Első nap a suliban

Sziasztok!

Először elmesélem az első napomat és a megérkezésemet. Időben leszállt a repülő, és gyorsan ki is jutottam a gépből. Kevesen utaztunk, és lehet hogy nem is volt sok csomag. Gyorsan elszaladtam pisilni, mert nem tudtam mikor érek Zsófihoz. Nem telt bele 5 perc, hogy kijöttem és sehol nem volt senki. De egy lélek sem... Még a csomagok futószalagja sem ment. Nem értettem. Mondom nem létezik, hogy így eltűnjön mindenki.
Próbáltam keresni valakit a személyzetből akit meg tudtam kérdezi, hogy mi történt, hol a csomagom. Sehol senki. Aztán végül nagy nehezen előkerült egy csajszi és őt megkérdeztem. Telefonált jobbra balra majd elvezetett egy irodába, mert ő sem értette az egészet. Azt mondta néha előfordul, hogy ha kevés utas van akkor gyorsan végeznek a csomagokkal ,de hogy az enyém szőrén szálán eltűnt, arra nem tudott mit mondani.

Az iroda az elveszett csomagos iroda volt. Akkor már kezdtem kételkedni, hogy viszont látom a bőröndömet. A hölgy közölte, hogy nem tudja hol a csomagom. Nagyon kedves és segítőkész volt. Csak röhögni tudtam az egészen, mert annyira éreztem előre, hogy ez lesz. Minden túlélő cuccomat a kézipoggyászba pakoltam. Törcsi, pizsama, fogkefe, fogkrém, váltó ruha, minden. Pár napig biztos ellettem volna.
Felvettük az adatokat.
Azt mondta biztos Genfben maradt a táskám és akkor holnap reggel megkapják.

Kipróbálta, hogy fel tud e hívni a mobilomon és még Zsófi címét is megadtam, hogy ha tudják hozzák ki, amint tudják.

Már feladtam, csak röhögtem az egészen és az járt a fejemben mi mindent kell vennem, ha tényleg elvitte valaki a bőröndömet és meg se lesz.
Természetesen ezzel elment egy órám így csak a 10órai busz volt már ami Nizza felé ment, arra vettem jegyet. A buszmegállóban álltam amikor megcsörrent a telefonom, hogy meglett a csomagom, leesett az egyik ilyen csomagszállító kis kocsiról és most találták meg a betonon. :)
Szaladtam vissza, hogy még elérjem a 10.05ös buszt mert legközelebb csak fél óra múlva ment a következő busz.
Minden simán ment, az összes csomagom kíséretében érkeztem meg a megállóba ahol már Zsófi várt és segített cipekedni.

A lakótársai tündériek. Denise, az ausztál lány, akinek jan.27én lesz a szülinapja, mint ahogy Ádinak is. :) Micsoda véletlenek, nem? Imádni való, visszafogott, kicsit elveszett lányka. Nagyon jól kijövünk, sokat beszélgetünk. Ő az akivel hasonló az időbeosztásunk így délután suli után megbeszéljük mi történt velünk. Együtt megyünk boltba, eljött velem megnézni a szállásomat is.
A másik lány észt, Christine. Ő is nagyon cuki, kicsit vagányabb, ő táncot tanul itt. Ma vele is jót tudtam beszélgetni. Vicces lány.
Zsófival nagyon jól kijövünk. Minden este főzünk valamit. Vagyis jobbára Zsófi főz én pedig nézem vagy kis kuktáskodom neki, ha van mit segíteni. :)
Ma Karfiol levest csináltunk, tegnap tonhalas,csirkés, paradicsom szószos tészta volt. Általában együtt eszünk, asztalhoz ülünk, megosztjuk a feladatokat.
Sokszor mosogattam már, mindig kesztyű nélkül!! Micsoda fejlődés,mi? :)
Még mindig bőröndből öltözöm, ami már elég fárasztó. Próbálok minél kevesebb helyet foglalni.
Ma voltam először suliban.
Először nagyon elveszettnek éreztem magam, tök egyedül, semmit nem tudtam, hogy hova kell menni, de mivel sok Erasmusossal ellentétben én beszélem a nyelvet így nekem sokkal könnyebb. Nem tudom az mit csinál, aki nem beszéli a nyelvet. Úgy baromi nehéz lehet. RESPECT VIRÁG!!!
Szóval mindenki csak franciául beszél, gyorsan.
De velem megszívják, mert én értem. haha :D De tényleg mindenki nagyon kedves és akivel csak találkoztam ma,mindenki elcsodálkozva dicsérte a francia nyelvtudásomat, meg hogy milyen jól és szépen beszélek. :) Zene füleimnek. :) Azért jók az ilyen visszajelzések, hogy azért nem hiába vagyok itt és hogy megérte Cannes is, meg ez is meg fogja.
Szóval igyekszem átverekedni magam a bürokratikus maszlagon és a papírok halmazán. A rendszer nagyon hasonlít a BGFre. Küldenek egyik helyről a másikra, onnan a harmadikra, de sosem érsz a végére.

