Ezen dolgoznom kell. Általában leírom a neveket amíg még megy, de van, hogy már túl késő :)))
Mindenki nagyon érdeklődő volt, mivel beszélek franciául mernek kérdezni. Azt mondták előttem csak egy spanyol lány volt, de ő 5 perc után kiment az óráról. :) Én azért tudtam követni, persze nem mindent, de meglepően sokat. A diákok közt van egy romániai nő is, 30 éves, itt él a családjával. Ő is nagyon kedves volt.
Azért az elég kellemetlen szitu volt, mikor 1 óra késéssel beestem az órára és minden szempár rám szegeződött...Persze utolsó padba ültem, de még így is megtaláltak a kíváncsi pillantások. Érdekes volt, hogy ki hogy jött oda hozzám, volt aki alig 3 perc után, más már csak akkor, amikor már többen beszélgettünk. Volt olyan is aki csak hazafelé menet szólított meg, de legalább beszélgettünk. :) Szerintem nem lesz olyan nehéz egy kisebb csoportot megismerni. Jobb, mint ha egy 200 fős előadás lenne. Mindenki segítőkész.
Slusz poén, ma derült ki, hogy nekik már 14én elkezdődött a suli, csak nekem erről senki nem szólt. Van olyan tantárgy, amiből kapásból 2 órát már hiányoztam. Vicces. :D

Este meglátogattam a leendő lakótársaimat. Azt hittem már holnap beköltözhetek, de a helyemen lévő lánynak holnap lesz a búcsú bulija ezért csak pénteken költözhetem át. Még egy napig csövelek Zsófinál. Amúgy már úgy megszoktam itt meg úgy megszerettem a lányokat, hogy nagyon örülök, hogy csak 6 percre lakunk egymástól gyalog, így bármikor át tudok szaladni.
A suli is közel van, innen, Zsófitól 10 perc, a másik lakástól kb 15 gyalog.
Csípem ezt a tömegközlekedés mentes életet.

Az olasz leendő lakótársaim aranyosak. Nem beszélnek szinte egyáltalán angolul, szóval feltehetőleg a francia és az olasz nyelvtudásom is ugrás szerűen javulni fog. :)
Kelleni is fog, mert haladó olaszt sikerült felvennem az egyetemen:)
Nem sokat tudok még a lányokról, csak annyit, hogy az egyikük sokat főz, amíg ott voltam végig kotyvasztott:).
Kedvesnek tűnnek tényleg, de azért félek, hogy egy szobában kell laknom egyikőjükkel.Szerencse, hogy szinte mindent értek olaszul. Azért mégis ott van a kulturális különbség és az olaszok elég temperamentumosak. Na mindegy. Sok toleranciával és kommunikációval megoldjuk.
Zsófihoz pedig bármikor tudok menekülni. :)

Most szaladok aludni, de írok amint tudok.
Puszzanat!

Lakáás keresés....fél siker

Halihó!

Ma végig jártam a szállás lehetőségeimet... Elég fárasztó volt. Úgy értem haza, hogy teljesen elszontyolodtam. Minden nagyon drága és amit megnéztem az elég rossz is.

Aztán arra at elhatározásra jutottam, hogy megnézem azt a házat, ahol 2 olasz lány lakik és akiket már ismertem korábban is az internetről. Megszereztem a telefonszámukat és fel is hívtam őket. Rögtön mehettem is megnézni a lakást, mert otthon voltak.
Nagyon szép lakás,80nm,tágas az egyik lány mellé keresnek szobatársat.Nagyon jó helyen vannak, a belvárosban, a suli kb 15 perc gyalog, nem kell buszt fizetni. Szépen felújított az egész, felszerelt konyha, mosógép, mosogatógép, tv,telefon, stb.
Egyértelműen ez a legjobb lehetőségem szóval el fogom fogadni. Ez 340€ havonta, erre jön rá a kb 10€ áram. 300 a kaució és 150et kell az irodának fizetni.
Viszont ha azt veszem, hogy a többi amit láttam 250€ról indul, de nincs a szobában még hűtő sem, fizetnem kell a mosásért, az internetért, nem tudok semmit kajálni, a folyosón van a koedukált mosdó és még messze is van a sulitól, így kb ugyan annyira jövök ki.
Szóval összeszorítom a fogam, elmegyek valamit dolgozni és majd csak lesz valahogy.

