Lilla napon

Jó estét!
Bár nincs túl sok időm, azért röviden leírom a mai napomat.
Mint már említettem, mára a magyar csoport érkezését vártuk. Mindenkinek felmentem a szobájába, beindítottam a fűtést és egy kis cukorkás promo anyagot is ott hagytam.
Úgy tűnk, minden készen áll. Időben meg is érkeztek. Segítettem a csoportkísérőnek, aki nem igen tud franciául(bár állítása szerint már többször járt Cannesban) és a csoporttal sem nagyon tudott mit kezdeni.
Zárójelben megjegyzem, hogy már az utaslistán is észrevettem egy Bangó nevetetű asszonyságot, akit naná ,hogy kiszúrtam, már mikor betette a lábát. 500 kilós gurulós bevásárló szatyrát rángatta lefelé a lépcsőn, úgy, hogy az majd fel döntötte őt. Ehhez a szálhoz majd később visszatérek.
A csoport aranyos volt, mindenki meglepődött és örült, hogy tudok magyarul. Gyorsan kiderült, hogy a csoport kicsit túlméretezett a közös közlekedéshez, mert a csomagokkal és az emberekkel úgy tele lett a folyosó, hogy alig lehetett lépni. Mikor megkapták a kulcsokat akkor meg persze a liftre kellett várni, de türelmesek voltak.
Kivételek persze mindig akadnak.
Még a fele csoport fel sem jutott megnézni a szobáját, már csörög a telefon. Engem kérnek.
Az egyik 'kedves' utas panaszkodik, hogy a superior(magasabb kategóriájú) szobája túl kicsi és hogy dőlnek a falak. Azt el kell mondanom, hogy a hotel kastély stílusban épült butique hotel, ami azt jelenti, hogy szinte nincs két egyforma szoba és a szobák nem szokványos kinézetűek. A szálló 1 szoba híján tele van, szóval csak annyit tudtam felajánlani a vendégnek, hogy jöjjön le, együtt megnézzük a másik szobát és ha az jobban tettszik neki, akkor cserélhet. Vagy, extra lehetőségként, ha valakivel cserélni tud a csoportból, az is megoldható. Erre közli velem, hogy nem a csoporttal fogja ezt megoldani, a hotel fogja ezt megoldani. ... ok.
Mutatom a másik szobát, persze lépcsőn kell menni, mert ő nem akar lifttel, közben végig dumál, hogy ennyi pénzért igazán adhatnánk egy normális szobát, ő nem ezért fizetett, ez egy alacsonyabb kategóriájú szoba, fizessük vissza a különbözetet, blablabla.
Megnéztük a másik szobát, azt mondták ok, költöznek ebbe. Rohanok le, csinálom nekik az új kulcsokat, írom át a listát, szólok a csoportkísérőnek, minden ok,........... mire megint lejön és közli, hogy mégsem költöznek. ÁÁÁÁÁÁ. Sztorno az egész.
Jól kezdődik,gondoltam.
A következő projekt a fűtés. Nem tudom miért, de a franciák halvérűek, kb 16 fokos szobában alszanak és nekik ez a normális. Mikor végig jártam a szobákat,hogy felvegyem a fűtést, szabályosan lefagyott a kezem.
Sajnos egy-két szobában még nem volt elég meleg, szóval szaladgálhattam az extra takarókkal, meg beállítani a fűtést. Az egyik szobába még kis hősugárzót is kellett vinnem. Ebben a szobában idősebbek laknak és fázósak. Ráadásul a hölgy liszt és laktóz érzékeny, úgyhogy a reggeli sem lesz vele piskóta. Amikor hozzájuk mentem, elkezdtünk beszélgetni, és megkérdezték hova valósi vagyok. Mikor megmondtam, rögtön rávágták, hogy a Valika is. Mire legközelebb mentem, a Valika, a Bangó Valika már várt....
Kiderült, hogy ő meg mátraverebélyi, aki 'ha jobbra nézek, mikor megyek haza a busszal, egy rozsda színű házban lakik. Az a legszebb ház a környéken!' Gondolom. Erre karon fogott és azt mondja visz magával haza. (azt azért mégsem kéne)
Szóval itt csatlakoztunk vissza az elejére.
Persze mindenki engem kérdezett, ha volt valami kínja ezért végre fontosnak éreztem magam. Véronique (a kollégám) meg csak csinálta a számláit.
Miután másfél óra agyrém közepette lejártam a lábam a hotel, teljesen önkéntes lelkesedésem és segítőkészségem elismeréséül, tudtán kívül megajándékozott egy kis vacsorára valóval.
Magyarul loptam egy kis fokhagymás ízesítésű krémet vacsira.

Slusz poén, hogy ma mosni akartam. Munka előtt még azért sétáltam egyet a szennyesemmel a városban( hogy ne kelljen már haza mennem érte) és úgy mentem dolgozni. De mivel elfelejtettek szólni, hogy nem adnak mosóport, így nem tudtam mosni. Ezért este a szennyesem meg én haza andalogtunk. Holnap pedig ismét randira hívom.

Mivel én rugalmas vagyok, és mivel senki nem beszél a csoportból idegen nyelven( azon kívül, hogy merci meg bonzsúr) miután ma 8kor végeztem, holnap 7.30kor kezdek, hogy a csoport tudjon reggelizni. Az sem lesz semmi.

Így a névnapom nyugis eltöltése helyett addig eszembe sem jutott, milyen nap van, míg meg nem kaptam az első üzeneteket. Ezúton is puszi érte mindenkinek!
Ez a nap aztán igazán mély víz volt. Holnap már csak jobb jöhet.

Angyalkás szép álmokat mindenkinek!
L