Végre megtaláltam a videókat.

Ki is használom és küldök egy kis összefoglalót.
Nizzai karnevál:



A többit majd később.
Puszi

Az utolsó februári nap 02.28

Sziasztok!

Megint események nélküli napom volt.
Ma reggeliztetéshez voltam beosztva. A helyzet pikantériája, hogy ma 2 csoport is reggelizett és hogy egyedül voltam.
Tudjátok hogy lehet egyedül megreggeliztetni egyszerre 80 embert?
A módszer egyszerű.
Sehogy. :)

Amikor a két csoport 10 perc késéssel lejött reggelizni, hárman rohangáltunk fel-alá. Én szedtem az asztalokat, Celine töltötte a büfé asztalt, Marie-Claude pedig mosogatott. Celinenek nagyon nem tetszett a dolog, úgy vettem észre, de csak saját magát szivatta meg, mert ő csinálja a beosztásokat és ő adott szabadnapot mára a reggeliztetős csajnak.
Kicsit úgy éreztem, hogy engem hibáztat, valahogy egész nap olyan pokróc volt. Persze, nem tudok még mindent jól megcsinálni, mivel sok mindent nem mutattak még meg és kezem is csak kettő van.
Ezért nem nagyon értettem a dolgot. Aztán lehet, csak rossz napja volt. Azért kiadta, hogy porszívózzam fel a reggelizős termeket.
Nem tudott felhúzni, mert porszívózni szeretek:) Jól elvoltam vele. A konyhában töltött 5 óra után felüdülés volt. Na ez volt az a munka, amit semmiképpen nem akartam csinálni, amikor ebbe az iskolába mentem. Sőt, még a szakosodásnál is ezért nem választottam a másik szakot, a vendéglátást, mert hogy annak ez az alapja. De nem tudtam megúszni. :)
Nem baj. Így legalább tudom, mi lesz az első kikötésem a következő munkahelyemen.
A konyha közelébe nem megyek! :)

Már csak a jó időt várom, hogy lehessen fürdeni a tengerben, mert az azért ki tudna kapcsolni. Így délután nem nagyon tudtam mit csinálni.Nem akartam egész délután a szobámban maradni, így elmentem vettem kenyeret holnapra. Meg olvasgattam és kicsit tornáztattam a hátizmaimat, hogy bírják a napi emelgetést. Ha 50szer nem kell 5-10 kilós súlyokat megemelnem egy nap, akkor egyszer sem. :(

Már nagyon várom, hogy új gyakornok érkezzen a hotelbe. Ugyan itt fog lakni, mint én. Végre lesz valaki, akivel biztos jóban leszek. Bár most már van egy két jó ismerős a koliban is. A portás bácsi meg a konyhás bácsi a két kedvencem. Tegnap megint kaptam ingyen epres sütit ebédre. :) Nagyon cuki a konyhás bácsi. Mindig énekelget. Olyan vidám minden nap... Nem tudom ,hogy csinálja. De jó fej, bírom.

Nos, ez volt a mai napom.
Én ma is nagyon jól éreztem magam. Főleg a délután tetszett, amikor azt csináltam ,amit akartam. Remélem nektek is hasonlóan jól telt a napotok és hogy nem untattam senkit.

További szép estét kívánok!
Millió puszi!
Lili

Kiskutyis péntek 27.02

Sziasztok!

Velem ma nem történt semmi extra.

Reggel korán mentem dolgozni, délben volt egy nagy szünetem és délután megint vissza kellett mennem.
Megint jött egy csoport, most egy francia. Ez még inkább múmia tours, mint az előzőek. De aranyosak a nénik és bácsik.

láttam ma egy kis kutyit. Annyira édes volt, úgy megörült nekem, ahogy jött velem szemben az utcán. Rázta a kis seggét, ugrált, nyalogatott. A kis buksija elfért a tenyeremben. Furcsa volt a mi nagy kutymuszaink után. Olyan selymes kis szőre volt, majd megzabáltam.
Tisztára felvidította a napomat. Még most is felvidulok, ha csak rá gondolok.

Ma eltörtem egy tányért. :) Csak egy kicsit, mert ráragadt a kancsó aljára, amit be akartam vinni a konyhába. mikor megemeltem a kancsót, megemeltem a tányért is, de persze nem bírta a saját súlyát megtartani és elengedett. Puff. A reggeli kellős közepén. :) Pas grave!(nem baj!) gyorsan feltakarítottam és már el is felejtettük.
Azért este a pezsgős poharakkal már óvatosabb voltam. :) Már nagyon megy a pezsgőbontás és a felszolgálás. :)

Holnap 7re megyek, úgyhogy most gyorsan elhúzok aludni.

Mindenkinek szép álmokat!
Puszi
Lili

26.02 Csütörtök

Sziasztok!
Ma a tegnapi nap után egészen eseménytelen napom volt. Majd 10 óra munka után, alig akartak hazaengedni, miután kitalálták, hogy ne reggel 9re, hanem fél8ra menjek. Szóval úgy változtatják az utolsó pillanatban a beosztásomat, mintha én egy robot lennék és ráadásul még túlóráztatnak is.
Ebből kezd egy kicsit elegem lenni. Mikor mondtam a csajnak, hogy elmehetek e öltözni, azt mondta igen, csak várjam meg a 10 órát. Amikor megkérdeztem hogy miért, akkor kezdett el gondolkodni, hogy ez már a 9. órám vége. Akkor mondta, hogy persze, menjek csak.

Szóval este 10re hazaértem és reggel fél 8kor már bent kell lennem. Vicces.

Ma visszajött a szabadságról a tulaj. Mindenki be volt fosva. Főleg ugye azok, akik nem dolgoztak eddig, mert ugye nem volt itt. A szobalányokat jól le is teremtette, hogy kosz van és elég erősen rájuk parancsolt. Teljesen ki voltak akadva,hogy mennyi munkát kaptak, de azért persze mikor 5re visszamentem már hűlt helyük sem volt. Normál esetben 4kor végeznek, ezek szerint most sem maradtak sokkal tovább. Bezzeg azt előszeretettel kihasználták, hogy felajánlottam a segítségemet és hagytak nekem munkát a sajátjukból.

Csak én érzem ezt a szitut igazságtalannak?
Nem arról van szó, hogy nem akarok dolgozni, mert ha van mit csinálni, akkor elvagyok egy 20-30 perccel többet a hotelban, mint kéne, meg szerintem azt eddig is bebizonyítottam, hogy nem teszem le pont 8 óra után a tollat, de azért mindennek van határa.

Eddig egy 10 perccel nem engedtek el korábban, holott minden nap túlórázom.

Na mindegy.

Ma is jól esett azért, egy kis délutáni szundi. Nem sok, csak 20-30 perc, de az ember úgy ébred utána, mintha órákat aludt volna. Nagyon jó.

Ma megint jött egy német csoport. Szerencsére a csoportvezetőjük beszél angolul, meg néhányan franciául is. Reméljük nem lesznek olyan nehéz esetek. De ez is múmia tours.

Krisztu! Örömmel olvasom a blogodat, jókat szoktam nevetni rajta.

Voltam ma bevásárolni pár dolgot, ez volt az egész napi külön programom.

Ez minden. A hotelben minden rendben. Mindenkivel jól kijövök, csak ezzel az időbeosztásos dologgal nem vagyok kibékülve.

Megyek alukálni, hogy holnap ne legyek élő hulla.

Szép álmokat mindenkinek!
Lili

Monaco 02.25

Jó estét!

Ma nagyon szuper napom volt.
Tegnap elhatároztuk Zsófival, hogy mivel neki egész héten nincs suli, elmegyünk kirándulni Monacoba.
Reggel 9 körül megreggeliztem, csináltam belőle ebédre egy szendvicset és 10kor már a nizai buszon ültem. A reggelinél az a jó,hogy annyi kaját veszek el, amennyit csak akarok ezért a reggeli sokszor még ebédre is kitart. A buszon pedig megint pozitív meglepetést ért. Mondtam, hogy Monacoba megyek, de közvetlen busz nincs, ezért ugye Nizában le kell szállnom, de még így is csak 1 E a jegy. :D Szóval az egy eurós jegyárban már egy átszállás is benne van, ha az ember úgy kéri felszálláskor. Persze nekem Zsófi szólt előre és így már rutinos voltam. :)
Nizában kicsit várnom kellett Zsófira, de eztán befutott és együtt indultunk Monacoba. Nizából az út csak 45 perc de valami gyönyörű. Végig a parton megy az út, hatalmas sziklák, szakadékok, mesés kis öblök, az égszínkék vízen fehér hajókkal.
A villákról már nem is beszélve.
Megint jó volt Zsófival találkozni. Végre ha

Monacoban először a régi városrészt néztük meg, a palotát, a kertet meg a környező utcákat. Már ez is nagyon tetszett, de ami igazán elnyerte a tetszésünket, az a szobor sétány volt, ami inkább hihetetlenül szép park volt, néha egy egy szoborral. Annyiféle növényt láttunk, virágokat a szivárvány minden színében, kaktuszokat, virágzó bokrokat, fákat, amiknek a gyökere a magasból ereszkedik alá,hogy a földhöz érve tovább haladjanak lefelé.
A sziklák peremére kis pihenőket építettek, amelyek az óceán főlé hajolva csodás képet mutatnak a környékre. A fejünk felett sirályok húztak el, néha olyan közel, hogy az ember akaratlanul is behúzta a nyakát. Vitorláztak, lebegtek a termikekkel teli levegőben.
Ekkor ráéreztünk a természet szépségére és még többet akartunk. Egyből a trópusi kert felé vettük utunkat. Nem kis nehézségek, kaptatók és lépcsők sora után végre eljutottunk a célponthoz. A trópusi kert tele volt a különféle kaktuszokkal és fajtársaikkal. Ennyiféle kaktuszt még sosem láttam. Volt ott mindenféle színű, formájú, nagyságú és illatú. Alig győztük kapkodni a fejünket. Mire végig értünk a hegyoldalba varázsolt paradicsomon, már lemenőben volt a nap. Ettől függetlenül is haladtunk tovább a következő napirendi pontra, a belvárosba. Megnéztük a Casinot, az előtte lévő kis teret a szökőkutakkal, a Hotel de Paris szállodát, és a Vasarely képet a parton. A csodás üzletek és méreg drága ékszerboltok kirakatánál csak kicsit időztünk el.:)
Ekkor már kicsit hűvös volt, így inkább hazafelé indultunk, de az már biztos, hogy megint eljövünk.
Nagyon fura város ez a Monaco. A nyílt utcán mozgólépcső meg lift van. A futószalagról meg nem is beszélve.A metrómegálló úgy néz ki, mint egy repülőtér. :)
A mentoni citrom fesztiválra majd márc. 4én megyünk.

Hazafelé a buszon egy csaj patkánnyal utazott. A kis házi kedvenc hol a csaj vállán ült, hol bemászott a blúzába. A lány puszilgatta, simogatta, mint egy tengeri malacot. A körülötte ülő öregasszonyok meg prüszköltek meg fintorogtak. Nem győztek egymáson röhögni, mikor észrevették a kis állatot. Mondjuk az a fej tényleg megért volna egy képet. :D

Itthon megvacsoráztam abból, ami még volt itthon tegnapról, ettem egy nagy adag finom epret, magam elé vettem egy bögre meleg tejet meg a tegnap vásárolt majd 1 kilós Nutellát és megírtam ezt a beszámolót.

Most meg lemegyek netezni.

Puusszzza
Lili

Monaco a holnapi program

Sziasztok!

Holnap Monacoba megyek Zsófival. :D
Majd csinálok sok fotót, mert itt 17 fok van és gyönyörű idő,
Hulla vagyok, úgyhogy majd holnap írok részletesebbet.

Mindenkinek puszi!!!!!
Angyalkás szép álmokat!

Hétfő- kedd: esti műszak

Hali!
Nos. Este már 11 óra volt, mikor hazaértem, ezért nem mentem már le netezni.
Az este egész jól telt. Annak ellenére, hogy ugye későn végeztem, sokféle munkát csináltam.

