Nincs lehetetlen!

Mi az, amit szeretnél?

Mi az, amit igazán szeretnél?

Mit csinálnál, ha nem számítana idő, pénz, semmi sem?

Mik az álmaid? Miket akarsz megvalósítani az életben? Mi tesz boldoggá?

És akkor miért nem így éled az életedet?

Mi tart vissza attól, hogy így éld az életedet? Valóban ez az akadálya? Próbáltál érte tenni valamit?


Elárulok neked egy titkot, amit én is csak nemrég fedeztem fel.

Lehetetlen nincs.

Bármi amit igazán szeretnél és megteszel érte mindent, valóra válhat. Csak el kell döntened, mi az amit konkrétan szeretnél és soha egy percig sem szabad kételkedned, hogy valóra fog válni.
Ugyanekkor meg kell tenned érte mindent, de nem szabad kételkedned, hogy sikerülni fog.


Ha elgondolkodsz ezen, akkor már érdemes volt leírnom ezeket a sorokat, mert lehet, hogy rájössz, mi az amit tényleg szeretnél az életedben és akkor legalább már a célodat ismered.

A döntés a tiéd, hát dönts okosan!

Március 31

Sziasztok!

Ma, mint a héten minden nap, reggel 7kor kezdtem. Telt ház volt a hoteben és egyedül voltam reggelinél. Ennek ellenére jól ment a dolog. A csoportokkal ellentétben ilyenkor eloszlik a tömeg és nincs fejetlenség.
Tegnap megmutatták, hogy kell Szalonnás tükörtojást csinálni, mert hogy ilyenkor a vendég kérhet külön ilyet.
Na most hasznos volt a tegnapi tanítás, mert ma is volt egy ilyen rendelés plusz egy rántotta.
Az elsőt megcsináltam úgy, ahogy tegnap láttam, a rántottát meg úgy, ahogy otthon szoktam.
Nem sokkal később ugyanattól az asztaltól érkezett még egy tojás rendelés, így azt hiszem ehető volt amit főztem.
Először kicsit megijedtem, de aztán meggyőztem magam, hogy meg tudom csinálni egyedül is. :)
És lám.
Olyan büszke voltam magamra! Szívesen főzőcskéztem. Ezek az extra feladatok mindig feldobják a napomat. :)

Ja! Majdnem elfelejtettem. A reggel úgy kezdődött, hogy nem működött a lift. Ezért mialőtt még átöltöztem volna, gyorsan végigfutottam az emeleteken és kiragasztottam a kis lapokat, hogy tájékoztassuk a vendégeket. Ettől a kis edzéstől rögtön felébredtem. :)

Aztán a nap eseménytelenül telt. Mivel csak a kezem volt lefoglalva, az agyam kattogott. Volt időm mindenfélén gondolkodni.

Ebéd után már felgyorsultam, mert időben be akartam fejezni mindent. Sikerült is időben lelépnem.

Hazajöttem és aludtam egy jót. Olvasásnak indult, de aztán gyorsan elnyomott az álom. :)

Mikor felkeltem elmentem kicsit sétálni a városba, aztán megvacsoráztam és lejöttem netezni.

Lightos nap volt, de élveztem.
Örültem a virágzó fáknak, a kedves embereknek és a gondolataimnak.
Megtanulom igazán élvezni a saját társaságomat. :)
Ebédnél meg jót beszélgetek a szobalányokkal. Még mindig kevesebbet beszélek, mint ők, de most már szinte mindent megértek.
(ami szerintem nagy haladás, mert gyorsan is beszélnek, meg nem is a hivatalos franciát, sőt, sok közülük bevándorló erős akcentussal)

Szóval fejlődök. :)

Millió puszi nektek!
Love
Lili

Március 30.

Sziasztok!

Ma kicsit nehezen ébredtem, de vidáman, mert már nem esett az eső.
A ma kezdődött kongresszus és a telt ház ellenére a reggel és az egész nap is nyugis volt.

Sokat beszélgettünk Naraval. Mindenféléről. Ma nem érezte magát jól, alig élt reggel, én adtam neki egy Advilt. Jobban lett tőle és aztán egész nap azt hallgattam, hogy én gyógyítottam meg. Meg hogy milyen jó volt a magyar gyógyszer. :)

Sokat segítettem ma neki, hagytam, hogy pihenjen.

Mivel nem volt sok dolog, időben elengedtek. Így hazajöttem, olvasgattam és aludtam egy órácskát. Nagyon jól esett.
Csak ez után mentem sétálni egyet és bevásárolni. A Palotához mentem le, megnézni, mi a helyzet a MIPTV-n.