Este ZSófi főzött nekünk vacsorát. Még ficsi fagyis desszert is volt. Olyan voltunk, mint egy kis család. Nagyon megszerettem ezeket a lányokat. Tényleg tündériek és olyan jól elvagyunk. Legszívesebben itt maradnék velük, de nem akarom Zsófit zavarni. Már így is befogadott az ágyába, a szobájába és bár azt mondta maradhatok ameddig nem találok magamnak szállást, nem akarok sokáig a terhére lenni.
Nagyon rendesek velem.

Az új helyen kicsit tartok a két olasz lánytól. Kedvesek voltak ők is, de azért érződött, hogy nagyon jóban vannak és így nehéz lesz közéjük beilleszkedni.
Nem akarok a kakukktojás lenni.

Kicsit már fáradok, hogy még mindig nincs 'helyem'. A cuccaim bőröndben, igyekszem nem sok vizet zavarni, de így tulajdonképpen még nem érkeztem meg igazán.
Nem akarok még átköltözni a másik lakásba, mert egyrészt még nem érkezett meg az ösztöndíjam, másrészt holnap lesz a búcsúbulija az előttem ott lakó lánynak (aki még 27-ig itt fog lakni velünk) és mivel a búcsú parti a lakásban lesz, azt hiszem, jobb, ha még egy napig itt maradok Zsófiéknál.

Szerencsére nagyon közel van egymáshoz a 2 hely, szóval akár mikor át tudok futni ide, ha nem érzem jól magam ott. De miért is ne érezném jól magam. Biztos minden szuper lesz, csak nem kéne rajta görcsölöm. Valahogy biztos megoldódnak a dolgok. :)

Holnap megyek be először a suliba. Remélem minden rendben lesz, bár azt már most látom, hogy nem lesz piskóta elintézni az órarendem...

Majd meglátjuk.
Pusziii

Változások a lakhatás terén

Halihó!

Ma egész nap szállás után rohangáltam de végül úgy tűnik sikerül egy jót megcsípnem.
Az eddig biztos, hogy Zsófiéknál fogok csövelni még minimum 2 napig. Az már biztos, hogy nem lesz olyan olcsó mulatság,mint gondoltam...De legalább jó helyem lesz.

A lakótársai tündériek! Úgy laknék velük, kár, hogy nem férek már itt el. :(
De az én lakásom is itt lesz 5 percre tőlük, így nem búsulok.

Most mennem kell, de amilyen hamar csak lehet újra írok, mert még sok mindent el kell mesélnem, de most tényleg rohanok.

Amúgy minden ok, Zsófi fincsi vacsit csinált nekünk. :)

Mill Pusszz

Megérkeztem

Helló mindenki!

Ügyesen, bár kicsit kalandosan megérkeztem.

Genf gyönyörű volt, szikrázó napsütés, meleg. Nagyon sétáltam a városban, kétszer is. :)
A magyar leleményesség megint bevált. :)))

Zsófi és a lakótársai is nagyon aranyosak.
Most tépek aludni, mert a 4 óra alvás és az egész napos utazás, mászkálás kifárasztott.
Holnap mindenről beszámolok, blogot is írok.
Csak jelezni akartam, hogy egyben, épségben megérkeztem.

Puszi mindenkinek!

Tanítás

"A spirituális úton az első erény a bátorság" (Ghandi)

" A világ veszélyes és félelmetes a gyávák számára. Az ilyenek egy kihívások nélküli világ hazug biztonságába menekülnek, és állig felfegyverkeznek, hogy meg tudják védeni azt, amiről úgy gondolják, hogy az övék. A gyávák saját magukat zárják börtönbe."

" A harcos odafigyel a mindennapi élet apró csodáira.

Azért veszi észre a szépet maga körül, mert ő is magában hordozza a szépséget. Hiszen a világ tükör, és minden embernek a saját arcvonásait tükrözi vissza. S a fény harcosa- bár tisztában van hibáival és korlátaival- a válságos időkben is igyekszik megőrizni jókedvét.

Végtére is a világ mindig azon van, hogy segítsen neki, akkor is, ha néha úgy tűnik, mintha éppen az ellenkezőjére törekedne. '
/Paolo Coelho: A fény harcosának kézikönyve/

Feladat

Még egy kis értékelés és az után tényleg lezárom a Cannes téma itteni taglalását.