Este egész másfajta feladatokkal bővül a munkaköröm. A bárban is nekem kell felszolgálni, ami kicsit még szokatlan de nem rossz.

Tegnap rengeteg érkező volt, így sok check-in volt. Azokban már egész ügyes vagyok. Szerencsére többnyire angolul beszéltünk, de a franciám is lényegesen jobb már, mint az elején.

A meglévő vendégeket már nagyjából megismerem, meg azokat, akiket én chekkoltam be, ezért ha ők kérnek valamit, akkor értékelni szokták, hogy tudom a nevüket.

Tegnap sok számlázást is csináltam meg volt dolgom az emeleteken is.

Az viszont egyáltalán nem tetszett, hogy olyan 6 körül mondták, hogy jó lenne, ha ma is estére tudnék menni. Mert hogy nem arra voltam beosztva. Nem mondhatják, elég rugalmas vagyok, de azért nem kéne ezzel visszaélni. Miért nem lehet ezt mondjuk 24 órával előbb megmondani, hogy úgy tervezzem az életem. Ez nem tettszik. Azért csinálunk beosztást, hogy utánna mindenki ahhoz tudjon igazodni. Pontosan tudják előre, hogy mennyi munka lesz. Legalább egy hétre előre és nekem előző délután szólnak, hogy megváltoztatják a munkabeosztásomat. ... Remélem ez nem lesz valami állandó dolog.

Szerencsére holnap szabad napom van. Zsófi már keresett, hogy nem csinálunk e valamit. Jó lenne,ha össze tudnánk hozni egy kirándulást mondjuk Monacoba vagy Mentonba a citrom fesztiválra.

Ma nem keltem fel reggelizni, hanem kialudtam magam. A szobában ettem, mondhatni a teraszon, mert kinyitottam az ablakomat és beültem a napfénybe. Nagyon jó idő van, úgy 16-17 fok. Az emberek rövid ujjúban járkálnak az utcán. (Rajtam azért még kabát van)
Miután kimelegedtem magam, elmentem bevásárolni, hazajöttem, megebédeltem és most meg már indulnom kell lassan dolgozni. Még gyorsan leszaladok a nethez és felteszem ezt nektek, hogy tudjátok, miért nem leszek este a gépben.

Bevásárlás közben meg kellett állapítanom, hogy a híres francia konyha nagy részben spanyol alapanyagokból dolgozik. Ami furcsa, mert itt van nem messze a híres mentoni citrom az üzletben viszont a gyümölcsök, zöldségek 80%-a spanyol. A többi meg egyiptomi, török,... Egyedül a sajtoknál nem láttam külhoni terméket. Ott nacionalizmus van. :)

Rohannom kell!

Mindenkinek pusszi!
Lili

02.23 Hétfő

Sziasztok!

Ma estés vagyok, ami azt jelenti, hogy 2re megyek. Már most látom, hogy nem fogom ezt a beosztást szeretni, mert 2 óra az még korai, de a 10 órai vége az meg már késő.
Keresztbe vágja az egész napomat.
Na mindegy.
Szóval még mielőtt elmennék dolgozni írok nektek, mert lehet hogy ha hazajövök már nem lesz erőm lejönni netezni. Holnap 9re megyek dolgozni.

Amúgy nem csináltam semmit. Reggel 845re lejöttem reggelizni, mert hivatalosan addig van reggeli. Szóval nem aludhattam addig amíg akartam. :(

Úgy terveztem visszaalszom, de olyan gyönyörű idő van, hogy nem volt szívem lehúzni a rolót. Inkább kitártam az ablakomat és beültem a napfénybe olvasgatni.

Kicsit takarítottam is meg persze lustálkodtam, de már mennem is kell dolgozni.
Szóval ma minden izgalmasnak a munkában kell megtörténnie. :)

Tegnap este még jót beszélgettem a portás bácsival, Erikkel, egész jól értem már, mit kérdez. A King Kong ment a tévében, azt néztem fél szemmel és erről beszélgettünk.

Örömmel olvasgattam Kriszti blogját, megnéztem a videókat és gratulálok Bálintnak a szép eredményekhez!
Apropó, hogyan tettél fel videót? Én már akartam, de nem találom,hol lehet.

Szerencsére tudtam beszélni az ecsegiekkel is kicsit, bár szegény Papa a vége felé már nem nagyon értett. Majd hívjátok fel őket, hogy minden rendben van, csak már megszakadt a vonal.

Szép napot mindenkinek!

Millió puszi!
Lili

Légy erős!

Minden csak hozzáállás és kitartás kérdése.

http://www.youtube.com/watch?v=Q4f_UNMNONA

Angyalkás szép álmokat mindenkinek!

Segíteni emberi dolog!

Sziasztok!

Tudom, hogy otthon most nem éppen rózsás a helyzet. Tudom, hogy sokaknak nincs munkája és hogy mindenki összébb húzta kicsit a nadrágszíjat.
Sokan golndolhatjátok, hogy könnyen beszélek én, nekem euróban van a fizetésem. Ettől függetlenül el kell nektek mondanom, hogy nem hiszem, hogy az én fizetésem sokótokét meghaladja. Sőt. Mivel nekem itt kell vásárolnom, a fizetésem elég szűkös.

Mindezek ellenére szeretném felhívni valamire a figyelmeteket.

Ilyen időkben még inkább szüksége van a segítségünkre azoknak a non profit szervezeteknek, akik a mi adományainkból élnek.

Nagy bánatomra, Magyarországon még nem kapott elég nagy figyelmet a jótékonykodás. Főleg nem az állatok javára.

Mivel nagy állatbarát vagyok, kötelességemnek érzem, hogy kicsit kampányoljak.

Egyetlen szervezetet ajánlok a figyelmetekbe, akiket én már többször megsegítettem.
Erre kérlek titeket is.
Ha csak a napi második cigaretta árát küldöd el nekik, vagy a buliban nem iszod meg az utolsó felest, már azzal a pár száz forinttal is sokat segítesz.

Gondolkozz el ezen. Egy ártatlan kis állat élete vagy vacsorája szemben a te önpusztító szenvedélyeddel. Kis lemondás, nagy segítség.

Ha van benned valamennyi emberség, látogass el a következő oldalra és ha teheted, fogadj örökbe egy állatot.

www.lelenc.hu

Amennyiben adakozol, a cég adóigazolást tud neked küldeni, tehát ennyivel kevesebb adót kell fizetned. És legalább azt is tudod,mire költik a pénzed.

Ha közvetlenül nem áll módodban segíteni, ajánld fel adód 1 %-át.

Segítségedet előre is köszönik azok, akiknek az élete függ tőle.

02.22 Vicces WC-s sztori

Sziasztok!

Ma semleges napom volt. Rosszul emlékeztem, mert ma megint kupűrös voltam, nem pedig reggeles. Így mégis kicsit tovább aludhattam.

Nyugisan beballagtam dolgozni, a német csoport épp akkor indult kirándulni. Dél előtt minden rendben zajlott. Csináltam a dolgomat. Szerencsére most egy kongresszus miatt sok angol és holland van, ezért többnyire angolul beszélünk. Az viszont mindenképpen feldobta a napomat, hogy ma hárman is megdicsértek, hogy milyen jól beszélek franciául. Ez teljesen új volt a számomra, mert eddig azért ritkán volt ilyen téren sikerélményem.

Először az egyik számomra új szobalány dicsért meg, hogy milyen jól beszélek. Aztán ezt a főnököm is megerősítette. Azt mondták, a két előttem itt lévő magyar lány egy mukkot sem beszélt, mikor kijött és mégis gyorsan belejöttek.

Ezek után, mikor elmentem sétálni a városba és egy idős bácsika leszólított a tengerparton, már magabiztosan beszélgettem vele. Csak pár perc elteltével kérdezte meg, hogy ugye nem vagyok Francia. Mikor megmondtam, hogy magyar vagyok, rögtön beugrott neki, hogy ismer egy magyar nőt, aki egy utazási irodánál dolgozik. Az iroda itt van nem messze, úgyhogy lehet holnap felkeresem.

Amúgy ma a tengeren valamilyen hajós verseny volt, mert több tucat kishajó siklott egy irányba, aztán meg egy másikba. Jó szeles idő volt és délutánra, mikorra én leértem a partra már be is borult. Délelőtt nagyon jó idő volt. Már majdnem melegem volt. :)

Az esti műszakommal volt egy kis kavar. Mivel folyton váltogatják, hogy mikorra menjek dolgozni, így inkább most is rákérdeztem, hogy hányra jöjjek vissza. Ez volt 4.5 óra munka után, és a 20 perces hivatalos ebédidő előtt. Tehát mondhatni 5 óra munka után. A főnök azt mondta, 6ra. Még meg is lepődtem, hogy akkor ma csak 7 órát dolgozom, de ezt betudtam annak, hogy a sok túlórám miatt engedett el egy órát. (meg ugye tegnap reggel is ingyen dolgoztam 1 órát) Szóval azt gondoltam, ez így fair.

El is mentem a városba szédelegni, meg voltam egy csomó hotelban érdeklődni a nyári áraikról, hogy aki akar jönni látogatóba, annak tudjak küldeni árajánlatot.

4 körül értem haza, akkor még gépeztem, meg olvasgattam. Fél 6 előtt 10 perccel csörög a szobámban a telefon. A főnököm, hogy miért nem vagyok még bent dolgozni, mondom mert 6ra beszéltük meg, azt mondja nem, ő négy órát mondott. Menjek be amint, tudok.
Fél 6kor már bent voltam, és megbeszéltük ,hogy ő 4 órát mondott, de én 6ot értettem. Lehet,hogy azért értettem félre, mert még most sem akarom elhinni, hogy képes lett volna 9 órát dolgoztatni, miután szombat reggel 8kor, a szabadnapomon kisegítettem őt. ?

Még mindig nem értem hogy gondolta. Biztos félre értettük egymást. A másik kollégám viszont nagyon rendes volt, mert kb fél-egy órával előbb elengedett, csak kért, hogy holnap menjek be egy fél órával korábban. Na mindegy. El kell ezt felejteni.

Az este legviccesebb sztorija a német csoport egyik idős nénikéjéhez kötődik. Előre el kell mondanom, hogy egy mukk nem sok, annyit sem beszélek németül. A kollégám egy kicsit beszél németül, de ő sem értette, mit akar a néni. Ezért felküldött vele a szobába, hogy nézzem meg,mit akar. Felmentünk, már közben is próbált kommunikálni, de esélytelen volt. :)
Bementünk a szobába és valamit akart a WCvel.

Azt tudni kell, hogy ugye minden nap takarítanak a szobában és a WCt utána leragasztják egy kis papírcsíkkal, hogy ez a vendégnek is egyértelmű legyen. A néni, egyszerűen nem értem, hogy mit akart. Nem merte felszakítani a szalagocskát, mutogatott, beszélt beszélt, de egy mukkot sem értettem. Próbáltam neki elmondani, hogy minden ok, és végre sikerült egyességre jutnunk az "allaes ok"-val. Mert sem angolul sem franciául nem tudott még annyit sem, hogy no problem.

Mostanáig nem tudom mit akart, de mintha azt gondolta volna, hogy nem ülhet rá. Nem értettem. Annyira vicces volt.

Na velem ennyi történt! Pusszantok mindenkit.
Szép álmokat!

Mimóza fesztivál 02,21

Hello!

Ma is fárasztó napom volt, annak ellenére, hogy nem voltam beosztva dolgozni.
Reggel 6kor csörgött az órám, hogy össze bírjam szedni magam és fél 8ra bemenjek dolgozni. Persze előtte már reggeliztem is itthon. Bementem a szállodába, átöltöztem. Ez volt 3/4 8 körül. 8.10ig a főnök meg sem jött. Az éjszakai ügyeletes meg a reggelis majdnem agybajt kapott, mert mind a ketten a reggelinél szaladgáltak, annyi volt a munka. Én meg szinte ki sem mozdulhattam a recepcióról, mert nem volt ott senki. A vendégeknek azért most is akadt egy- két extra kérése. Kenyeret szeleteltem, szobát mutattam, termoszt töltöttem, szennyest vettem át,... Volt munka bőven. Kicsit tudtam csak beszélgetni mindenkivel, holott ezért jöttem. Mindegy.