Ma volt ugye az első nap. Rengetegen voltak. Mindenki nagyon csinos volt. Az építészek sem voltak piskóták, de ezek az emberek még elegánsabbak. Végül is a telekommunikációban fontos a külcsíny.
Az utcán a legfinomabb parfümök ütötték meg az orromat egymás után. Nagyon jó kis légkör volt.

A bejárat előtt közvetlenül fel volt állítva egy 'Just for loughs gags' stand. Megálltam és néztem a műsort. Úgy jó két tucat ismeretlennel együtt röhögtem hangosan a nyílt utcán. Kb egy negyed órát maradhattam, de teljesen feltöltődtem. Megvolt a mai nagy nevetés.

Hazaérve nekiálltam a főzőcskézésnek. Kihasználtam, hogy van még rezsóm. Bár nemsokára megint lesz szerintem.

Rákot sütöttem a salátámra. Nagyon jól sikerült. Annyira fini volt. Mivel a fizikai aktivitás ma is kimerült a munkában és a lépcsőzésben, így inkább nem csaptam nagy evést este.
Persze a Gundel papcsintát nem hagyhattam ki.
A francia és a magyar konyha legjobb párosítása. Garnéla rák, citromos öntetes salátával és Gundel palacsinta.

Most, hogy lejöttem netezni a szakács bácsitól meg kaptam egy hatalmas karamellás desszertet. Nagyon fini volt, csak kicsit tömény, de ittam rá vizet.

Ma kitaláltuk Naraval, hogy mivel ő angolul nem tud valami jól, nekem meg nem árt gyakorolni, angolul fogunk beszélgetni. Nem mindig, csak néha. Mikor elkezdtük ,akkor döbbentem rá, hogy 2 hónap alatt a francia előreugrott domináns nyelvvé az agyamban, és hiába gazdagabb az angol szókincsem, háttérbe szorul. Akaratlanul is franciául jutnak eszembe a dolgok és nehéz átállni angolra. Nekem is jó lesz erre figyelni, mert nem akarom az angol tudásomat hanyagolni. Elvégre nemsokára diplomát kell írnom angolul.


Hát ez történt velem ma.

Ismét nagyon Boldog Szülinapot kívánok Léda!

Krisztu! Nagyon jó a blogod! Minden nap olvasom! Puszilom a gyerkőcöket és gratulálok Bálintnak a 4. helyhez!

Millió puszi!
L

Március 28- Szombat- vasárnap

Sziasztok kedves számítógép előtt ülők!

Tegnap nem írtam, mert későn értem haza a reptérről és reggel 7re(vagyis régi idő szerint 6ra) mentem dolgozni.

De kezdjük a tegnappal.
Nem bírtam teljesen visszatartani az esőt. Az utolsó napunk esősen indult, de délutánra kicsit javult és ki tudtunk mozdulni. Délelőtt pihengettünk a szállodában, tévéztünk, beszélgettünk, majd nagy nehezen elindultunk.

A Fesztiválok palotájához indultunk kézlenyomatokat nézni, de a ma kezdődött MIPTV miatt sajnos nem tudtunk túl sokat megnézni. E miatt a telekommunikációs kongresszus miatt a palota előtti itér le volt zárva így csak azokat a kezeket tudtuk megnézni, amik a kordonon kívül voltak. Azért így is megtaláltuk Van Dame-ot és Whoopi Goldberg-et. A többire már nem is emlékszem.
Apa és Anya búcsút vett a Croisette-től egy időre, láttunk evezős versenyt készülődni és fantasztikus homok szobrot.

Végigvonulhattunk a piros szőnyegen is, mert már az is ki volt téve. Ez után ajándék és ebéd hajkurászásba kezdtünk. Az ajándék nem bizonyult egyszerűnek, így inkább éttermet kerestünk, mert kezdtünk megéhezni. A sok közül sikerült is kiválasztanunk egy nagyon hangulatos kis vendéglőt a parton, ahol nem voltak sokan, de nagyon finom illatok szöktek ki az ajtón.
A kiszolgálás nagyon kedves volt és Apa végre megkóstolhatta a hőn áhított fekete kagylóját. :)
Már sokszor láttuk, hogy a helyiek ezt eszik és Apa végre kipróbálhatta. Egész héten azt hajtogatta, hogy ilyet akar enni. Persze mi is megkóstoltuk.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen nyitott leszek kulináris szempontból. Néhány éve, vagy talán még néhány hónapja is azt mondtam volna, hogy 'vidd innen ezt a gusztustalanságot!', de most, nagyobb unszolás nélkül kóstoltam meg a kicsi, csúnya, puha, csiga szerű állatkát.
És nem volt rossz. Bár a pikáns ízesítés miatt nem igen éreztem az eredeti ízét, de határozottan finom volt.
Úgy látszik az ittlétem minden szempontból nagy változásokat vált ki a jellememben. Remélem csak jó irányba. :)
A végén talán még felvágottat is fogok enni? :) (na azt azért nem hiszem)

A kaják fényképét megtaláljátok a képek között.