Ma bejutottam az első órámra. Turizmus földrajz. Szerencsére már volt ilyen tantárgyam otthon, így nem volt új az anyag, de ez jó is volt így ,mert legalább tudtam követni a tanár magyarázatát. Azért elsőre elég nagy kihívás ez így franciául. A prof nagyon jó fej volt, szerintem megtartom ezt az órát. :)
A szünetben, mivel itt csak kis csoportok vannak, 25-30 fő, páran rám vetették magukat. :) Persze csak finoman érdeklődtek, hogy honnan jöttem,mikor érkeztem, nagyon aranyosak és szimpik voltak. Kiderült, hogy az egyik lány anyukája a hotelben dolgozott Cannes-ban ahol én is. Én már nem dolgoztam vele együtt, de tudtam kiről van szó. Annyira vicces volt, kicsi a világ... :D Mégis mekkora esélye volt annak, hogy a hotel egyik ex dolgozójának a lánya pont akkor pont azon az órán lesz és pont odajön hozzám beszélgetni és az első 5 percben kiderül ez az egész...Véletlen vagy sorsszerű?
Tény, hogy nagyon szimpatikus kis csajszi volt ezért holnap is bemegyek pár órájukra. :) CSak eszembe jutna neve....basszus. Valami Roxane vagy ilyesmi.
Olyan ciki, ki tud első hallásra 30 idegen nevet megjegyezni pár nap alatt. Ha be is mutatkozik valaki, egy fél óra után már lövésem sincs, hogy hívták. :D
Ezen dolgoznom kell. Általában leírom a neveket amíg még megy, de van, hogy már túl késő :)))
Mindenki nagyon érdeklődő volt, mivel beszélek franciául mernek kérdezni. Azt mondták előttem csak egy spanyol lány volt, de ő 5 perc után kiment az óráról. :) Én azért tudtam követni, persze nem mindent, de meglepően sokat. A diákok közt van egy romániai nő is, 30 éves, itt él a családjával. Ő is nagyon kedves volt.
Azért az elég kellemetlen szitu volt, mikor 1 óra késéssel beestem az órára és minden szempár rám szegeződött...Persze utolsó padba ültem, de még így is megtaláltak a kíváncsi pillantások. Érdekes volt, hogy ki hogy jött oda hozzám, volt aki alig 3 perc után, más már csak akkor, amikor már többen beszélgettünk. Volt olyan is aki csak hazafelé menet szólított meg, de legalább beszélgettünk. :) Szerintem nem lesz olyan nehéz egy kisebb csoportot megismerni. Jobb, mint ha egy 200 fős előadás lenne. Mindenki segítőkész.
Slusz poén, ma derült ki, hogy nekik már 14én elkezdődött a suli, csak nekem erről senki nem szólt. Van olyan tantárgy, amiből kapásból 2 órát már hiányoztam. Vicces. :D

Este meglátogattam a leendő lakótársaimat. Azt hittem már holnap beköltözhetek, de a helyemen lévő lánynak holnap lesz a búcsú bulija ezért csak pénteken költözhetem át. Még egy napig csövelek Zsófinál. Amúgy már úgy megszoktam itt meg úgy megszerettem a lányokat, hogy nagyon örülök, hogy csak 6 percre lakunk egymástól gyalog, így bármikor át tudok szaladni.
A suli is közel van, innen, Zsófitól 10 perc, a másik lakástól kb 15 gyalog.
Csípem ezt a tömegközlekedés mentes életet.

Az olasz leendő lakótársaim aranyosak. Nem beszélnek szinte egyáltalán angolul, szóval feltehetőleg a francia és az olasz nyelvtudásom is ugrás szerűen javulni fog. :)
Kelleni is fog, mert haladó olaszt sikerült felvennem az egyetemen:)
Nem sokat tudok még a lányokról, csak annyit, hogy az egyikük sokat főz, amíg ott voltam végig kotyvasztott:).
Kedvesnek tűnnek tényleg, de azért félek, hogy egy szobában kell laknom egyikőjükkel.Szerencse, hogy szinte mindent értek olaszul. Azért mégis ott van a kulturális különbség és az olaszok elég temperamentumosak. Na mindegy. Sok toleranciával és kommunikációval megoldjuk.
Zsófihoz pedig bármikor tudok menekülni. :)

Most szaladok aludni, de írok amint tudok.
Puszzanat!