Fejetlenség volt így besegítettem. Mikor a főnök beesett, a német vendégek rohamozták meg, az egyiknek sürgősen fogorvos kellett. Aztán elindult a ki-checkolás mizéria. Az egész magyar csoport távozását én vezényeltem le. Nem tudom, ha nem megyek be segíteni, akkor mi a fenét csináltak volna. Az éjszakás recepciós csak fél 9kor tudott elmenni a fél 8 helyett.
A főnök először meglepődött,hogy ott vagyok(mert hogy csak tegnap este döntöttem el,hogy bejövök) de utána nem nagyon vette figyelembe, hogy én ma nem dolgozom. Úgy kaptam a feladatokat, mintha hivatalból lennék bent. De nem baj, segítettem. Megint. Nem azért csináltam, de azért jól esne, ha ezt valamikor majd viszonoznák. Mondjuk amikor a szabadságokat kell osztogatni. Mert hogy az előző lány nem kapott szabadságot. Egy héten 2 szabadnap. És slusz. De szabadsága nem volt. Ha össze tudta úgy gyűjteni a szabad napjait, hogy mondjuk 2 hétig dolgozott egyfolytában, akkor kaphatott 4 szabad napot egybe. Ezt azért én nem szeretném.

Na mindegy. A csoport nagyon aranyos volt. Megint kaptam egy ajándékot. Ezúttal az csoportvezetőtől. Ő is nagyon kedves volt. Egy kis Fragonard parfüm csomagot kaptam, amiben egy szappan meg egy pici parfüm van. Ezen is meglepődtem. Nem számítottam rá, de örültem neki. :)

A csoport már a buszban ült, én pedig kísértem ki a csoportvezetőt. Megkért, hogy mondjak pár szót a buszban, úgyhogy kaptam mikrofont és úgy kívántam mindenkinek jó utat hazafelé. A buszból aztán mindenki vadul integetett, mikor elindultak. :)

Tehát megint egyedül maradtam. Elmentem másodszorra is reggelizni, aztán haza jöttem és szundikáltam még egy kicsit, hogy bepótoljam a reggel kimaradt órákat. 11 felé aztán az idő is kipenderedett így kipihenten vágtam neki az utamnak a szép időben. Mégsem Mentonba mentem, mert még nem tudtam eléggé utána nézni a dolgoknak és március elején, mikor 3 szabad napom is lesz, még tartani fog a fesztivál.
Inkább valami közelebbi úti célt kerestem. A tegnapi újságban olvastam, hogy Mimóza fesztivál van. Azt hittem itt, de a Tourist Office-ban felvilágosítottak, hogy a szomszéd városban. Ezért buszra szálltam és bár az út15 perc helyett majdnem egy órás volt a végén mégis megérkeztem. Kicsit elszámoltam magam, mert a fesztiválnak két helyszíne volt, nem közel egymáshoz. Az egyik, ahova én először mentem a kikötő, ahol a sétányon zajlott fél 7től a zenés táncos felvonulás. A másik, a virágkiállítás és vásár a város központjában, jóval messzebb. Ha már oda mentem ahova, elindultam körülnézni. Persze akkor még nem tudtam, hogy nem jó helyen járok. Térkép híján igyekeztem megjegyezni merről jöttem és próbáltam belőni ,hogy hol lehet a fesztivál. a tengert vettem célba, abból nagy baj nem lehet. Az út mellett egyszer csak megláttam egy csodaszép kertet. Azzal a lendülettel be is fordultan a szűk kis kapun nem is gondolva arra, hogy esetleg belépőt kellene fizetni. Olyan sebesen beszáguldottam, hogy észre sem vettek és mikor felfedeztem, hogy ez a park túl szép ahhoz, hogy ingyenesen látogatható legyen, akkor már a közepén jártam. Valami hihetetlen szép volt. Igazi mesekastély. Egy rom vár udvarára volt telepítve, kis szökőkutakkal, folyosókkal, kikövezett utakkal. Nem volt 2 egyforma ösvény. Csak barangoltam, barangoltam és nem győztem fotózni. Befordultam egy kis kapun, ami a tea házat hirdette. Egyik kis kanyar után jött a másik. Itt egy lépcső le, amott egy másik fel és olyan szép helyen találtam magam, hogy a királyok is megirigyelhettek volna. Rajtam kívül egy lélek sem volt, így vígan élvezhettem a napsütést, a kis csobogót és a csodálatos kilátást. A teaházat ugyan nem találtam meg, de ez már nem is volt fontos. A környék legszebb helyét kétség kívül megtaláltam.

Miután kigyönyörködtem és kibarangoltam magam, folytattam az utam a part felé. Persze a kijáratnál jó nagyot köszöntem a jegyszedő néninek, mintha legálisan lettem volna bent.
A part szép, de gyanúsan kihalt volt. Tudtam, hogy ez nem a fesztivál helyszíne. Azért nyugodtan körülnéztem és sétálgattam. Figyeltem a picuri és a termetes halakat a kikötőben(ez volt az első kikötő, ahol láttam halakat) ahogy a hajók között úszkálnak. Viszonylag sok idő eltelt és hosszú út volt a hátam mögött, mikor rájöttem, hogy itt biztos nem találom meg azt, amiért jöttem. Ekkor derítettem ki, hogy 6.30kor kezdődik a felvonulás,amit azért nagyon húzós lett volna ott megvárni.Ezért néztem egy kicsit a gólyalábas lányok bemelegítését, aztán elindultam vissza a buszhoz, hogy elmegyek oda, ahol a fesztivál van.

Kis keresgélés és segítség után ott is megtaláltam a Turista információt és végre beszereztem egy térképet. Megnéztem a mimózakiállítást, vettem egy sütit a vásárban, de még mindig sokat kellett volna várni az ingyenes karneválra, úgyhogy inkább haza jöttem. Holnap reggeles vagyok és ha maradtam volna, akkor már a tűzijátékot is érdemes lett volna megnézni, de annak már tényleg későn lett volna vége. Így még jó időben értem haza is, bevásároltam holnapra, mert vasárnap itt a légy sem döglik és hazahurcolkodtam.

Itthon aztán megcsináltam a meglepően fincsi lasagne-t a mikróban és talán a héten elősször kicsit otthonias ízeket élveztem. A szupermarketben feltankoltam újfajta sajtból és találtam egy tejszínes zöld fűszeres, fokhagymás krémet is, ami nagyon guszta. A fincsi rákocskákról nem is beszélve, akiket holnap ebédre szánok.

Mára más teendőm nem is maradt, mint hogy internetezzek kicsit és eltegyem magam holnapra. Rá kell pihenni a németekre. Biztos újdonság lesz ez a hét, mert a 'múmia tours'-osok, ahogy a magyar sofőrök hívták őket, olyan bőkezűen osztogatták az 5 eurósokat a reggeliztetős lánynak, hogy nem győztem kapkodni a fejem. Reméljük maradt még nekik holnapra is, amikor egyedül leszek a reggelinél...:)

Mindenkinek további szép estét kívánok!
Puszi
Lili

Búcsúzós péntek 02.20

Hali!

Ma nagyon jó napom volt. Bár az elején nem csak pozitív élmények értek.
Reggel azzal fogadott a 80 éves nénikém, hogy este 12 körül,mikor haza értek, tárva nyitva volt az ajtaja meg az ajtaja. Képzelem hogy megijedhetett. Mindez azért történt, mert a hotel majdnem fullon megy és eközben még felújítási munkálatok is zajlanak. Így ma a padlószőnyeges dolgozott, ragasztott és szellőztetés képen nyitotta ki a szobát. Meg úgy is hagyta....Mi meg nem tudtunk róla. A szoba tehát hideg és büdös volt. És senkinek nem tudtak szólni,mert hogy nem beszélnek idegen nyelvet. Meg hát olyankor már nem kopoghat be az idegenvezetőhöz...

Úgyhogy ez maradt, de reggel mikor meglátott, rögtön elmesélt mindent.Azt is elmondta, hogy 3 napja nincs WC papírja. Myriam mellettem állt és csak kérdezgetett, hogy mi történt, tudta, hogy valami nincs rendben. Lefordítottam neki, persze azonnal elnézést kértünk.
A csoport nagy része ez után elment a mai St. Tropez-i kirándulásra, de néhányan, pl. a lakosztályos bácsiék maradtak ,mert tegnap nagyon elfáradtak.

Ezután Myriam hozott egy kis ajándék csomagot, amit betettem a 80 éves néni szobájába egy kis kártya kíséretében,hogy nagyon sajnáljuk a történteket és hogy további kellemes pihenést kívánunk neki.

Folytattam a napi teendőimet, mikor egyszer csak megjelentek a tej és lisztérzékeny néniék a lakosztályból. A férjével mindig jókat beszélgettem és olyan aranyos volt. Azt mondta, kívánja nekem ,hogy a terveimet meg tudjam valósítani és hogy szeretettel gondolnak majd rám és hogy nagyon köszönnek mindent, amit értük tettem. Pedig nagyok nagy dolgot nem tettem értük, csak a munkámat végeztem egy kis lelkesedéssel és emberséggel megfűszerezve.
Aztán kaptam két puszit a papától is meg a mamától is. Olyan édik voltak. Egyszerűen, de őszintén beszéltek. És talán ez volt a legjobb a dologban. Hogy nem volt semmi flanc. Csak egy csomó szeretet és hála.
Már ekkor meglepődtem, hogy az emberek hogy elszoktak attól, hogy kedvesek hozzájuk. Nem tudom, hogyan lehet, főleg a mi szakmánkban azt megengedni, hogy az emberek nem érzik, hogy gondoskodnak róluk.

Ma úgy mentem be dolgozni, hogy 9től 5ig leszek. E helyett megkértek, hogy legyek kupűr, azaz, hogy menjek haza 1kor és jöjjek vissza 5kor, mert hogy estére csoport érkezik. Semmi baj nem volt ezzel, de ha mondjuk tegnap délután hívnak, akkor el tudtam volna menni masszázsra. Tegnap este ugyanis a koliban körbe járt egy lány az ebédlőben, hogy az iskolájukban holnap 15 E-ért lehet masszázsra menni és hogy még maradtak időpontok. Nagyon szívesen elmentem volna, mert az nagyon kedvező ár és kicsit fáj a hátam. Ez egy órás vagy 1.15 perces teljes test + arc masszázs lett volna valamilyen gyógynövényekkel. Relaxáló, pihentető. Tök jó lett volna, de így már nem tudtam menni. A jó hír, hogy minden pénteken van, szóval majd megpróbálok valamikor elmenni.

Szóval masszázs helyett lementem a Croisettre és leültem olvasni a napra. Nagyon jó idő volt, 14 fok és szikrázó napsütés. Sehol egy felhő. Alig lehetett helyet találni a parton. Már a napágyakat is kitették.:)

Aztán mentem vissza 5re. Fél 7 körül jött haza a csoportom és akkor ért a másik meglepetés. Amikor mentek vacsorázni 7 körül a 80 éves nénikém oda jött hozzám és azt mondta: nagyon megleptük őt és kellemetlen helyzetbe hoztuk, mert rettentő kedvesek voltunk vele, hogy megajándékoztuk, de hogy ő ezt most nem tudja viszonozni. Mondtam neki, hogy ezt nem is kell, hogy jutott eszébe! Azt is mondta még, könnyesedő szemmel, hogy az élet eddig nagyon kegyes volt hozzá és hogy ő minden egyes katedrálisban ahol megfordul, imádkozik. Mától az imáinak a felét nekem adja, hogy engem védjenek. Kérte, maradjak mindig ilyen kedves és boldog, pont mint amilyen ő volt fiatalon. És kaptam tőle egy csodaszép arany érmét,amit a monacói katedrálisban vásárolt. Nagyon aranyos volt és alkalmaztam, amit nemrég megtanultam. Megtanultam elfogadni azt,amit nekem akarnak adni. Mert annak, aki ad, épp olyan fontos az, hogy a másik elfogadja az ajándékot, mint maga az ajándékozás vágya. Megtanultam, hogy azzal, hogy ha nem fogadom el azt,amit nekem akarnak adni, megfosztom az ajándékozót az adás örömétől. Amióta ezt tudom, mindent nagy szeretettel fogadok, amit nekem akarnak adni. Ezért hát a nénitől is elfogadtam az érmét és nagy becsben fogom tartani.
Ez fog emlékeztetni, hogy adni jó. Mindig elékezni fogok erre a napra.