Nos, miután tele lett a hasunk, sikerült ajándékot venni és végre elmentünk bevásárolni. Megvettük a szükséges kajákat és tűztünk a hotelba a cuccokért, mert lassan indulnunk kellett a buszhoz.

Minden simán ment. A buszhoz még talán túl korán is mentünk. A busz időben odaért a reptérre, de már érkezéskor láttuk, hogy a gép késni fog. Feladtuk a csomagokat, ettünk, ittunk, majd sajnos nekem vissza kellett jönnöm az 1-es terminálra, mert onnan ment a buszom. Úgy emlékeztem, hogy 7kor megy busz. Nem is tévedtem sokat. 6.52kor. Szerencsére még nem ment el, mire odaértem, úgyhogy oda álltam a többi ember közé. Idővel kiderült, hogy a busz késik. Így csak vártunk, vártunk. Nem mertem elmenni pisilni, hátha pont akkor jön és akkor várhatom a 7.58-et. Sajnos utólag kiderült, hogy az a busz elfelejtett bejönni a reptérre, mert csak a 7.58as jött, és az időben. Így 1 óra várakozás után fel tudtam szállni a zsúfolt buszra. Pozitív volt viszont, hogy 9re már itthon is voltam. Behoztuk a lemaradást. :)


Ma langyos napom volt. Az egyedüli, ami érdekes volt ma, hogy az a Ferrari, amit tegnap láttuk a hotel előtt, az a hotel udvarán parkolt. Le is fotóztam, bár az esőben nem mutatott olyan jól, mint a Monacoi napsütésben. Az én laikus szememnek egyébként tök ugyan olyan volt, mint az, amit a Casino előtt láttunk. Nevettem is, hogy biztos engem követ...:) A tulaj érdekes módon teljesen normális, átlag olasznak tűnt. Egy 40-45 év körüli házaspár, teljesen átlagosak és kedvesek. Lehet, hogy az olaszoknál normális az, hogy valakinek Ferrarija van?

Brigi! Hogy sikerült a pizzázás? Majd írok még neked priviben, csak nem volt most időm.

Előre is nagyon BOLDOG 23. SZÜLINAPOT az én világjáró Léda barátosnémnak! Remélem nagyon jól érzed magad, nyomj egy nagy puszit az elefántok ormányára a nevemben!

Mondjátok meg az én Drága Nagypapámnak, hogy a konyhaművészet őshazájában, a sztárok városában az ő diójából készült zserbót és Gundel palacsintát eszik. És nem csak hogy eszik, de megnyalják mind a tíz ujjukat! (Ez persze a szakácsnak kis köszönhető) :)


Millió puszi mindenkinek!
Lili

Március 27- Nizza-Monaco

Sziasztok!

Ma szuper napunk volt!
Először is az idő, legalább olyan csodás volt, mint tegnap. Zavartalan napsütés, meleg.

Reggel korábban keltünk, megreggeliztünk és most Apáék jöttek át hozzám. Kicsit még szöszöltünk nálam aztán elindultunk Nizzába.

Ott először megnéztük a partot, aztán felkaptattunk az óvárosba, majd onnan le a szűk kis utcákon. Itt ebédeltünk egy nagyon hangulatos teraszon. Anyáéknak nagyon tetszettek a szűk, de barátságos kis utcácskák. Tényleg elképesztő, hogy Franciaország 5. legnagyobb városa ennyire kisvárosias, nyugodt hangulatot tud árasztani. Ez a város egyszerre nyugodt és eleven, ódon és modern. Nagyon jól eltalálták az egyensúlyt a régi és az új között. Aztán gyorsan felpattantunk egy Monacoi járatra(még mindig az 1 €-s jegyünket használva) és már robogtunk is a hercegség felé. Az út még mindig lenyűgöző. Sziklába vájt út, kék tenger, fehér hullámok, kis vitorlások.