" Amikor küldetése végéhez ér, a harcos végignéz barátain, akiket az útja során szerzett.
Néhányuknak megtanította, hogyan hallják meg az elsüllyedt templom harangjait, másoknak történeteket mesélt a tábortűz mellett.

A szíve szomorú,de tudja, hogy kardja fel van szentelve, és engedelmeskedik Isten parancsának, hiszen Neki ajánlotta fel egész küzdelmét.

Így hát búcsút vesz társaitól, megköszöni neki, hogy mellette harcoltak, mély levegőt vesz, és megy tovább, de most már magával viszi egy felejthetetlen utazás emlékeit. "
/Paolo Coelho: A fény harcosának kézikönyve/

Rengeteg mindent tanultam.
Talán a legfontosabb az önálló életet.
Mindig ott volt mögöttem a család támogatása, de mégis teljesen magamra voltam utalva.
Csak az a kapcsolat volt, amit én kialakítottam. Csak az volt elintézve, megcsinálva, amit én megcsináltam. Mindenki csakis saját magam,egyedül az én viselkedésem alapján ítélt meg és semmi más nem játszott közre.
Igazán fel tudtam mérni, milyen is vagyok valójában. Milyen emberekkel jövök ki könnyebben és kiket viselek el nehezebben.
Megtanultam értékelni mások munkáját, erőfeszítését és bármilyen furcsa is, képes és hajlandó voltam másról is gondoskodni. Mi több, ezt örömmel tettem, azzal a tudattal, hogy nem fogok viszonzást kapni.
Nickyvel mindig vicceltünk, hogy néha olyan voltam neki, mint az anyukája. Ebéddel, vacsorával vártam haza, vittem mosni a szennyesét, stb.
Az egyik legjobb érzés az anyagi önállóság volt. Megkaptam az ugyan szerényke fizetésemet, de azt tényleg én osztottam be az utolsó centig. Bár még mindig kaptam/kapok támogatást otthonról, de azért a saját fizetés mégis magabiztosabbá teszi az embert.
Tudtam, hogy miért mennyit kell dolgoznom és sikerült úgy beosztanom a pénzem, hogy még haza is hoztam belőle.

Nem utolsó sorban rengeteg népcsoporttal találkoztam. Közelebbről megismertem a muszlim kultúrát, hála néhány szobalánynak. Rengeteget megtudtam a kínai életmódról Li tanításában és sok nemzet fiával találkoztam.
Feketékkel a világ minden pontjáról, a Zöld foki szigeteket, Afrikát és a Karib tengert is beleértve, Dél-afrikaival, svájcival, marokkóival, olasszal, némettel,hollanddal, amerikaival, ausztrállal és még sorolhatnám.
Mindannyiuktól tanultam. Volt akitől többet, volt akitől nem olyan sokat, de mindenképpen hasznos volt velük találkozni. Hiszem, hogy minden találkozásnak célja és miértje volt.
Hogy egyik sem volt véletlen és mindnek megvan a haszna. Ez talán sosem derül ki, de én érzem.

Sokszor megköszöntem, hogy ez a fél év így alakult. Minden pozitív és negatív oldalával együtt.

A magyarságom is egészen új szintre helyeződött. Mindig magyar leszek és ezt büszkén fogom vállalni,ahogy eddig is tettem. Mindent meg fogok tenni, hogy piciny országunk pozitív színben tűnjön fel a határain túl. Minidig is szerettem úgy tekinteni magamra, mint hazánk nem hivatalos nagykövetére. És valahol mind azok vagyunk, akik átlépjük az ország határait. Hazánkat, népünket, kultúránkat képviseljük mások előtt. Nekem nem mindegy milyen kép él a magyarokról a világ szemében.

A magyar nyelvet soha másik nem fogja felváltani a szívemben. Ezt a csodálatosan kifejező és értelemmel teli nyelvet nagy költők, írók, tudósok, mind elismerő szavakkal méltatják, mondván, a világon ez a legválasztékosabb,legkifinomultabb nyelv. És milyen igazuk van. Sokszor észre sem vesszük, milyen értelem rejlik mögötte, holott minden nap használjuk.
Müller Péter művei remekül rámutatnak erre.

A helyet ahol az ember megszületik, nem választhatja meg. Azt kapja. Azzal feladata van. De egyre biztosabban tudom, hogy az én feladatom külhoni képviseletet kíván.