Később megérkezett a német csoport. Nem nagyon beszélnek más nyelvet ezért nem lesz könnyű velük, de nem adom fel. Most gyorsban meg is kellett tanulnom, hogy kell pezsgőt bontani, mert Welcome koktélnak pezsgőt kaptak és nekem kellett felszolgálnom. De nem olyan ördöngősség, mint gondoltam. Simán nyitogattam az üvegeket.

Bár holnap nem dolgozom, bemegyek elbúcsúzni a csoporttól. Reggel 8.30kor indulnak, úgyhogy fél 8 körül bemegyek.
Először nem akartam, de mindenki kérdezgette, hogy bent leszek e még holnap, így úgy döntöttem felkelek.
Mikor már jöttem hazafelé, az emberek a vacsora végeztével a szálloda felé tartottak, Szóval jöttek velem szemben. Minden második kis csoport megállított és beszélgettünk. Mindenki annyira aranyos volt. A néninkéktől ölelést is kaptam, a kevésbé idősekkel olyan jól elbeszélgettünk. Tanácsokat adtak, mit nézzek meg, amit ők már láttak. Sok szerencsét kívántak és hogy vigyázzak magamra. Teljesen baráti lett a viszonyunk. A végére maradtak a sofőrök és a csoportvezető. Azt mondta, hogy a csoport tényleg szeret és hogy mennyire örülnek, hogy itt voltam és segítettem mindenben. A sofőrök is kedvesek voltak. Reggel még megkérdeztem őket, mennyire saccolnák a Budapest- Cannes távolságot. Az egyikük kicsit gondolkodott és azt mondta: 1350 km. Nem hogy megsaccolta, de szerintem méterre pontosan megmondta. Tehát Nóri, ezúton megválaszoltam a kérdésed. A részleteket majd megmondom később.

Ma is tovább dolgoztam, de volt munka és nem esett nehezemre. Ha nem élveztem volna, nem maradtam volna, De jó volt.
Holnap valószínűleg Mentonba megyek a citrom fesztiválra.

Összegezve, minden amit ezen a héten tettem, számomra természetes volt. Nem volt benne semmi nyűg, semmi erőltetett vagy kötelező. Talán én lepődtem meg a legjobban, hogy az emberek így reagáltak a viselkedésemre. De ez a hét ezerszer is megerősítette bennem, hogy amit csinálok, az értékes és jó. Hogy szükség van rám. Ez a hét erőd adott és ha most hónapokig nem jön egy ember sem, aki visszamosolyogna rám, akkor is megéri itt lennem. Feltöltődtem szeretettel.

Szeressétek egymást!

Szép álmokat mindenkinek!
Lili

Sütiii

Extra:
A bácsitól most kaptam még két sütit. :)))
Vége a vacsorának és megmaradtak.
Most már biztos, hogy szombaton el kell mennem futni és ezentúl lépcsőn megyek a negyedikre...
:)

Még egyszer jó éjt!

Vásáros csütörtök-02.19

Sziasztok kedves otthoniak!

Ma szabadnapom volt. Reggel fél 9kor felkeltem és lementem reggelizni. Kényelmesen megreggeliztem, mint még soha előtte. Eddig mindig csak felkaptam néhány csokis croissant és mentem dolgozni. Most viszont végigettem a kínálatot. A műzlitől a forró csokiig.

Nem mentem be a hotelba. Lehet,hogy a néni azóta már megvette magának, de ha nem, akkor még mindig ott a péntek, amikor meg tudom venni neki. E helyett inkább elmentem a Fesztiválok palotájába, ahol ma olyan vásár volt, ahol a turizmusos munkaadók keresnek embereket. Ezt talán már mondtam tegnap. Meglepődtem mennyien voltak. Standok voltak felállítva és az összes neves étterem és szálloda ott volt. Egyes helyek előtt kígyóztak a sorok. A legtöbben ünneplőben vagy legalábbis elegánsan, mert hogy itt interjúztattak.

Meglepetésemre az egyik hosszú sor elejénél megláttam a mi hotelünk nevét és az asztalnál Myriamot, a főnökömet. Nem gondoltam volna, hogy ennyien akarnak nálunk dolgozni. Legalább olyan hosszú volt a sor, mint a Martinez meg a Carlton előtt, amik top 5 csillagos szállodák.

Nagyon megörültem Myriamnak, végre egy ismerős a tömegben. Mikor végzett az éppen előtte ülő ember interjúztatásával, kicsit beszélgettünk és megkért, hogy vigyek neki egy kávét. Megint csak hasznosnak éreztem magam. :)

Ezután, mivel ebéd idő volt, vissza sétáltam a koleszba és szép komótosan megebédeltem. 3 fogást: tésztás salátás előétel, hal brokkolival és sült krumplival és valami fenomenális eper habos desszert. A konyhás bácsinkat nagyon bírom. Mindig vigyorog meg énekel. Mivel akkor kezdte el enni ő is a sütit, megdicsértem neki, hogy milyen finom. Erre azt mondja, vegyek csak nyugodtan. Nagyon megörültem ,de inkább azt mondtam, hogy majd este. Nem akartam pofátlan lenni.
Mikor most lejöttem netezni már a sütivel várt. :) Olyan cuki volt! És még mindig isteni finom ez a süti!

Ma nem mentem sehova, mert nem igazán volt jó idő. Néha az eső is elkezdett cseperegni. Inkább itthon csináltam a hasznos kis dolgokat, megvarrtam amit meg kellett, levittem a szemetet, stb. Meg tanultam, mert minél többet próbálok beszélgetni az emberekkel, annál inkább rájövök, hogy nem tudom azt mondani, amit akarok. És ez zavar, úgyhogy nyelvtanoztam kicsit, meg a szótárat forgattam. Most már látom, hogy nem ártott volna hozni magammal egy 1000 kérdés 1000 választ sem, de már mindegy.

Néha később esik le, hogy mekkora baromságot mondtam, és akkor az ciki. De szerencsére az emberek nagyon kedvesek és nem röhögnek ki. Meg többnyire megértik mit akarok, csak a piros szőnyeg helyett függönyt mondok, a jövök helyett megyek, a hozok helyett viszek. ÉS ÉRTIK! Na ez a nem semmi! :)

Szóval minél gyorsabban bele kell jönnöm, mert így sokszor égetem magam.

Ma bementem abba a virág boltba, ami előtt sokszor elmegyek. Gyönyörűek voltak a virágok! Az illatukat mind kiszippantottam. Le is fényképeztem nektek őket, kár,hogy az illatot nem tudom átküldeni.

Voltam ma a Tourist Office-ban is. Megérdeklődtem, hogy tudok eljutni St. Tropez-ba. Kiderült, hogy direkt járat nincs, hanem vonattal kell menni St. Raphael-ig, onnan pedig busszal. De azt mondta a lány, aki itt volt előttem, hogy St. Raphael-t is megéri megnézni, úgyhogy nem tudom, hogy a kettő együtt belefér e. Ennek majd jobban utána kell járnom.

De legalább már azt tudom ,hogy St. Raphael-be vonattal kell menni. Ma is okosabb lettem.

Puszi mindenkinek!
L

Csokis-nénis nap :D

Halihó!
Part 1.
Ma mondhatni átlagos napom volt. A csoport is egyre kevésbé komplikált meg talán én is jobban kezelem a helyzeteket. Ma semmi sürgős eset nem adódott.
Csak az idősebbek fordultak hozzám néhány kéréssel. A másik kedvenc nénim, aki megsúgta nekem, hogy már 80 éves, meg akarta vásárolni a parfümöt, ami az egyik vitrinünkben van.
Sajnos már nem árusítjuk őket, de megkérdeztem neki, hogy hol tud venni és elmagyaráztam. Ennek ellenére, mivel lehet,hogy már nem lesz ideje elmenni, most még elmegyek, megnézem neki én is. Ha van, holnap, a szabad napomon visszamegyek és megveszem neki. Elképesztő amúgy, hogy mennyire jó kondiban van az öreglány. Egy 10-15 évet simán letagadhatna.

A másik problémás az a csoportvezető. Nem tudom, milyen iroda az, aki ilyen emberre bízza a csoportját, én biztos nem tettem volna. Abban sem biztos, hogy a következő 2 órában mit fog csinálni a csoport. Most a nizzai karneválra ülő jegyek helyett állót vett , holott az öregek már tegnap is 3 órát álltak. Volt, aki e miatt a mai programra el sem ment, erre megint elszúrta. Pedig az egyik idős házaspár még párnát is kért tőlünk. :)

Anya! Leegyeztettem a szállást Myriammal, sima a dolog, várlak titeket! Köszi, hogy raktál be capuccino port. Eddig egyáltalán nem kellett, de ma valahogy olyan jól esett a szundi után.

Ma kupűrös vagyok, azaz nap közben van 3-4 óra szabadidőm ,majd megyek vissza dolgozni. Most hazajöttem és egy kicsit lepihentem. Olvasgattam és be kell valljam, kicsit el is szundítottam. Ugyan holnap szabad napom lesz, de nem akarom lustálkodással tölteni, így meg előre kipihentem magam. Ma amúgy sincs szép idő, nincs kedvem menni sehová.
Olvastam Krisztu a blogodban ,hogy otthon meg tiszta tél van. Nagyon furcsa volt megint a havas képeket nézni. Letöltöttem Papáról a képet, majd tegyél még fel, ha van.

Holnap még nem tudom mit csinálok. Több lehetőség is van. A fesztiválok palotájában kifejezetten a turizmusban dolgozóknak lesz ilyen vásár, ahol a munka adók és munka vállalót találkoznak. Erre sem lenne rossz elmenni, de pár vendég meg megy vonattal Monpellierbe, ahol az iskolának ERASMUS kapcsolata van. :) Azért megnézném magamnak azt a várost is:)

Part 2.
Délutáni műszak. Még mielőtt elmentem volna másodszor is dolgozni, beszaladtam a fő utcára, hogy az egyik néninek megnézzek egy parfümöt, amit meg akart venni, de már nem biztos, hogy lesz rá ideje. Megnéztem a parfümériában, hogy van e, mennyibe kerül. Ezután mentem csak vissza dolgozni. Sikerült beindítanom a mosógépet, bár nem tudom ,hogyan tudnám lerövidíteni a 2 óra 11 perces mosási programot... Persze utána nem volt ideje a szárítóban és most mindent ki kellett teregetnem. A szobámban mindenhol bugyik meg zoknik lógnak. A kilincseken, az ablak nyitóján, a székek támláján, még a fogasra is tettem zoknikat száradni. Le akartam fényképezni, mert nagyon vicces, csak egy kicsit intim, ezért inkább mégsem tettem. De el tudjátok képzelni szerintem. :D

Visszatérve a nénire. Délelőtt dolgoztam 6 órát, ezért mikor este bementem 6kor, nyolckor el akartam jönni. Ehhez képest még fél 9kor vártam, hogy a néni visszaérjen a vacsorából és tudjak vele beszélni. Felhívtuk az éttermet, hogy hol tartanak, azt mondták a desszertnél, így a kollégám azt mondta, menjek oda. (mert hogy ahol a vacsora be van nekik fizetve, arra rálátok az ablakomból. pont a koli ajtajával szemben van.) Átöltöztem és gyorsba elindultam, naná, hogy már jöttek velem szembe. Azért még bementem a helyre, mert a nénivel nem találkoztam út közben. A csoportvezető volt már csak ott, ő volt az utolsó. Ezek szerint tehát a néni nem ment vacsorázni, magyarul úgy slisszant be a hotelba, hogy én nem vettem észre és aztán ezért egy jó 45 percet vártam rá hiába.
No mindegy. Az esetből legalább annyit profitáltam, hogy a bevásárlós utca egy új részét ismertem meg és végre tudtam venni a fürdőszobába egy kis törölközőt kilépőnek. Komoly 2 Euroért. És nem utolsó sorban fújkáltam egy kis parfümöt magamra a boltban, aminek az illatát egész este éreztem és ettől jó kedven volt.:D

