01.21 Csütörtök-mély víz és siker a suliban :)

Sziasztok!

Ma nagyon szupi napom volt. Suliba mentem 9re, azzal az osztállyal volt órám akiket tegnap megkedveltem. Valami fenntartható fejlődéses cucc, meg urbanizáció, stb. Igazából csak a csoport miatt mentem be, de az óra sem volt rossz.
A csoportban nagyon kedves mindenki. Nincs egy olyan ember sem, aki nagyra van magával vagy ellenszenves lenne. Mindenki kedves, segítőkész és egyből a csoport részeként kezelnek. Ehhez mondjuk sokat számít, hogy jól beszélek és nincsenek vagy csak kevés nyelvi akadály.
Ma pl szülinapja volt az egyik ott dolgozónak, akit nagyon szeretnek. Vettek neki cukrokat meg meglepetésként felhívták a tanterembe és énekeltünk neki. Mindenki egy emberként ügyködött a képeslapon. A leg meglepőbb nekem ,hogy a fiúk is nagyon szociálisak, énekelnek, szerveznek. Én ehhez nem vagyok hozzászokva. Otthon valahogy mindig olyan mulyák, nem csinálnak semmit az osztályban és úgy kell őket noszogatni, hogy részt vegyenek ilyenekben. Itt nagyon aktívak órán is. A társaság inkább hasonlít egy gimnáziumi osztályra, mint egyetemi csoportra. Egy kis teremben vagyunk kb 30an vagy kevesebben. Mindenki ismer mindenkit név szerint és többségében a szabadidejüket is együtt töltik. Nagy szerencsém van, hogy gyorsan befogadtak, az egyik órán volt egy portugál lány is és hozzá alig szólt valaki egész idő alatt. Engem mikor kihagyott a tanár névsorolvasáskor, rögtön vagy 3 ember mondta, hogy még Lilla kimaradt!! ))
Magyarul tanítom őket, minden nap tanulunk egy új kifejezést. Le kell nekik írnom rendesen meg fonetikusan és utána egész nap azt gyakorolják. ))

Ma 2 óránk volt együtt. Az órák általában 3, 3-5 órásak 1 szünettel. Elég fárasztó. A végére kicsit lankad a figyelmem, de nagy sikerélmény, hogy tudom követni az órákat. Mi több, a mellettem ülő srác sokszor rólam másol, mert ő lemarad. ))) Jó,mi?
Ma 9re mentem, 12 ig volt az óra, aztán 14kor kezdődött a következő. Közben intéztem dolgokat meg hazajöttem és a lányokkal ebédeltünk. 2re mentem vissza a kommunikáció technika órára 5ig. Ezen az órán már aktívabb közreműködés volt, párokban szituációt kellett eljátszanunk a csoport előtt. A téma a szakmai gyakorlat interjú telefonon keresztül. Marha jól csinálták a srácok, de persze ez nekik sokkal könnyebb az anyanyelvükön… Nem akartam, hogy az én párom, Marjorie miattam maradjon ki a dologból, úgyhogy mikor sorra kerültünk nem volt mese, menni kellett. Improvizáció, 30 félig ismeretlen ember előtt, franciául, szakmai interjúztatás. Én voltam a főnök, Marjerie a gyakornok. Mivel ugye hivatalos beszélgetés lévén vezeték nevet kell használni, így én Madamoiselle Lilla lettem, mert a Csonkát nem naagyon tudják kimondani.  Egy srác játszotta a titkárnőt, aki kapcsolja a főnököt. Szerintem buzi a srác, de annyira jól csinálta ezt a titkárnő szerepet, afektált, meg mutogatott a kezével, nagyon élvezte. Úgy alakította a történetet, hogy megkérte a gyakornokot, fogja rövidre a mondókáját, mert a főnök épp Magyarországon van üzleti úton. Hahaha Akkorát nevettünk! A végén persze én is rájátszottam egy kicsit és beépítettem az interjúba, hogy üzleti úton vagyok épp, így majd a titkárnőm megadja az email címemet és visszakapcsoltam a buzi srácot.  Marha jól jött ki az egész és olyan jól szórakoztunk. A tanár is megdicsért, bár tudom, hogy sokkal jobbak is voltak tőlünk, de már az is nagy szám, hogy nem lógtunk ki a sorból. Eléggé mély vízbe kerültem hirtelen, de mivel a csoportban nagyon jó a hangulat ezért nem éreztem magam feszélyezve és nem görcsöltem rá a dologra. Szerintem ezért ment ilyen jól.
Marjerie is nagyon kedves, elkérte az emilemet és felajánlotta, hogy elküldi az előző órák anyagait amin nem voltam. Már meg is kaptam.
Hívtak síelni, meg bulizni meg minden felé, abszolút a csoport részének érzem magam.
Ha valami olyanról esik szó, amit én nem értek, rögtön beavatnak a részletekbe, hogy ez meg az hogy történt így nem érzem azt, hogy kihagynak valamiből.
Kár, hogy olyan óráik is vannak, amire én nem akarok járni, pl jog két fajta meg hasonlók, de azért így is sok időt leszek velük szerencsére.