Úgy érzem, rengeteg hely vár még rám. Az a sok szépség és valahol mind az enyém. Mindannyiunké. Nekem azt látnom kell. Meg kell ismernem.
Tudom, hogy van. Bennem él, de meg kell érintenem, szagolnom, tapasztalnom.

Rengeteg hely van Magyarországon kívül, amivel nekem dolgom van.

Soproni látogatás

Köszönöm, hogy végigolvastad az előzőt. Ez már az összefoglalt, tömörített változat. :D Az igazi értékelés talán még mindig várat magára. Nem hiszem, hogy lesz időm megírni. Talán majd egyszer, ha sok időm lesz. :) Nyugdíjasként? :)))

Megint cseberbűl vederbe estem. Versenyfutás az idővel, hogy mindent időben el tudjak intézni 12 nap alatt. Órára pontosan meg kell terveznem a napjaimat. Ez nem jó.
Vissza kéne szereznem a régi hozzáállásomat is, hogy könnyebb legyen az átállás. Ehhez sokat kéne olvasnom, de mikor? Diploma munka, olasz tanulás, felkészülés az útra, pakolás, ügyintézés, barátok és család végiglátogatása. Van valakinek időnyerő gépe? Nagyon jól jönne.

Holnap reggel,...fenéket!... ma reggel megyünk Sopronba Virágékhoz látogatóba mert meghívtak. :) Gondoltátok volna, hogy egy IC diák jegy Bp-Sopron oda-vissza 4500 FT?
Mert engem eléggé meglepett..
Na de ez van.
Pusiii

Az utolsó 2 napom Cannesban (2009.09.23-24)

Kedved mindenki, aki még mindig követi a blogomat!

Eltelt jó pár hónap azóta, hogy visszajöttem Cannesból. Így már tisztán látom mi hogy történt és mi lett az eredménye. Igazi konklúziókat tudok levonni. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Lássuk csak mi is történt velem a vége felé. A rendezett fotó albumaim és a sok-sok kép szerencsére megkönnyíti a visszaemlékezést.

Az utolsó pár hét eseményei felpörögtek, a napok egybe folytak. Utolsó munkanapok, utolsó bulik, búcsúzás.
Érzelmekkel teli időszak volt az. A hotelben az utolsó napom nem teljesen úgy telt, ahogy szerettem volna. Senkinek nem nagyon esett le, hogy én aznap vagyok utoljára….Nem is nagyon köszöntek el tőlem az emberek. Kicsit rosszul esett. Ráadásul valami stresszes időszakot foghattam ki a kollégák életében, mert egy két ember még goromba is volt velem. Igyekeztem nem magamra venni, de ilyen lelki állapotban azért kicsit jobban megviselt, mint kellett volna. Este 10kor értem haza teljesen letörve. Csak arra vágytam, hogy Nickyvel végre találkozzam, mert aznap jött vissza Cannesba otthonról. Sajnos azonban ez sem sikerült, mert ő elment vacsorázni az egyik kollégánkkal és csak nagyon későn ért haza. A legrosszabb az volt, hogy megígérte, hogy találkozunk, de aztán nem tudott szólni, hogy éjfél előtt nem ér haza. Egyedül maradtam a gondolataimmal és a rossz nap emlékeivel. Erőt vettem magamon és mégis úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni. Elvégre az utolsó napjaim voltak Cannesban, ki akartam élvezni a csodálatos nyüzsgő nyári hangulatot. Tudtam, hogy az fel fog vidítani. Szerencsére a kijáratnál találkoztam a kosaras srácokkal és az egyik akivel jóban voltam, csatlakozott a sétámhoz. Ő öntött belém egy kis életet meg vigasztalt meg. Még most is hálás vagyok neki, hogy az az estém még sem lett teljesen szomorú, hanem fel tudott vidítani. Felmentünk az óvárosba, ahonnan rálátni az egész városra. Csak néztem azt a rengeteg színes fényt ami táncolt a vízen. Jót beszélgettünk. Sajnos aznap este már nem is találkoztam Nickyvel.

