Kerneválos szombat

Hello!

Üdv ismét a blogomon. Ez úton szeretném nektek megköszönni,hogy érdekel titeket mi van velem és olvassátok ezt a blogot. Valamint most szeretnék Boldog Valentin napot kívánni mindenkinek és külön Boldog Névnapot Fekete Bálintnak!

Ma sem szundikáltam sokáig, bár jól esett volna, hanem a nyakamba vettem a lábam és már hajnali fél 10kor az utcán battyogtam. Jól felöltöztem, mert tudtam, hogy ma nem sokat leszek zárt helyen és az időjárás csak 11 fokot mondott mára.
Tehát már fél 10 kor a reggelimért mentem a közeli kávézóba, ahol becsomagoltattam azt és mentem tovább. 10kor indult a busz a város túlsó részén lévő kikötő mellől, de meglepő módon már 9.45kor a közeli téren találtam magam így hát lelassítottam.
Ekkor bukkantam rá a szombati bolha-piacra. Nagypapámnak nagyon tetszett volna. Volt ott könyv, csillár, váza, terítő, kép meg mindenféle régiség.

Amikor 10kor felszálltam a buszra, már tudtam, hogy jól döntöttem. A buszjegy az innen 25 kmre lévő városba mindössze 1 Euro amiben benne van egy plusz kártya, amivel a városban is közlekedhetek. Az égen egyetlen kis felhő sem kószált és a szél sem volt jelentős. Remek kiránduló, város néző idő ígérkezett.
A busz, mint kiderült szinte minden megállónál megáll, ezért fölöslegesen mentem a végállomásra, mert a kolesztól 100 méterre is van egy megálló. Akkor már mindegy volt. A busz gyorsan tele lett. Mellettem franciák ültek, helyiek és kanadaiak beszélgettek, közvetlenül mögöttem amerikaiak, a közlekedőn pedig osztrákok hangoskodtak.
Nagyon multi-culti volt a légkör. Azt sem tudtam,melyik nyelvre hegyezzem a fülemet. Tehát egyszerre hallgattam az összes beszélgetést. Később persze ausztrálok is felszálltak, ami tovább színesítette a képet.

Az út valami gyönyörű volt. Kis öblöcskék, hangulatos kikötők, szökőkutas városkák és mindenhol növények. Gyorsan elszaladt az a másfél óra, amíg Nizza határához értem. Nizza városában aztán végig a parton haladtunk. Közvetlenül a promenád mellett. Rengetek futót, görkorcsolyázót és andalgót láttam. Ma szokatlanul sok úszó is volt. 5. Meg kell állapítsam, hogy Nizza tengerpartja szebb, mint Cannes-é. Itt a part apró kavicsos és sekély. Ezért olyan vakítóan azúr kék a víz a napsütésben, hogy az ember nem tud betelni vele. Nem csodáltam, hogy aki csak élt és mozgott, ott lézengett a parton.

Megérkeztem az állomásra, Zsófi már várt. Bár kicsit tartottam a találkozástól, hiszen vagy 10 éve nem láttuk egymást, aggodalmam teljesen alaptalan volt. Ugyan olyan kedves, mosolygós lány,mint volt. Először a várba mentünk fel. Ott még ő sem járt, így néha jól jött,hogy vittem magammal térképet. Kaptatós lépcső vezetett fel a kilátóig, de megérte. A tetőről az egész város, a partot de még a Cannes-t követő hegyeket is tisztán láttuk a gyönyörű napsütésben.
De ez még csak a kezdet volt. Csak battyogtunk felfelé és persze közben jót dumcsiztunk és a legtetőn hatalmas parkot találtunk. A gyerekeknek játszótér paradicsom olyan játékokkal, amiket még életemben nem láttam, gyönyörű kilátás jobbra is, balra is. Nem győztem kattintgatni a fényképezővel.

A fejünk felett időről időre elhúzott egy egy hatalmas repülő, szinte hangtalanul, méltóságteljesen, készülődve a leszállásra. Hazafelé a buszból volt szerencsém egy landolást élőben, közelről végignézni.

