17.02

Szisztok!
Ma olvastam valamit, amit megosztok veletek, mert nekem nagyon tettszik.

' Hiszen végeredményben minden ember király, aki láthatatlan koronával a fején járja ezt a földet. De erről senki sem tud, csak Isten és az édesanyák. ' (Wass Albert)

A lírai rész után kicsit könnyebb vizekre evezünk, elmesélem nektek, milyen volt a mai napom.

A napomat nagyrészt, sőt, inkább egészében a magyar csoport tette ki. A 49 embernek 50 féle kínja van és mind hozzám fordul. Többségében és összességében azonban mindenképpen aranyosak, csak egy kicsit már fáradok.

Reggel 7-30ra mentem, akkor már kezdtek jönni reggelizni. A reggelinél minden simán ment. Nem kellett sokat várni, mindenki elégedett volt. Persze egyenként jöttek oda hozzám azok, akiknek este valamilyen ügyes- bajos dolgát intéztem, szerencsére mind azt mondta, hogy a problémát sikerült megoldanunk. Egy valami maradt mára, persze azon kívül, hogy sokan extra takarókat kértek, az egyik szoba lakóinak kompenzálása, mert ott nem nagyon ment a fűtés éjszaka.
Ebben a szobában lakik az egyik kedvenc nénim. Ő az,aki laktóz és liszt érzékeny és nagyon jellegzetes tájszólásban beszél. Lassan, mintha valaki nem értené, hogy mit mond, pedig csak ő van lelassúva. :)
Saját elmondása szerint még távolról sem látott internyetet (közelre meg szemüveg köllött vóna). A férje ilyen ezermester féleség, mert kb 10 perc után megállapította, hogy mi lehet a baja a fűtésnek, elméletileg.
A tegnapi kollégámmal ellentétben a főnök reggel persze azonnal talált megoldást a helyzetre, felajánlotta nekik az egyik lakosztályunkat. Én mutattam meg csórikáimnak a szobát(szobákat) és nagyon tetszett nekik. Olyan aranyosak voltak. Rögtön el is kezdetek hurcolkodni. :) Közben persze elromlott az egyik ajtó és a vendég nem tudott bemenni. Ketten rohangáltunk föl le a főnökkel, hogy hogy a fenébe nyissuk ki az ajtót. Tiszta agyrém volt, míg végül az ajtó elemeinek kicserélésével a probléma megoldódott. Mindez ebéd időben, mikor úgy korgott a gyomrom, hogy már mások is hallották. (ezek előtt az afférok előtt úgy volt, hogy elmegyek enni, de aztán nem tudtam)

Az egyik angol vendég pedig megpróbálta kicsempészni az egyik takarónkat, már a garázsban tudtuk csak utól érni, bent ültek a kocsiban, és indultak volna. Elég gáz volt nekik elmagyarázni, hogy épp lopják a takarónkat...

A nap fő attrakciója a késleltetett Welcome Drink volt. A kir royal nevezetű Cassis (áfonyaszörp) és pezsgő alapú italokat én készítettem el. Nem volt egyszerű 49 embernek úgy felszolgálni, hogy ne melegedjen meg a pezsgő és hogy mindenki elférjen, főleg úgy, hogy a csoport 80 %-a késett. Beleértve a helyzet magaslatán nem álló csoport vezetőt. Szegénykém azt nem értette, mikor a kollégám megkérte, jöjjenek előbb reggelizni.
Ragaszkodtak hozzá, hogy mindenképp szóljuk néhány szót üdvözlet képen, tehát hogy mégse én beszéljek, Myriam, a főnök beszélt én pedig fordítottam nekik. Osztatlan sikert aratott a beszéd, egy- egy mondat után tapsoltak és 'merci'-ztek. Persze komplikáció nélkül ez sem mehetett. Miss 'semmi sem jó' ismét elégedetlen volt, mert ő alkohol mentes italt kívánt inni. Ezért villám gyorsan hoztunk neki narancs levet és ő azt kapott. Nem tudott kifogni rajtam.:)

Még mindezek előtt , tereltem be a bárba az embereket, és akkor az egyik férfi kérdezi, hogy mit szolgálunk fel. Mikor mondom hogy pezsgő, azt mondja, hogy ő nem iszik. Mélyen a szemembe néz, mintha nagyon meg akarna győzni és azt mondja, hogy már 10 éve teljesen száraz. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a mentora lennék vagy valami hasonló, mert szinte győzködött.

Azt nem is mondom, hogy a bár a Trianon nevet viseli, úgyhogy remélem nem vette ezt észre senki. Amikor csak tudtam takartam a táblát és eltettem az itallapot amin rajta volt a név.
Kicsit ciki.

Idő közben kiderült, hogy van még egy Tarján környéki nő a csoportban. Tényleg nagyon kicsi a világ.
A csoportvezető nagyon kedvesen felajánlotta, hogy menjek velük Grasse-ba a parfümgyárba, mert ma oda mentek. A gond csak az volt, hogy fél órával azelőtt indultak, hogy én végeztem volna munkában. Ezért hát nem mehettem, de a főnök megígérte, hogy majd ő elvisz. ( nem mintha nem dolgoztam volna már sokszor fél órával többet,amióta itt vagyok) Amúgy meg már azt is tudom, hogy a 600-as busz megy oda. Pont találkoztam vele hazafelé jövet.

A takarítás második felét mára hagytam. Mivel nincs felmosóm, ezért kézzel sikáltam végig a padlót. Kicsit vicces volt,mert papucsot nem hoztam és nem akartam ,hogy vizes legyen a zoknim. Úgy másztam bútorról bútorra, mint valami csimpánz. :)

Anya! Menj be a cégbírósághoz és jegyeztesd be a Rudi in Europe Kft.-t. Az exportálást kezd meg amilyen gyorsan csak lehet, mert már csak egy pöttyösöm maradt!

Millió pussz mindenkinek!

Angyalkás szép álmokat!
L