A következő napok nagyon megosztva teltek. Megjött értem a család és meg kellett osztanom az időmet köztük és a helyiek között. Igyekeztem jól megfelelni ennek a feladatnak, de sokszor nem volt könnyű és ebből feszültség lett. Nagyon örültem a családnak, már rég láttam őket, de ugyanakkor ott volt az, hogy őket mostantól látni fogom sokat, de azokat, akik ott maradnak lehet hogy soha többet. Ezért bármelyik társasággal voltam lelkiismeret furdalásom volt, hogy a többiekkel kéne lennem. Fáradt is voltam, mert nyilván az időt az alvásból spóroltam ki, hogy mindenivel lehessek. Rettenet meleg volt. Szinte elviselhetetlen. Azért azt hiszem sikerült szép dolgokat mutatnom az érkezőknek és persze bemutatni a számomra fontos embereket egymásnak. Anya és Apa már baráti fogadtatásban részesült a koliban. Erik nagy tisztelettel beszélt róluk és a nyelvi nehézségek ellenére megint jó hangulatú beszélgetések kerekedtek. :) Persze sok nevetéssel tarkítva.
Elértük a szobám maximális kapacitását. Szerintem nem lehetséges ennél több embert bezsúfolni egy helyre. Konkrétan volt olyan ,hogy 9en,10en próbáltunk étkezni úgy 10 nm-en. Agyrém! Ha nem szeretném ezeket az embereket, biztos kinyírtuk volna egymást. Sokszor így is éreztem magamon a feszültséget amire a meleg és a fáradtság rendesen rájátszott.
Nap közben meglátogattuk a St. Honorat szigetet, Cannes főbb nevezetességeit, a kikötőt és persze a strandot. Este Nickyvel kettesben buliztunk, a másnapi buliba Karin,Céline és Arthur is csatlakozott.
A Nickyvel kettesben töltött este volt a legjobb. A törzs helyünkön vacsoráztunk, megosztottuk a valaha volt legfinomabb fagyis desszertet és nagyon sokat nevettünk. Utána táncoltunk egy jót, sok ismerőssel találkoztunk a városban. Annyira otthon éreztük magunkat. Talán még jobban is, mert nem voltak c….(itthoni kisebbségiek) hanem csak kulturált emberek. Mindenki boldog volt, nyaralt, felhőtlenül szórakozott. Az az este mindig bennem fog élni.

Elszaladtak a napok és hirtelen eljött az utolsó estém.