Viszont ért egy nagyon pozitív élmény is. Mint már meséltem, sokan kértek extra takarót és segítséget a fűtéssel kapcsolatban. Mindenkinek igyekeztem minél gyorsabban kielégíteni a kívánságait és ez szerencsére sikerült is. Most este pedig lejött egy idős hölgy, akinek ebben az ügyben segítettem és kaptam tőle egy csokit! Annyira meglepett és olyan aranyos volt. Én nem azért csináltam mindezt, mert számítottam valamire. Mi borravalót sem kapunk! Erre most ez a csoki! Úgy megörültem neki! Origi Milka tejcsoki. Még nem kóstoltam, de már most szeretem.:)

Szóval ez történt velem ma.
Holnap nagy valószínűséggel nem megyek Monpellier-be, mert reggel 6kor indulnak. Azért ennyire mégsem akarok menni.
Még így is meg kell gondolnom, hogy felkelek e úgy, hogy beérjek fél 10re a szállodába(a szabadnapomon) hogy tudjak beszélni a nénivel a parfüm ügyében.
Az idegen vezető azt mondta, ne törjem magam, mert lehet, nem is akarja tényleg megvenni, csak érdeklődött. Mondjuk kicsit én is meglepődnék ,ha szó nélkül azt mondaná, hogy adja a 100 Eurót a parfümre, vegyem meg. kicsit drágálltam, még csak jó illata sincs.
De ki érti az idősek ízlését....

Angyalkás álmokat mindenkinek!
Lili

17.02

Szisztok!
Ma olvastam valamit, amit megosztok veletek, mert nekem nagyon tettszik.

' Hiszen végeredményben minden ember király, aki láthatatlan koronával a fején járja ezt a földet. De erről senki sem tud, csak Isten és az édesanyák. ' (Wass Albert)

A lírai rész után kicsit könnyebb vizekre evezünk, elmesélem nektek, milyen volt a mai napom.

A napomat nagyrészt, sőt, inkább egészében a magyar csoport tette ki. A 49 embernek 50 féle kínja van és mind hozzám fordul. Többségében és összességében azonban mindenképpen aranyosak, csak egy kicsit már fáradok.

Reggel 7-30ra mentem, akkor már kezdtek jönni reggelizni. A reggelinél minden simán ment. Nem kellett sokat várni, mindenki elégedett volt. Persze egyenként jöttek oda hozzám azok, akiknek este valamilyen ügyes- bajos dolgát intéztem, szerencsére mind azt mondta, hogy a problémát sikerült megoldanunk. Egy valami maradt mára, persze azon kívül, hogy sokan extra takarókat kértek, az egyik szoba lakóinak kompenzálása, mert ott nem nagyon ment a fűtés éjszaka.
Ebben a szobában lakik az egyik kedvenc nénim. Ő az,aki laktóz és liszt érzékeny és nagyon jellegzetes tájszólásban beszél. Lassan, mintha valaki nem értené, hogy mit mond, pedig csak ő van lelassúva. :)
Saját elmondása szerint még távolról sem látott internyetet (közelre meg szemüveg köllött vóna). A férje ilyen ezermester féleség, mert kb 10 perc után megállapította, hogy mi lehet a baja a fűtésnek, elméletileg.
A tegnapi kollégámmal ellentétben a főnök reggel persze azonnal talált megoldást a helyzetre, felajánlotta nekik az egyik lakosztályunkat. Én mutattam meg csórikáimnak a szobát(szobákat) és nagyon tetszett nekik. Olyan aranyosak voltak. Rögtön el is kezdetek hurcolkodni. :) Közben persze elromlott az egyik ajtó és a vendég nem tudott bemenni. Ketten rohangáltunk föl le a főnökkel, hogy hogy a fenébe nyissuk ki az ajtót. Tiszta agyrém volt, míg végül az ajtó elemeinek kicserélésével a probléma megoldódott. Mindez ebéd időben, mikor úgy korgott a gyomrom, hogy már mások is hallották. (ezek előtt az afférok előtt úgy volt, hogy elmegyek enni, de aztán nem tudtam)

Az egyik angol vendég pedig megpróbálta kicsempészni az egyik takarónkat, már a garázsban tudtuk csak utól érni, bent ültek a kocsiban, és indultak volna. Elég gáz volt nekik elmagyarázni, hogy épp lopják a takarónkat...

A nap fő attrakciója a késleltetett Welcome Drink volt. A kir royal nevezetű Cassis (áfonyaszörp) és pezsgő alapú italokat én készítettem el. Nem volt egyszerű 49 embernek úgy felszolgálni, hogy ne melegedjen meg a pezsgő és hogy mindenki elférjen, főleg úgy, hogy a csoport 80 %-a késett. Beleértve a helyzet magaslatán nem álló csoport vezetőt. Szegénykém azt nem értette, mikor a kollégám megkérte, jöjjenek előbb reggelizni.
Ragaszkodtak hozzá, hogy mindenképp szóljuk néhány szót üdvözlet képen, tehát hogy mégse én beszéljek, Myriam, a főnök beszélt én pedig fordítottam nekik. Osztatlan sikert aratott a beszéd, egy- egy mondat után tapsoltak és 'merci'-ztek. Persze komplikáció nélkül ez sem mehetett. Miss 'semmi sem jó' ismét elégedetlen volt, mert ő alkohol mentes italt kívánt inni. Ezért villám gyorsan hoztunk neki narancs levet és ő azt kapott. Nem tudott kifogni rajtam.:)

Még mindezek előtt , tereltem be a bárba az embereket, és akkor az egyik férfi kérdezi, hogy mit szolgálunk fel. Mikor mondom hogy pezsgő, azt mondja, hogy ő nem iszik. Mélyen a szemembe néz, mintha nagyon meg akarna győzni és azt mondja, hogy már 10 éve teljesen száraz. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a mentora lennék vagy valami hasonló, mert szinte győzködött.

Azt nem is mondom, hogy a bár a Trianon nevet viseli, úgyhogy remélem nem vette ezt észre senki. Amikor csak tudtam takartam a táblát és eltettem az itallapot amin rajta volt a név.
Kicsit ciki.

Idő közben kiderült, hogy van még egy Tarján környéki nő a csoportban. Tényleg nagyon kicsi a világ.
A csoportvezető nagyon kedvesen felajánlotta, hogy menjek velük Grasse-ba a parfümgyárba, mert ma oda mentek. A gond csak az volt, hogy fél órával azelőtt indultak, hogy én végeztem volna munkában. Ezért hát nem mehettem, de a főnök megígérte, hogy majd ő elvisz. ( nem mintha nem dolgoztam volna már sokszor fél órával többet,amióta itt vagyok) Amúgy meg már azt is tudom, hogy a 600-as busz megy oda. Pont találkoztam vele hazafelé jövet.

A takarítás második felét mára hagytam. Mivel nincs felmosóm, ezért kézzel sikáltam végig a padlót. Kicsit vicces volt,mert papucsot nem hoztam és nem akartam ,hogy vizes legyen a zoknim. Úgy másztam bútorról bútorra, mint valami csimpánz. :)

Anya! Menj be a cégbírósághoz és jegyeztesd be a Rudi in Europe Kft.-t. Az exportálást kezd meg amilyen gyorsan csak lehet, mert már csak egy pöttyösöm maradt!

Millió pussz mindenkinek!

Angyalkás szép álmokat!
L

Extra

Ez még esze,be jutott:
Ma volt egy kis időm szétnézni a koleszban.
Sokkal nagyobb ez az épület, mint gondoltam. Van egy csomó közösségi helység meg számítógépes terem , videós terem, kerthelyiség, apartmanok, valahol sport terem is van ,csak azt még nem találtam meg.
ki vannak téve, hogy milyen programok vannak. Van Sztepp, Jazz tánc, társas tánc, színjátszó kör, photo szakkör, művészeti foglalkozás, stb. Még nem sikerült rájönnöm, hogy ami engem érdekel az pontosan mikor és hol van, de úgy tűnik mind itt vannak az épületben, csak olyan 7 óra felé, amikor én mindíg a szobámban voltam még eddig.
Holnap, ha lesz kedvem, megnézem, hogy mi a helyzet idelent.
Ez csak érdekesség volt.
Pusszz
L

Lilla napon

Jó estét!
Bár nincs túl sok időm, azért röviden leírom a mai napomat.
Mint már említettem, mára a magyar csoport érkezését vártuk. Mindenkinek felmentem a szobájába, beindítottam a fűtést és egy kis cukorkás promo anyagot is ott hagytam.
Úgy tűnk, minden készen áll. Időben meg is érkeztek. Segítettem a csoportkísérőnek, aki nem igen tud franciául(bár állítása szerint már többször járt Cannesban) és a csoporttal sem nagyon tudott mit kezdeni.
Zárójelben megjegyzem, hogy már az utaslistán is észrevettem egy Bangó nevetetű asszonyságot, akit naná ,hogy kiszúrtam, már mikor betette a lábát. 500 kilós gurulós bevásárló szatyrát rángatta lefelé a lépcsőn, úgy, hogy az majd fel döntötte őt. Ehhez a szálhoz majd később visszatérek.
A csoport aranyos volt, mindenki meglepődött és örült, hogy tudok magyarul. Gyorsan kiderült, hogy a csoport kicsit túlméretezett a közös közlekedéshez, mert a csomagokkal és az emberekkel úgy tele lett a folyosó, hogy alig lehetett lépni. Mikor megkapták a kulcsokat akkor meg persze a liftre kellett várni, de türelmesek voltak.
Kivételek persze mindig akadnak.
Még a fele csoport fel sem jutott megnézni a szobáját, már csörög a telefon. Engem kérnek.
Az egyik 'kedves' utas panaszkodik, hogy a superior(magasabb kategóriájú) szobája túl kicsi és hogy dőlnek a falak. Azt el kell mondanom, hogy a hotel kastély stílusban épült butique hotel, ami azt jelenti, hogy szinte nincs két egyforma szoba és a szobák nem szokványos kinézetűek. A szálló 1 szoba híján tele van, szóval csak annyit tudtam felajánlani a vendégnek, hogy jöjjön le, együtt megnézzük a másik szobát és ha az jobban tettszik neki, akkor cserélhet. Vagy, extra lehetőségként, ha valakivel cserélni tud a csoportból, az is megoldható. Erre közli velem, hogy nem a csoporttal fogja ezt megoldani, a hotel fogja ezt megoldani. ... ok.
Mutatom a másik szobát, persze lépcsőn kell menni, mert ő nem akar lifttel, közben végig dumál, hogy ennyi pénzért igazán adhatnánk egy normális szobát, ő nem ezért fizetett, ez egy alacsonyabb kategóriájú szoba, fizessük vissza a különbözetet, blablabla.
Megnéztük a másik szobát, azt mondták ok, költöznek ebbe. Rohanok le, csinálom nekik az új kulcsokat, írom át a listát, szólok a csoportkísérőnek, minden ok,........... mire megint lejön és közli, hogy mégsem költöznek. ÁÁÁÁÁÁ. Sztorno az egész.
Jól kezdődik,gondoltam.
A következő projekt a fűtés. Nem tudom miért, de a franciák halvérűek, kb 16 fokos szobában alszanak és nekik ez a normális. Mikor végig jártam a szobákat,hogy felvegyem a fűtést, szabályosan lefagyott a kezem.
Sajnos egy-két szobában még nem volt elég meleg, szóval szaladgálhattam az extra takarókkal, meg beállítani a fűtést. Az egyik szobába még kis hősugárzót is kellett vinnem. Ebben a szobában idősebbek laknak és fázósak. Ráadásul a hölgy liszt és laktóz érzékeny, úgyhogy a reggeli sem lesz vele piskóta. Amikor hozzájuk mentem, elkezdtünk beszélgetni, és megkérdezték hova valósi vagyok. Mikor megmondtam, rögtön rávágták, hogy a Valika is. Mire legközelebb mentem, a Valika, a Bangó Valika már várt....
Kiderült, hogy ő meg mátraverebélyi, aki 'ha jobbra nézek, mikor megyek haza a busszal, egy rozsda színű házban lakik. Az a legszebb ház a környéken!' Gondolom. Erre karon fogott és azt mondja visz magával haza. (azt azért mégsem kéne)
Szóval itt csatlakoztunk vissza az elejére.
Persze mindenki engem kérdezett, ha volt valami kínja ezért végre fontosnak éreztem magam. Véronique (a kollégám) meg csak csinálta a számláit.
Miután másfél óra agyrém közepette lejártam a lábam a hotel, teljesen önkéntes lelkesedésem és segítőkészségem elismeréséül, tudtán kívül megajándékozott egy kis vacsorára valóval.
Magyarul loptam egy kis fokhagymás ízesítésű krémet vacsira.