Na de visszatérve Nizzára. A jókora hegymászós túránk után, ahol egyébként megint láttam egy esküvőt, elmentünk ebédelni. (Mennyire romantikus, gondoltuk, Valentin napon esküdni! Szép ruhában, napsütésben, parkban fotózkodni. Hát igen, a helyieknek ez is megadatik. Otthon nehezen tudom elképzelni) Nos tehát ebédeltünk. A kis sétálóutcában Zsófi tudott egy jó helyet. Ott néztük ki magunknak a pizzaszeletet, ami nagyon finom és laktató volt. Olyannyira, hogy (igaz nassoltunk) azóta nem vagyok éhes. Teli hassal folytattuk utunkat, hogy megnézzük a Nizzai karnevált, aminek keretében kosztümösök és virágos kocsik vonultak fel. Mivel a belépő 26 Euro volt, így úgy döntöttünk, alternatív módon nézzük meg a vonulást. Felültünk tehát a fő téren álló óriás kerékre, és így nem csak a karnevált, de az egész környéket madár távlatból láttuk. Miután a menetünknek vége lett, nem tudtunk ellenállni a közeli büféből szálló íncsiklandó illatoknak és engedtünk a csábításnak. Zsófi fókuszos fehér csokiba mártott almát evett, én meg helyi különlegességnek számító fánk tésztás rudacskákat nutellával. Isteni volt! Sőt, még mindig az, mert hogy maradt belőle és estére azért még elnassolgatom.

Ezután mégis csak a karnevál felé vettük utunkat, hogy bekukkantsunk a felvonulásba. Sajnos a szervezők profi módon lezárták a felvonulás helyszínét, ezért csak a beléptető kapuknál lehetett kukucskálni. Az egyik ilyennél találtunk is egy egész jó helyet, ahonnan láttuk a fontosabb eseményeket. Voltak ott dobosok, trombitások, karibi táncosok ,hatalmas tollas fejfedők, álarcosok, bohócok, virágot dobáló lányok, dámák, hercegek, ördögök, zenészek és táncosok. Valamint olyan fura lények is, amiket nem tudok semmilyen kategóriába besorolni. Tényleg látványos és színvonalas műsor volt. Még így kapun kívülről is.:) A virágos kocsin táncoló maszkarás lányok sárga virágokat dobáltak a közönség közé. A kedves biztonsági őrnek hála, mi, kapun kívüliek is kaptunk a kis virágból, ami mint hazafelé a buszon megtudtam, a mimóza. A néni aki mellettem ült akkora csokrot tartott, hogy a szálak már csúsztak ki a kezéből. Mikor lefotóztam és megdicsértem a virágait, kaptam egy szálat és ő mondta el, hogy ez a mimóza. Roppant aranyos kis növény. Sárga kis virágai pihegolyóként csöngenek az ágon, akár csak a hópihék. Az illata nem tolakodó, alig érezni, de kellemes. És mikor az arcodhoz ér, olyan, mintha millió kis selyem szál simogatna.

Miután a karnevál nézése közben már teljesen átfagytunk, elmentünk egy parkba sütkérezni a napon, hogy megmelegedjünk. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán elindultunk az állomás felé. Amint odaértünk, megérkezett a buszom, tehát megköszöntem Zsófinak az élménydús napot, búcsút vettünk egymásból és én hazajöttem.

Megegyeztünk, hogy legközelebb is eljövök, vagy meglátogatunk egy másik várost. Monacoba a Forma 1 ideje alatt lenne jó menni, a St. Tropez-ba utazás módjának feltérképezését pedig magamra vállaltam.

Haza felé a buszból egy csodás kikötőt láttam. Már sötétedett így ki volt világítva. Olyan volt, mint egy elegáns bál, ahová mindenki fehér ruhában érkezett. A lámpák fényei megcsillantak a hófehér jahtok oldalán. Nagyon szép volt.

Meg kell állapítanom,(és ezt Zsófi is megerősíti) hogy a környéknek sajátos hangulata van. A nyugalom árad mindenből. A hétköznapok is harmonikusak, de a hétvégék aztán tényleg olyanok, mint egy szanatóriumban. Nincs rohanás meg stressz, az emberek sétálgatnak, nevetnek, sportolnak, mindenki boldog. Igen, azt hiszem ez a szó jellemzi legjobban ezt a vidéket.
A csodaszép nyugalom.