Nem volt jó érzésem.
A napot a családdal töltöttem, délután már pakoltam és vártam, hogy a család visszaérjen a búcsúvacsoránkra. Sajnos 2 órát késtek így már alapból késésben voltam. Nem akartam az ő estéjüket sem elrontani, de ez annyira rányomta a bélyegét az alapból is melankolikus hangulatomra. A barátaim már vártak rám, mikor mi a családdal egyáltalán beértünk a kigondolt étterembe. Mindenképpen abba akartam elvinni őket, mert az a legjobb. A hangulata, az ételek, minden.
Stresszes voltam. Siettünk. A pincér már az utcán köszöntött. Emlékezett rám a múltkori alkalomról, amikor is Karinnel vacsoráztunk ott. Akkor próbáltam ki a csigát és szerettem bele a helybe. A pincér 2 puszival üdvözölt és azonnal beinvitált. Zsúfolt volt a hely. Amúgy is pici, de mivel jó a konyha és a személyzet is, alig akad asztal még ilyen késői órán is.
Étlap, rendelünk, várunk a kajára.
Megkapjuk a finomságokat, mindenki csemegézik a másik tányérjából. Körbekóstolás.  Szalad az idő. A séf jön maga. Nagydarab, pocakos, bajuszos ember fehér szakács ruhában. Megismerem, a múltkor is kijött megkérdezni elégedettek vagyunk e. Érdeklődik, hogy ízlik az étel. Megdicsérem, elbeszélgetünk és jót nevetünk. A család okosan bólogat és úgy csinál, mintha sejtené miről folyik a szó. A család kötekszik, szakmai kérdésben akar engem meggyőzni. Unszolnak kérdezzem meg a séfet, a séf nekem ad igazat. Jót nevetünk a fogadásunkon.
Desszert. Semmit mondó, tört fehér kis kocka, néhány gyümölccsel a tetején fehér csokis gyümölcsös sütemény névre keresztelve. Anya oda van érte. Akkor én is bele nyalok. A kutya mindenit! Isteni! Tele hassal is érzi az ember, ez mennyei!!! Hip-hop elfogy a kis szelet, de nem állom meg, hogy a roppant közvetlen,a teraszon, vendégei között üldögélő séfet meg ne kérdezzem hogyan készíti. Roppant egyszerű vágja rá és fél perc alatt beavat a titokba. :) Naná, hogy már nem emlékszem csak arra, hogy mi az alapanyag ami persze annyira speciális, hogy sehol nem lehet boltban kapni. :)
Ki van ez találva. Elválunk a családdal, bár egy irányba megyünk, de engem már kerestek a barátok, hogy a búcsú estém azért mégsem teljes nélkülem… Ekkor már éjfél felé jártunk.
Rohanás vissza a koliba, átöltözés, rohanás az törzs helyünkre. Már teljes a csapat, csak rám várnak. Rögtön fotó, kicsit megnyugszom a rohanás után, de azért nem felhőtlen a jó kedvem. Sejtem, mint macska az esőt, hogy ez nem egy vidám este lesz.
Koktélozunk, a pincér barátaink tündériek, mint mindig. Lassan zár a hely, fél 2 lehet. Elindulunk a másik kedvencünkbe, de Karin oda már nem jön. Másnap dolgozik. El kell búcsúznunk.
Először azt hittem nem lesz nehéz. Karin előre szólt, hogy ő sírni fog, számítottam is rá. Arra viszont nem, hogy én előbb kezdek el, mint ő. Vicces látvány. 2 kirittyentett fiatal lány egy menő étterem előtt az utcán zokog egymás nyakába borulva mint 2 idióta… Az egyik pincér jön vigasztalni és nyom 2 puszit az arcomra. Végigfut bennem, hogy hányszor látta már ezt a jelenetet életében ő, aki minden nyáron itt dolgozik.
Nagy nehezen folytatjuk utunkat a másik szórakozóhely felé. Az is 2kor zár, mint minden. Már egyáltalán nincs jó kedvem. Nem őszinte a mosoly. A többiek ezt nem érzik. Mindenkivel találkozom még másnap is. Ez csak nekem az utolsó este. Ők még mind maradnak.
A másik helyen az utolsó számot játsszák mikor megérkezünk. A New York, New York-ot. Nickyvel lassúzunk.  Megint csak vicces látvány. Nicky bohóckodik és próbálja feldobni az estét, kevés sikerrel. Kiterelnek a helyről de még előtte az utcán áll a tömeg. Beszélgetünk a személyzettel, ismerősökkel találkozunk aztán elköszönök itt is mindenkitől és megyünk haza. Mára nincs több búcsúzkodás. Megmarad holnapra. Arthurt is, Nickyt is látom még a koliban indulás előtt.
Nem alszom sokat. Még pakolok, mikor hazaérek. Nem bírok egy helyben feküdni. Már van vagy 5 óra mikor magamra parancsolok, hogy kicsit aludnom is kell.
Pár óra alvás után megint pakolás jön. Az a kevésnek látszó cucc nem akar beférni a bőröndjeimbe és szatyraimba. Megjön a család. Segítenek cuccolni, aranyosak, türelmesek.
A kocsi tele de még mindig van cuccom. Sehogy sem akar kiürülni ez a pici szoba. Az utolsó pillanatban pisilés, de már WC papír, kézmosó, törölköző, mind el lett pakolva. Nem egyszerű a helyzet. Nickynek már a 3. nagy zsák cuccot viszem át. Nincs szívem kidobni őket, neki meg még jól jönnek. Meg sem tudja nézni hirtelen, annyi van. Majd idővel.