Slusz poén, hogy ma mosni akartam. Munka előtt még azért sétáltam egyet a szennyesemmel a városban( hogy ne kelljen már haza mennem érte) és úgy mentem dolgozni. De mivel elfelejtettek szólni, hogy nem adnak mosóport, így nem tudtam mosni. Ezért este a szennyesem meg én haza andalogtunk. Holnap pedig ismét randira hívom.

Mivel én rugalmas vagyok, és mivel senki nem beszél a csoportból idegen nyelven( azon kívül, hogy merci meg bonzsúr) miután ma 8kor végeztem, holnap 7.30kor kezdek, hogy a csoport tudjon reggelizni. Az sem lesz semmi.

Így a névnapom nyugis eltöltése helyett addig eszembe sem jutott, milyen nap van, míg meg nem kaptam az első üzeneteket. Ezúton is puszi érte mindenkinek!
Ez a nap aztán igazán mély víz volt. Holnap már csak jobb jöhet.

Angyalkás szép álmokat mindenkinek!
L

16.02

Szisztok!

Ma elég érdekesen dolgozom. Reggel 4 órát meg este 4-et. Úgyhogy ha este nem tennék fel most beszámolót, annak az az oka,hogy későn értem haza.
Amúgy eddig nem történt semmi különös. Dolgozni voltam, estére meg várjuk a Fehérvári csoportot.
Mindenkit puszilok!
Lili

Vasárnap Antibes-ban

Sziasztok!

Ma sem voltam rest. Bár ébresztőt nem állítottam, hogy ki tudjam aludni magam, fél 10kor felébredtem. Ezen még én is meglepődtem, de ha már így alakult,akkor gondoltam kihasználom a szép időt és elmegyek a közeli városkába, Antibes-ba.
Jól megreggeliztem és 11kor már a buszmegállóban vártam. Mint akkor kiderült, a városban ma félmaratont futnak és a belváros le van zárva. Ezért nagy dugók is lettek, meg a busz megállója is át lett téve máshova. A megállóban várakozókkal jól megvitattuk a dolgokat és mikor már biztos volt, hogy máshonnan megy a busz, átballagtunk a másik megállóba. A jegy még mindig csak 1 Euro. :)
Meglepetésemre a buszvezető nem a tegnapi úton ment, hanem felment az autópályára. Szerintem, valamit eltévesztett, mert aztán az első kijáraton le is jöttünk és azután ott mentünk tovább, ahol tegnap is. Még a megállóban szóba elegyedtem egy idős nénivel aki aztán a buszon is mellém ült. Ő is oda ment, ahova én. Sikeresen megérkeztünk és ha már így összebratyiztam a nénivel, gondoltam megkérdezem hol a visszaútra a megálló.
A néni jól megkavart. Elindultunk az egyik irányba, azután kanyarogtunk végül ugyan oda visszairányított,ahonnan elindultunk. ... nem teljesen értettem, miért kellett egy kört megtennünk, azért, hogy megmutassa, hol az utca másik oldalán a megálló, de legalább megtaláltam. Így már nyugodtan vágtam neki a város felfedezésének.

Első utam az Office du Tourism-ba vezetett, amit gondolom nem kell lefordítanom. Ott kértem egy térképet meg egy prospektust, hogy mit érdemes megnézni a városban.
Így már minden adott volt. El is indultam a part irányába. Már az oda vezető úton észrevettem, hogy ez a városka nagyon nyugis. Igaz, sok 8 emeletes társasház volt, mindegyik nagyon újszerű állapotban, az utcán szinte alig lézengtek. Volt, hogy percekig nem jött autó.

Aztán amikor leértem a partra kicsit megélénkült az utca. A játszótéren itt is nagy volt a nyüzsgés, csak úgy ,mint a kávéházak teraszán. Innen végre sikerült lefényképeznem a havas hegyeket a távolban. A nap szikrázóan sütött és a viszonylag erős szélben vitorlások siklottak. A sirályok a fejem felett csak úgy köröztek, a következő pillanatban meg zuhantak a mélybe. Néha olyan közel húztak el a fejem mellett, hogy azt hittem, nekem repülnek. Elindultam a part mentén ,hogy megnézzem az óvárost és a kikötőt. Út közben kis bástyákkal és kanyargós szerpentinekkel találkoztam, majd végül megtaláltam amit kerestem. Az óváros nagyon hangulatos a szűk utcácskáival, növényeivel, éttermeivel és a kikötővel. A régi kikötő mellett éppen valamilyen fesztivál volt. Naná, hogy bementem.
Ez egy pékáru, sajt, csokoládé, ékszer és bor vásár volt. Sok kóstolóval, bemutatókkal. Jó volt a hangulat. Vettem is egy leveles tésztás valamit, hogy kiegészítsem az otthonról hozott ebédemet. Megnéztem a strandod, ahol sokan piknikeztek és persze most is láttam egy úszót, aki rótta a köröket az öbölben.
Kicsit beszédelegtem a kikötőbe, aztán a város központja felé kanyarodtam. Aranyos kis helyeken jártam. A szökőkutas téren még egyet fényképeztem aztán mentem a buszmegállóhoz.

4 körül már itthon voltam, de már nem terveztem, hogy megyek bárhova is ezért beszélgettem kicsit a portán. Érdekes, hogy a portások nagyon jó viszonyban vannak a lakókkal. Puszival köszönnek egymásnak, amikor műszakváltáskor új portás jön. Az estivel, Erikkel, már én is kezdek jóban lenni. Most a kártyámat kellett kicseréltetnem, mert eltört. Nagyon kedves volt, egyből kicserélte. Már a nevemet is tudja és próbál viccelődni, de azt nem mindig értem. Amíg beszélgettünk, jöttek mások is, akikkel viccelődtek, és kérdeztek engem is. Mivel nem teljesen értettem, inkább mindenki elkezdett angolul beszélni. Így már be tudtam kapcsolódni a beszélgetésbe. Az egyik lány éppen futni indult. Majdnem vele tartottam mert hogy terveztem mára futást, de már nem volt kedvem. Majd legközelebb.

Már megvacsiztam, kicsit díszítgettem a bögréimet, kitakarítottam, elmosogattam és most megyek le netezni.
A palacsinta készleteim után most a túró rudik is fogyni látszanak...:( Viszont Zsófi tegnap mondott egy céget, akik 5000 Ft-ért hatalmas csomagokat is elhoznak. Azt mondta, ő így hozta ki a sífelszerelését és egyszerűen kivitték neki a koliba. Ma ennek akarok utána nézni, mert ha tényleg így van, akkor lehet jól jönne még néhány otthoni holmi meg ellátmány. :)

További szép estét mindenkinek!
Puszi
Lili

Kerneválos szombat

Hello!

Üdv ismét a blogomon. Ez úton szeretném nektek megköszönni,hogy érdekel titeket mi van velem és olvassátok ezt a blogot. Valamint most szeretnék Boldog Valentin napot kívánni mindenkinek és külön Boldog Névnapot Fekete Bálintnak!

Ma sem szundikáltam sokáig, bár jól esett volna, hanem a nyakamba vettem a lábam és már hajnali fél 10kor az utcán battyogtam. Jól felöltöztem, mert tudtam, hogy ma nem sokat leszek zárt helyen és az időjárás csak 11 fokot mondott mára.
Tehát már fél 10 kor a reggelimért mentem a közeli kávézóba, ahol becsomagoltattam azt és mentem tovább. 10kor indult a busz a város túlsó részén lévő kikötő mellől, de meglepő módon már 9.45kor a közeli téren találtam magam így hát lelassítottam.
Ekkor bukkantam rá a szombati bolha-piacra. Nagypapámnak nagyon tetszett volna. Volt ott könyv, csillár, váza, terítő, kép meg mindenféle régiség.

Amikor 10kor felszálltam a buszra, már tudtam, hogy jól döntöttem. A buszjegy az innen 25 kmre lévő városba mindössze 1 Euro amiben benne van egy plusz kártya, amivel a városban is közlekedhetek. Az égen egyetlen kis felhő sem kószált és a szél sem volt jelentős. Remek kiránduló, város néző idő ígérkezett.
A busz, mint kiderült szinte minden megállónál megáll, ezért fölöslegesen mentem a végállomásra, mert a kolesztól 100 méterre is van egy megálló. Akkor már mindegy volt. A busz gyorsan tele lett. Mellettem franciák ültek, helyiek és kanadaiak beszélgettek, közvetlenül mögöttem amerikaiak, a közlekedőn pedig osztrákok hangoskodtak.
Nagyon multi-culti volt a légkör. Azt sem tudtam,melyik nyelvre hegyezzem a fülemet. Tehát egyszerre hallgattam az összes beszélgetést. Később persze ausztrálok is felszálltak, ami tovább színesítette a képet.

Az út valami gyönyörű volt. Kis öblöcskék, hangulatos kikötők, szökőkutas városkák és mindenhol növények. Gyorsan elszaladt az a másfél óra, amíg Nizza határához értem. Nizza városában aztán végig a parton haladtunk. Közvetlenül a promenád mellett. Rengetek futót, görkorcsolyázót és andalgót láttam. Ma szokatlanul sok úszó is volt. 5. Meg kell állapítsam, hogy Nizza tengerpartja szebb, mint Cannes-é. Itt a part apró kavicsos és sekély. Ezért olyan vakítóan azúr kék a víz a napsütésben, hogy az ember nem tud betelni vele. Nem csodáltam, hogy aki csak élt és mozgott, ott lézengett a parton.

Megérkeztem az állomásra, Zsófi már várt. Bár kicsit tartottam a találkozástól, hiszen vagy 10 éve nem láttuk egymást, aggodalmam teljesen alaptalan volt. Ugyan olyan kedves, mosolygós lány,mint volt. Először a várba mentünk fel. Ott még ő sem járt, így néha jól jött,hogy vittem magammal térképet. Kaptatós lépcső vezetett fel a kilátóig, de megérte. A tetőről az egész város, a partot de még a Cannes-t követő hegyeket is tisztán láttuk a gyönyörű napsütésben.
De ez még csak a kezdet volt. Csak battyogtunk felfelé és persze közben jót dumcsiztunk és a legtetőn hatalmas parkot találtunk. A gyerekeknek játszótér paradicsom olyan játékokkal, amiket még életemben nem láttam, gyönyörű kilátás jobbra is, balra is. Nem győztem kattintgatni a fényképezővel.

A fejünk felett időről időre elhúzott egy egy hatalmas repülő, szinte hangtalanul, méltóságteljesen, készülődve a leszállásra. Hazafelé a buszból volt szerencsém egy landolást élőben, közelről végignézni.

