Monaco 02.25

Jó estét!

Ma nagyon szuper napom volt.
Tegnap elhatároztuk Zsófival, hogy mivel neki egész héten nincs suli, elmegyünk kirándulni Monacoba.
Reggel 9 körül megreggeliztem, csináltam belőle ebédre egy szendvicset és 10kor már a nizai buszon ültem. A reggelinél az a jó,hogy annyi kaját veszek el, amennyit csak akarok ezért a reggeli sokszor még ebédre is kitart. A buszon pedig megint pozitív meglepetést ért. Mondtam, hogy Monacoba megyek, de közvetlen busz nincs, ezért ugye Nizában le kell szállnom, de még így is csak 1 E a jegy. :D Szóval az egy eurós jegyárban már egy átszállás is benne van, ha az ember úgy kéri felszálláskor. Persze nekem Zsófi szólt előre és így már rutinos voltam. :)
Nizában kicsit várnom kellett Zsófira, de eztán befutott és együtt indultunk Monacoba. Nizából az út csak 45 perc de valami gyönyörű. Végig a parton megy az út, hatalmas sziklák, szakadékok, mesés kis öblök, az égszínkék vízen fehér hajókkal.
A villákról már nem is beszélve.
Megint jó volt Zsófival találkozni. Végre ha

Monacoban először a régi városrészt néztük meg, a palotát, a kertet meg a környező utcákat. Már ez is nagyon tetszett, de ami igazán elnyerte a tetszésünket, az a szobor sétány volt, ami inkább hihetetlenül szép park volt, néha egy egy szoborral. Annyiféle növényt láttunk, virágokat a szivárvány minden színében, kaktuszokat, virágzó bokrokat, fákat, amiknek a gyökere a magasból ereszkedik alá,hogy a földhöz érve tovább haladjanak lefelé.
A sziklák peremére kis pihenőket építettek, amelyek az óceán főlé hajolva csodás képet mutatnak a környékre. A fejünk felett sirályok húztak el, néha olyan közel, hogy az ember akaratlanul is behúzta a nyakát. Vitorláztak, lebegtek a termikekkel teli levegőben.
Ekkor ráéreztünk a természet szépségére és még többet akartunk. Egyből a trópusi kert felé vettük utunkat. Nem kis nehézségek, kaptatók és lépcsők sora után végre eljutottunk a célponthoz. A trópusi kert tele volt a különféle kaktuszokkal és fajtársaikkal. Ennyiféle kaktuszt még sosem láttam. Volt ott mindenféle színű, formájú, nagyságú és illatú. Alig győztük kapkodni a fejünket. Mire végig értünk a hegyoldalba varázsolt paradicsomon, már lemenőben volt a nap. Ettől függetlenül is haladtunk tovább a következő napirendi pontra, a belvárosba. Megnéztük a Casinot, az előtte lévő kis teret a szökőkutakkal, a Hotel de Paris szállodát, és a Vasarely képet a parton. A csodás üzletek és méreg drága ékszerboltok kirakatánál csak kicsit időztünk el.:)
Ekkor már kicsit hűvös volt, így inkább hazafelé indultunk, de az már biztos, hogy megint eljövünk.
Nagyon fura város ez a Monaco. A nyílt utcán mozgólépcső meg lift van. A futószalagról meg nem is beszélve.A metrómegálló úgy néz ki, mint egy repülőtér. :)
A mentoni citrom fesztiválra majd márc. 4én megyünk.

Hazafelé a buszon egy csaj patkánnyal utazott. A kis házi kedvenc hol a csaj vállán ült, hol bemászott a blúzába. A lány puszilgatta, simogatta, mint egy tengeri malacot. A körülötte ülő öregasszonyok meg prüszköltek meg fintorogtak. Nem győztek egymáson röhögni, mikor észrevették a kis állatot. Mondjuk az a fej tényleg megért volna egy képet. :D

Itthon megvacsoráztam abból, ami még volt itthon tegnapról, ettem egy nagy adag finom epret, magam elé vettem egy bögre meleg tejet meg a tegnap vásárolt majd 1 kilós Nutellát és megírtam ezt a beszámolót.

Most meg lemegyek netezni.

Puusszzza
Lili