Még nem búcsúzkodunk, még mindig van egy kis idő. Egyikünknek sincs jó kedve. Ürül a szoba és szorul a szívem. Úgy tűnik végeztem. Üres. Olyan furcsa. Pont olyan, mint amikor 3 hónapja először kinyitottam ezt az ajtót (akkor költöztem át ebbe a szobába). Akkor is egyedül voltam. Akkor is üres volt. Most mégis más szemmel látom. Most hiányoznak belőle a dolgok de mégis tele a szoba. Becsukom az ajtót. 509.’Pas de draps svp!’ Azt rajta is hagyom. Majd leszedi aki akarja.
A hallban már vár a család, Nicky és Arthur. Leadom a kulcsot és elköszönök Arthurtól. Nickynek még felviszünk egy utolsó adag cuccot a szobájába, de ez csak alibi. Nem akartam ott mindenki előtt bőgni. Végre négy szem közt maradunk. Ez alkalommal már biztos voltam benne, hogy mind a ketten sírni fogunk. Őszinte vallomások, fogadalmak, ígéretek. Csak a idő mutatja majd meg, igazak e, őszinték e. Megint nagy sírás. Egy év alatt nem sírok ennyit, mint most 24 óra alatt. Ez van. Nagy öröm, nagy bánat kéz a kézben járnak.
Ki tudja, mikor látom megint. Látom e még valaha. Biztosan érzem, hogy igen a válasz.
Szemtörölgetés, szív megacélozása és indulás.
Indulunk. Már csak csöndben üldögélek. A gondolataimba merülök. Összegzem az elmúlt időt. Nézem az utcákat és próbálom a fejembe vésni a tájat. Igyekszem élvezni a családi utazást. Nem könnyű. Fáradt vagyok, lehangolt.
Sikerül kicsit túl tennem magam és inkább az utazásra koncentrálok. Olasz országban állunk meg először ebédelni. San Remo. A központot valahogy sikerült elvétenünk, de még friss, döcögős olasz tudásomat kamatoztatva útba igazítást kérek és eljutunk egy étteremig. Családias kis hely. Edéd után irány horány. Nagy bánatomra sem Genovában, sem Ventimiglia-ban, sem semelyik másik olasz városban nem állunk már meg. Pedig gyönyörű a táj. Már amennyit látok belőle, mert folyton elnyom az álom. Egybefolyik a bő 28 órás utazásunk. De végre itthon vagyok. Jó itthon, de nagyon furcsa. Nem találom a helyem. Mit kezdjek magammal.
Hihetetlen Cannes-vágyam van. Honvágy mégsem lehet, mert most vagyok itthon. A kintiek nem értik mi bajom még 2 hét után is. 1 hónap, kettő,… Biztatnak, hogy zökkenjek vissza, de már nem az az ember vagyok, mint aki elment. Nem tudok olyan gyorsan zökkenni. Inkább kicsit átformálom az itthonit. Nem megy könnyen. Sok hónap eltelik mire sikerül jól éreznem magam. Más szemmel látok. Turistaként élek Budapesten. Bámészkodok az utcákon ahol eddig minden nap megfordultam. Észre sem vettem milyen szépek az épületek, parkok. Miért nem jártam eddig többet a Vörösmarty téren, a Duna korzón, a várban, a Lánc-hídon stb,stb? Elmegyünk a lányokkal a borfesztiválra, a János hegyre meg egy csomó jó helyre. Többet járok a turisták által is látogatott helyeken. Lehet, hogy csak erre van kihegyezve a fülem, de mindenhol megtalálnak a franciák. Utcán, buliban, étteremben, tömegközlekedésen, mindenhol. Mindenkivel elcsevegek, útba igazítok, tanácsot adok. Így lehet megőrizni a nyelvtudást. Mindenki dicsér, hogy milyen jól beszélek. Persze mindig elmesélem, miért. :)
A suliban teljesen alulmotivált vagyok. Értelmetlennek érzem, hogy ott ülök a padban és elméletben csevegek valamiről, amit nem nagyon lehet tanítani. A hozzáállásról. Mennyivel jobb volt az emberekkel foglalkozni a könyvek és jegyzetek helyett. A tanárok is bosszantóak. Nem olyan színvonalú az általuk nyújtott szolgáltatás amit egy ’fizerős’ állami képzésen az ember elvárna. Tanítják az 5 csillagos szervízt és az emberi kapcsolatok helyes ápolását csak éppen úgy gondolják, hogy a diákok nem ugyan olyan fizető klienseik, mint a hotel vendégei. Néha kedvem támad beszólni, diplomatikusan meg is teszem. Azért néhány értelmes vitáig sikerül eljutnom velük. Aztán rájuk hagyom. Haszontalan. Legalább megpróbáltam.

Kezdek vissza szokni, de egyfolytában motoszkál a fejemben, hogy vissza akarok menni.
Elnyerem az Erasmus ösztöndíjat Nizzába. Hogy mennyi idő mire eldöntöm, hogy Párizs vagy Nizza? Sok…és még a kapcsolatot is nekem kell felvenni a Nizzai egyetemmel, mert eddig nem volt. Nem megy zökkenőmentesen.
Sőt! Iszonyat bonyolult, de megvan.
2 hét múlva ilyenkor már megint ott leszek. De ez már egy másik történet. :)