Na de visszatérve Nizzára. A jókora hegymászós túránk után, ahol egyébként megint láttam egy esküvőt, elmentünk ebédelni. (Mennyire romantikus, gondoltuk, Valentin napon esküdni! Szép ruhában, napsütésben, parkban fotózkodni. Hát igen, a helyieknek ez is megadatik. Otthon nehezen tudom elképzelni) Nos tehát ebédeltünk. A kis sétálóutcában Zsófi tudott egy jó helyet. Ott néztük ki magunknak a pizzaszeletet, ami nagyon finom és laktató volt. Olyannyira, hogy (igaz nassoltunk) azóta nem vagyok éhes. Teli hassal folytattuk utunkat, hogy megnézzük a Nizzai karnevált, aminek keretében kosztümösök és virágos kocsik vonultak fel. Mivel a belépő 26 Euro volt, így úgy döntöttünk, alternatív módon nézzük meg a vonulást. Felültünk tehát a fő téren álló óriás kerékre, és így nem csak a karnevált, de az egész környéket madár távlatból láttuk. Miután a menetünknek vége lett, nem tudtunk ellenállni a közeli büféből szálló íncsiklandó illatoknak és engedtünk a csábításnak. Zsófi fókuszos fehér csokiba mártott almát evett, én meg helyi különlegességnek számító fánk tésztás rudacskákat nutellával. Isteni volt! Sőt, még mindig az, mert hogy maradt belőle és estére azért még elnassolgatom.

Ezután mégis csak a karnevál felé vettük utunkat, hogy bekukkantsunk a felvonulásba. Sajnos a szervezők profi módon lezárták a felvonulás helyszínét, ezért csak a beléptető kapuknál lehetett kukucskálni. Az egyik ilyennél találtunk is egy egész jó helyet, ahonnan láttuk a fontosabb eseményeket. Voltak ott dobosok, trombitások, karibi táncosok ,hatalmas tollas fejfedők, álarcosok, bohócok, virágot dobáló lányok, dámák, hercegek, ördögök, zenészek és táncosok. Valamint olyan fura lények is, amiket nem tudok semmilyen kategóriába besorolni. Tényleg látványos és színvonalas műsor volt. Még így kapun kívülről is.:) A virágos kocsin táncoló maszkarás lányok sárga virágokat dobáltak a közönség közé. A kedves biztonsági őrnek hála, mi, kapun kívüliek is kaptunk a kis virágból, ami mint hazafelé a buszon megtudtam, a mimóza. A néni aki mellettem ült akkora csokrot tartott, hogy a szálak már csúsztak ki a kezéből. Mikor lefotóztam és megdicsértem a virágait, kaptam egy szálat és ő mondta el, hogy ez a mimóza. Roppant aranyos kis növény. Sárga kis virágai pihegolyóként csöngenek az ágon, akár csak a hópihék. Az illata nem tolakodó, alig érezni, de kellemes. És mikor az arcodhoz ér, olyan, mintha millió kis selyem szál simogatna.

Miután a karnevál nézése közben már teljesen átfagytunk, elmentünk egy parkba sütkérezni a napon, hogy megmelegedjünk. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán elindultunk az állomás felé. Amint odaértünk, megérkezett a buszom, tehát megköszöntem Zsófinak az élménydús napot, búcsút vettünk egymásból és én hazajöttem.

Megegyeztünk, hogy legközelebb is eljövök, vagy meglátogatunk egy másik várost. Monacoba a Forma 1 ideje alatt lenne jó menni, a St. Tropez-ba utazás módjának feltérképezését pedig magamra vállaltam.

Haza felé a buszból egy csodás kikötőt láttam. Már sötétedett így ki volt világítva. Olyan volt, mint egy elegáns bál, ahová mindenki fehér ruhában érkezett. A lámpák fényei megcsillantak a hófehér jahtok oldalán. Nagyon szép volt.

Meg kell állapítanom,(és ezt Zsófi is megerősíti) hogy a környéknek sajátos hangulata van. A nyugalom árad mindenből. A hétköznapok is harmonikusak, de a hétvégék aztán tényleg olyanok, mint egy szanatóriumban. Nincs rohanás meg stressz, az emberek sétálgatnak, nevetnek, sportolnak, mindenki boldog. Igen, azt hiszem ez a szó jellemzi legjobban ezt a vidéket.
A csodaszép nyugalom.

Szombat

Holnap megyek Nizzába reggel a 10 órai busszal.
Este 7-8 körül érek haza.
Szerintem 9 körül be tudok lépni netbe.
Pusszz mindenkinek

Péntek 13-balszerencse nélkül

Jó estét!

Ma péntek 13 volt. Szerencsére már csak akkor esett le,amikor márt bent voltam munkában így nem volt időm ezen gondolkodni. Így, kissé babonás mivoltom ellenére semmi nem volt nálam, ami megvédene a balszerencsétől. Ennek ellenére nem történt semmi óriási negatívum. Igaz, lépten-nyomon bevertem valamimet az épp elém kerülő tárgyakba, de ezt leszámítva jó napom volt.
Reggel azt hittem, nem lesz ilyen könnyű. Izomlázam volt és el voltam nagyon fáradva. Alig bírtam kimászni az ágyból. Aztán kellemes meglepetésként visszajött szabadságról az a nő, aki helyett eddig a reggelit csináltam. Ezért, hát istennek a konyha közelébe sem mentem egyig. És megint előjött,a minden rosszban van valami jó(és fordítva) mondás: mivel nem nassoltam napközben, egyre már olyan éhes voltam, hogy kopogott a szemem és alig bírtam koncentrálni.
Ennek ellenére nagyon élveztem az irodai munkát. Sok mindent már egyedül is meg tudok csinálni, ami miatt sikerélményem van és hasznosnak érzem magam. Egyre többet beszélek a vendégekkel is. Sokszor már egyedül el tudok intézni egy telefonhívást vagy egy kérést.
Ma a szobalány megint megkért, hogy hajtogassak neki törölközőket. Valahogy szóba jött és mondtam a többieknek a recepción, mire azt mondták, hogy mondjam azt, hogy nem. De akkor meg én leszek a rossz. Szerintem ezt nem nekem kellene elintézni, hanem a főnöknek kéne megmondani a többieknek, hogy ne adjanak nekem plusz feladatokat, mert így is van elég. Egy kicsit azért segítettem neki, úgy a felét megcsináltam, de nem éreztem magam túl jól e miatt. Tisztázni kellene ezt, mert úgy látszik a szobalány előszeretettel végezteti velem a munkáját és a múltkori nem csak egy egyszeri eset volt.
Csak azt nem tudom mit panaszkodik, mert amikor a múltkor meg kellett őt keresnem az emeleten épp tévét nézett az egyik szobában. Nem hiszem,hogy akkor olyan sok dolga van, ha leül tévézgetni.
Na mindegy, ez nem az én dolgom, csak nem lenne jó ebbe belekeveredni.
Már gondolkodtam, hogy azt mondom neki, hogy bármit szívesen megcsinálok neki, ha ezt a főnöktől kapom utasításba, de még így is hülyén veszi ki magát. Inkább nem mondok neki semmit. Majd a főnök elintézi.
Ma is sétálltam egyet a városban, megnéztem honnan és mikor mennek a buszok Nizzába. negyed óránként indulnak buszok és ha tényleg 1 Euró a jegy, akkor az nagyon megéri. Ezt még ezen a hétvégén le fogom csekkolni.
A főnök, Myriam ma nagyon rendes volt. Meghívott, hogy holnap menjek el vele meg a családjával a játék kiállításra és hogy utána ebédeljek náluk. Nagyon kedves. Mondtam neki, hogy még nem tudom ,hogy megyek e Nizzába és erre azt mondta, hogy akkor majd holnap felhív és akkor legfeljebb vasárnap megyünk. Végtelenül kedves, és néha nem is értem, miért ilyen önzetlen és figyelmes velem, mikor a többiek annyira nem is kedvesek.
Akit még birok Myriamon kívül, az Céline. Ő is a recepción dolgozik és ő nagyon vicces. Mindig hülyéskedik és az egész személyisége olyan aranyos. A telefonban foglalás közben olyan nagyokat szokott nevetni, hogy zeng tőle a hotel.
Még egy két kollégával nem találkoztam, úgyhogy általánosítani nem akarok, de magasan ők a legszimpatikusabb és legrendesebb emberek a hotelben. Szerencsés vagyok, hogy közvetlenül velük dolgozom és hogy megkönnyítik az ittlétemet és a munkát.
Ma egész hűvös volt reggel. Myriam reggel 4 fokot mért és azt mondta,hogy ez eddig a leghidegebb ezen a télen. Délután meg érkeztek a hotelbe Párizsból és azt mondták, ott meg havazott. Úgy hallom otthon is hasonló havas az idő.
Myriam mondta azt is, hogy találtak egy holttestet a Dunában és hogy azt gondolják ,az eltűnt francia lány az. Mind a ketten elborzadtunk, hogy több hónap után találták meg.
Tegnap elbeszélgettem egy Salem nevű Ugandai(azt hiszem) sráccal az internetezés közben. Miután nem nagyon értettem őt franciául, angolul csevegtünk.
Azt mondta, ő úgy érzi, a franciák nem túl vendégszeretőek, hogy nem nagyon fogadják be a bevándorlókat. Kérdeztem, hogy szokott e valami szociális program lenni a koleszben, azt mondta, nem nagyon. Nem tudom, hogy ez végig így lesz e, vagy később azért kicsit nyitottabbak lesznek, minden esetre most még tényleg nem túl nyitottak felém. Csak a bevándorlók. De ami a többséget illeti, itt a koleszban, nem nagyon foglalkoznak mással, csak egymással. És nem nagyon zavartatják magukat, akkor sem, ha a közelben vagy. Tegnap csak úgy kiabáltak mellettem az asztalnál, pedig skypolni szerettem volna. Mindegy. Nem kötelező nekem mindenáron bevágódni. Biztos jön majd valaki, akivel majd jól elleszek, de a mostani helyzettel sincs semmi baj. Most kifejezetten nem vágyom más társaságára. Ha nem dolgozom, csak pihengetek és eddig teljesen jó így.
Amit néha nem értek, hogy miért öltöznek úgy,ahogy. Én téli csizmában, téli kabátban és kesztyűben is fázom kicsit az utcán, a helyi fiatalok meg miniszoknyában, papucsban, nyitott szandálokban és egy szál pulóverekben szaladgálnak. Esküszöm nem értem. Ők nem érzik a hideget? Vagy ha szeretik, akkor mi lesz velük nyáron? Akkor meg lesz 40 fok. Akkor mi lesz rajtuk? Téli kabát?
Na nekem aztán mindegy, csak furcsa.
Érdekes amúgy az utcán, hogy az emberek nagyon divatosan öltöznek. Sok öltönyös és nagyon elegáns férfi, és kiskosztümös, magas sarkús, nagy napszemüveges nő szaladgál az utcán.

Még nem tudom, holnap megyek e Nizzába. Zsófi reggel fog visszaírni,mert most még nem tudja,szabad lesz e. Ha vasárnap megyek, akkor 20 percenként indulnak buszok Nizzába és 1.16 perc az út. Sokkal hosszabb, mint a reptéri gyors járat, ami 45-50 perc alatt ideért. Valószínűleg azért, mert az utóbbi az autópályán megy, az előbbi pedig a tengerparton és bemegy Antibes-ba is. Aminek én egyébként örülök, mert azt mondjál, nagyon szép az az út.

El is felejtettem mesélni, hogy most van a Carneval de Nice, ami nem tudom pontosan mit takar, és a citrom fesztivált is most tartják Mentonban, ami még Monaco után van. Azt monják, az isnagyon szép, hogy hatalmas szobrokat építenek citromból. Valami hasonló, mint nálunk augusztus 20-án a debreceni virágkarnevál. Mondjuk még egyiket sem láttam, úgyhogy ez csak feltételezés.
űez a citromos március elejéig tart, úgyhogy ide mindenképpen el kell majd mennem. Kaptam a hotelban prospektust, vásárlási kedvezményt, meg mindent megnéztek és kinyomtattak nekem. Annyira jó, hogy minden olyan információhoz első kézből jutok hozzá, ami egy turistát érdekelhet és ráadásul még mindenhova kedvezményt is kapok, mert hogy a hotelban dolgozom. Így lehet aztán igazán megismertni egy térséget. Az információ áramlás tökéletes, a tartózkodás megoldott, a távolság kicsi, kedvezményt kapok, a pénzt meg megkeresem rá...:) Tisztára megéri. :)
Már csak egy ismerős kéne, aki néha elkisér, hogy ne csak a rádió meg a kamera legyen az utitársam.
Jóéjt!