Hazafelé kis kerülővel jöttem a promenade felé. Épp ment le a nap és csodaszép naplementét láttam. Az egész öböl narancsban úszott. Az emberek meg csak néztek, hogy mosolygok mint a Bacsa Rózsa. Általában amúgy az jellemző az emberekre, hogy az utcán elhaladva egymásra néznek és mivel mosolygok, vissza mosolyognak. Nők, férfiak, idősek, fiatalok vegyesen. Pesten senki nem néz a másikra. Az itteni mentalitás nagyon tetszik. Sokkal jobban telik a nap egy két mosoly emlékével. Még most is emlékszem azoknak az arcára, akik nap közben az utcán rám mosolyogtak.

Ahogy hazaértem, Denise már itthon volt, beszélgettünk, elmentünk boltba és rávettem, hogy jöjjön el velem kicsit sétálni. Így nekiindultunk a belvárosnak. Egy kis promenade, egy kis fő tér, végig a sétáló utcán és közben persze végig beszélgettünk, nevettünk. A fő téren vettünk ilyen csík fánkot, amit már tavaly is ettem és nutellába mártogatva mentünk tovább. Jó egy óra sétálás után értünk haza, jobban megismerve egymást. Olyan kár, hogy holnap elköltözöm. Annyira jó velük lakni!! Imádom, hogy hazaérek és kedves emberek várnak itthon, vagy ha én érek haza előbb, akkor én várom őket. Mindig pozitív érzéssel, örömmel jövök haza. Várom ,hogy hazaérjek és ha bármit akarunk utána csinálni, nincs 2 perc és már a belvárosban vagyunk. Még jó, hogy csak 6 percre fogok lakni, mert már most tudom, hogy sok időt fogok itt tölteni. A lányok már most minden programot 4 emberre terveznek, ’család tag’ lettem.
Zsófival már d.u. megbeszéltük, hogy vacsira kecske sajtos salátát csinálunk. Vettem alapanyagot ami még kellett és mikor hazaért és kibeszélgettük magunkat, neki fogtunk. Nagyon fincsi lett, a többiek is asztalhoz ültek velünk és megont egy jó kis családi, beszélgetős vacsora kerekedett. Nagyon jó itthon a hangulat. Tiszteljük és már talán mondhatom, hogy szeretjük egymást, pedig elég különbözőek vagyunk.
Engem is meglep, Zsófival mennyire jól kijövünk mindenben. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire fogok szeretni valakivel egy szobában,egy lakásban lakni.

Most már megyek,mert későre jár és holnap megint korán megyek suliba. Fáradt is vagyok, de a kezdeti elkeseredettségem tovatűnt. Visszatért a felhőtlen öröm, hogy itt lehetek, ilyen emberekkel és ilyen környezetben.

Sok puszi mindenkinek!