Csütörtök 12.02

Sziasztok!

1.Rész
Ma is elfáradtam. A sok tálca pakolgatásban és súlyemelésben a bicepszem elkezdett nőni, a vitalitásom meg csökkenni. Ma tényleg el kell mennem időben aludni. Bár ez még egyik este sem jött össze. Szombatra és vasárnapra szabadnapot kaptam, majd akkor kicsit többet alszom, ez biztos. Bár mivel szombaton lesz Valentin nap, arra gondoltam, hogy aznapra kellene időzítenem a Nizzai látogatásomat Zsófinál, hogy mégse legyek egyedül. Úgyhogy majd csak vasárnap pihenek.
Amúgy ma is jól éreztem magam munkában. Bár reggel kicsit felhúzott a szobalány, akivel ma találkoztam először. Dalia. A szobalányok nem mehetnek be az étkezőbe, ahol a kávégép van, amíg vendégek vannak ott, így engem szoktak megkérni,hogy hozzak nekik ezt meg azt. Ma is megkértek,hogy hozzak nekik egy forró csokit meg egy capucino-t. Bevittem nekik a konyhába és csináltam tovább a dolgomat. Erre a néger csaj kitalálja, hogy ez nem capucino. Pedig ,mondom, azt a gombot nyomtam meg...De hogy ez akkor sem az! Akkor ,mondom, a gép nem azt adott. Csak puffog tovább,hogy ő nem szereti a kávét. Visszamentem neki, nyomtam megint egy capucinót, odaviszem neki, mire azt mondja, hogy ez még mindig nem capucino... Na, mondom, akkor csinálj magadnak! Azért nagy duzzogva csak megitta mind a kettőt...
Ma egész sok szakmai feladatot kaptam. Ahogy kezdek belejönni a nyelvbe, egyre több jó feladatot bíznak rám. Most már néha a telefont is fel szoktam venni, de csak meghallgatom mit akar és átpasszolom a hívást. De ebben már nagyon ügyes vagyok.:)
Mivel a szállóban egyértelműen én beszélek a legjobban angolul (mondjuk még a főnök is,csak ő nagyon elfoglalt) a főnök ma rám bízta egy angol vendég visszahívását és a foglalás megerősítését. Egész jól ment, a foglalást be is írtam a rendszerbe. Ma több foglalást is csináltam a számítógépes rendszeren, meg a pénzügyi regisztrációt is én csinálom. (az előző napi számlás átutalások regisztrálását)
Ezeket nagyon élvezem. Ma lóti-futis melót nem is nagyon kaptam. Bár ma is később végeztem, mint kellett volna. Reméljük ezeket a plusz órákat majd visszakapom valamikor vagy időben vagy szívességben. Bár mondjuk most még annyira nem zavar, hogy egy órával kevesebb szabadidőm van.
Munka után elmentem teljesíteni a tegnap vállalt feladataimat, amiről a képeket is mindjárt felteszem.

Ma kicsit hidegebb volt,mint tegnap. És a szél is nagyon fújt. Érdekes, hogy itt reggel,mikor fél8ra megyek dolgozni,még szinte sötét van, viszont mikor 6 körül a sétából hazaérek még világos. Kicsit el vannak csúszva a fénnyel. :)
Azt is megfigyeltem, hogy minden nap lemossák a járdákat. Az utat magát nem, csak a járdát.érdekes.

Azt is megfigyeltem, hogy az egészséges életmód mennyire részét képezi az életüknek. Minden étkezéshez itt a koleszban adnak valamilyen salátát vagy zöldet. Sokszor több fajta is van. Általában szokott lenni egyszerű salátalevél és valamilyen salátakeverék amiben vagy magok vagy tojás vagy gríz vagy hús vagy valami extra van. Ezen kívül köretnek is inkább párolt zöldséget vagy valamilyen formátumú zöldséget esznek. Sok a gyümölcs és kevés a cukrozott üdítő. Inkább kávét, teát, forró csokit vagy gyümölcslevet isznak.
Tettszik ez a hozzáállás.

Az új környezetben a szokásaim is megváltoztak. Ami az egyik legfontosabb, egyáltalán nem nézek tévét. Ami a reggeleket leszámítva egyáltalán nem hiányzik. Minden nap, de legtöbbször minden étkezés után elmosogatok. Az is igaz ugyan, hogy ezt a 2 tényért, 1 garnitúra evőeszközt és 2 bögrét nem nagy cucc elmosni. Minden reggel beágyazok és minden ruhát összehajtogatok és elteszek,ha nincs rá szükségem. Nincs elől semmi, csak ami aznap kell. Na jó, az asztal kicsit káoszos, mert nincs semmilyen kis kosárka vagy tartó, amibe ezeket a mütyüröket beletehetném ,amiket minden nap használok. De ezt leszámítva rend van. Lassan lemegyek vacsorázni a kantinba. Ma nem tudtam semmit elhozni a hotelből, így lent fogok enni. Az ebédet így is olcsón megúsztam, mert a hotel baguettejét ettem a hotel sajtjával. :)) Most pedig már nagyon ki vagyok éhezve egy kis főtt ételre.
Kifogytam a palacsinta készletekből is.:((( SAjnos ezek után már Euroért tudok csak fincsi nutellás palacsintát hamizni. Minden rosszban van valami jó: már megtaláltam a helyet, ahol egy csomó fajta palit lehet kapni. :)
Na megyek enni.

2.Rész
Vacsorára rizses előételt, halat rakott krumlival és paradicsom szósszal választottam. a desszert túrós mandulás torta. :)

Játékos szerda

Megint csak Hello mindenkinek!

Ma is egész jó napom volt. Kicsit kevésbé fárasztó,de már kezdem érezni magamon, hogy az izmaim fáradnak. Megint enyém volt néhány gányás meló, amit amúgy minden nap meg kell csinálni, de legalább az extrák azok jó feladatok voltak. A reggeli leszedését már kezdem megszokni, a kezem kicsit kiszárad az állandó vízbe nyúlkálástól, de kezdem megszokni. Meglátom benne a lehetőséget............. lehet lopkodni a kajából. :) Amit pakolok el, azt mindig kicsit megsarcolom, ha olyan. A felvágottakat persze villával teszem át egyik tányérról a másikra és eszemben sincs megkóstolni. :) De a sajtocskákat, narancslevet, sütikéket azért kicsit megrövidítem.
Ma majdnem egész nap a főnökkel voltunk ketten. Ez azért jó, mert ő az,aki a szakmai részeket mutatja meg és ha többen vagyunk, akkor nincs rám ideje. Így viszont csináltam foglalást, számlázást, visszaigazolást, stb. Megint megkért, hogy a Fehérvár Tours-nak magyarul írjam meg én az emilt. Figyelmes,hogy gondol ilyenekre. Amúgy nagyon jó fej, sokat hülyéskedik, és mindent megmagyaráz. Türelmes és nem lekezelő stílusban mondja,hogy mit hogy kell csinálnom, hanem tényleg tanít. Sokszor meg is lepődik, hogy milyen ügyes vagyok.
Ma párszor angolul is beszéltem. A szálloda egyik ismerőse, egy idős úr, egy csomó nyelven beszél és beszédbe elegyedtünk angolul, mert franciául nem értettem, mit akar. Magyarul is tudott. Volt valami ismerőse a háború után, aki ide jött a családjával és az apja mindíg kiabált neki, hogy André! Mit csinálsz?! Ebből az öreg a MICSINÁSZ!-t jegyezte meg és 60 éve emlékszik rá. Persze nekem is elsütötte. De amúgy jó fej volt.
A másik alkalom egy holland nő volt. A szálloda egyik fontos partnere. Ő is tök rendes volt. A magyarokról beszélgettünk, hogy ő is meg a főnököm is csodálják a magyar nyelvet, mert az nem hasonlít semelyik másik nyelvhez sem és hogy nekünk mennyire nehéz lehet megtanulni idegen nyelveket. A főnököm meg azt mondta, hogy szeret magyar gyakornokokkal dolgozni. Kellemes, jó hangulatú beszélgetés volt. Élveztem.
Amúgy ma sok irodai feladatok kaptam, úgyhogy könnyebben elfelejtettem azt a 2 órát, amit megint a reggelinél kellett töltenem.
De ettől függetlenül ma is többet dolgoztam, mint kellett volna. A szobalány külön feladatokat ad nekem a sajátjai közül. Azt mondta,hogy ha lesz időm ,hajtogassam össze a tiszta törölközőket. Megkérdeztem a főnököt,hogy szóljon,ha nem lesz rám szükség és akkor elmegyek megcsinálni. A főnök azt mondta, hogy az nem az én feladatom és hogy ne csináljam meg. A munkaidőm végéig folyamatosan volt is mit csinálnom. Erre mikor már átöltöztem ls mennék haza, jön a szobalány, elnézést kértem, hogy nem volt időm megcsinálni, erre el kezd panaszkodni ,hogy neki mennyi dolga van és olyan volt, mintha megsértődne, amiért nem csináltam meg. Egye fene, gondoltam magamban, nem lehet sok idő, megcsinálom. Kicsit lassabban haladtam vele, mint gondoltam, de még így sem volt vészes. Így legalább nem lehet rám egy szavuk sem.
Csak azt nem értem, hogy a szállodában most alig vannak. Mi lesz itt jövő héten, amikor majdnem tele leszünk? Napi 11 órát fogok dolgozni? Na az nem lenne jó.

Egy kicsit fáradt voltam, mikor végeztem, de már eldöntöttem, hogy elmegyek a ma kezdődött Játék fesztiválra. Először sütkéreztem kicsit a parton, amíg jó idő volt, mikor hideg lett, bementem a játékokra. Először a kártyajátékok, Scrabble, Sakk részlegen voltam. Itt rengetegen játszottak. Majd látszik a képeken. A kártyáknál teljesen vegyesen voltak, a Scrabble tiszta nő, a sakk nagyrészt férfiakkal volt tele. Nem tudtam, hogy mit kell nézni, ezért odamentem az egyetlen asztalhoz, ahol sokan álltak. Az A1-es asztalhoz. Gondolom az volt a döntős asztal ,mert egészen C12-ig voltak számozva és a többinél senki sem állt. Pár perc elteltével vettem csak észre, hogy a nyerésre álló játékos oldalán egy magyar zászló lóg. Tisztára megörültem neki és keresgélni kezdtem, hátha van még magyar a teremben. Találtam is egy fiatal fiút HUNGARY pólóban az anyukájával, várták ,hogy a fiú játszmája elkezdődjön. Sok szerencsét kívántam neki.
Érdekes volt, hogy a magyar játékos döntőjét még a mellette ülő asztalnál ülő játékosok is megbabonázva nézték. Leállították a saját játszmájukat, csak hogy a mellettük lévő asztal eseményeit figyeljék. Nem tudom, hogy lehet úgy koncentrálni, hogy kb 20 ember minden kis rezzenésedet néma csendben figyeli.
Ezután mentem át a játékos részlegre. Feketék! Nektek sok képet csináltam, mert biztos tettszett volna nektek ez a hely. Fannika! Tündér jelmezben festették az arcocskákat minden félére, az összes létező játékot ki lehetett próbálni. Egészen kicsiktől kezdve a felnőttekig mindenki játszott. Volt legó,makettek, videójátékok, társas játékok, kirakósok, memória kártya, kisautók, babák, püssök, el sem tudom mindet mondani. Már elég későn értem oda, úgyhogy majd holnap oda megyek először és csinálok több fotót.
Ezután már csak jöttem haza. Ma itthon vacsiztam, mert a hotelból hoztam haza friss kenyeret meg van itthon rák meg sajt meg mindenféle. Nem hiszem,hogy sokáig fogok netezni,mert ma fáradtabb vagyok, mint tegnap.
Mindenkit sokszor puszilok!
Lili