Monacoban először egy kis kikötőt néztünk meg, aztán felmentünk a hercegi palotához, ott az óvárosban sétáltunk, megnéztük a gyönyörű kerteket és az óceánográfiai múzeumot kívülről.
Itt ültünk be meginni egy jegeskávét megint csak egy hangulatos kis teraszra. Az őrségváltás végét is elcsíptük még. Aztán leereszkedtünk a kikötőbe és felsétáltunk a Casinó-hoz.

A Casinó előtt két rikító színű sportkocsi állt. Egy narancssárga Lamborghini és egy tűz piros Ferrari. Tényleg nagyon pöpec járgányok voltak. Értettem, miért akar minden olasz fiú fényképezkedni velük. A Casinoba is bementünk. Nem játszani, csak körülnézni. Nagyon impozáns volt.

A fölötte lévő parkok meg egyszerűen gyönyörűek. Alig tudtunk betelni velük. különböző színű tulipán tenger. Sárga, piros, lila, fehér. Hihetetlen gondossággal ápolt növények, szökőkút, pálmafák, bambuszok, tavak...sajnos nem lehet elég életszerűen leírni. Talán a képek láttán jobban átélitek,de ezt mindenképpen látni kell egyszer.

A hosszú nap után alig vártuk, hogy kicsit lepihenjünk a szállodában. Nekem nagyon jó dolgom volt. Hatalmas kád forró, nagy habos vízben fürödtem. A koliban csak zuhany van és amúgy nem is nagyon hiányzik a kádazás, de most annyira jól esett. Csak a nagy hab meg a meleg víz....Utána kipróbáltam az ágyat is, megbontottuk a bort, amit a hoteltől kaptunk ajándékba, úgyhogy jót pihentünk. Végre kicsit vendégként élveztem a hotel szolgáltatásait. És mivel mindenki nagyon kedves volt velünk, én is kicsit keményebben és lelkiismeretesebben fogok majd dolgozni.

Mindenki nagyon jó benyomást tett ránk.

A koliba visszaérve megvacsoráztunk, megnéztük a mai képeket, és lejöttünk netezni. Aztán Erik, a kedvenc portás bácsim, megmutatta nekünk a színház és mozitermet. Beszélgettünk vele és Apával úgy összehaverkodtak, hogy már a kocsijukat ajánlgatták egymásnak. Apa meghívta őt nyárra hozzánk, és Erik is felajánlotta, hogy ha jönnének nyáron, akkor megpróbál itt a koliban szerezni nekik egy apartmant.

Sokat nevettünk. Jó kis beszélgetés volt. Erik már egészen belejött az angolba, bár néha még fordítanom kellett azért. :)

Ma is nagyon jól éreztem magam. Mindenki nagyon kedves volt velünk és olyan jó, hogy kicsit meg lettem babusgatva. :)

Holnap sajnos már csak egy fél napunk lesz, de azt szeretnénk a tengerparton tölteni napozással, pihenéssel. Bár Anya meg Apa reggel még futni is el akar menni, amihez én , az ismételten kiújult lábfájásom miatt sajnos nem tudok csatlakozni. De legalább a rögtönzött orvosi vizsgálat kiderítette, hogy nem a csípőmmel van baj, ami jó, hanem csak a lovaglóizmom van begyulladva. Ezért pihentetnem kell.
De már most sem fáj annyira.

Boldog névnapot Hajnik!

Millió puszi nektek!
Love
L

Március 26- Cannes-Grasse túra

Sziasztok!

Hát ma nagyon elfáradtam.

Gyönyörű időnk volt. Meleg, napos, langyos széllel.

Reggel mindenki kialudta magát, megreggeliztünk és 10 körül mentem át a szállodába. Addigra már majdnem indulásra készek voltak. Megnéztük még a medencét és a kertet, meghívott minket a szálloda egy kávéra és indultunk a városba.

Elsétáltunk egészen a Croisette végéig, egy darabon megáztatva a lábunkat a hideg vízben.
Apának annyira melege volt, hogy levette a pólóját is.

A nagy séta után visszajöttünk a koliba és itt ebédeltünk. A teraszon.
Aztán folytattuk Cannes felderítését. Felmentünk a régi városrészbe, de előtte még megnéztük a régi kikötőt.
Nagyon hangulatos volt, és az idő....ajándék.

Mikor lejöttünk a 'hegyről' Grasseba indultunk volna. Épp a megálló felé tartottunk, mikor a busz elhúzott mellettünk. Egy kétségbeesett pillantással kísértem és közben az ujjammal mutattam Anyának meg Apának, hogy ott megy a buszunk. Erre a busz hirtelen lefékez és megáll. Ott nem volt megállója, csak egyszerűen megállt. Sejtettem, hogy esetleg megláthatta, hogy vele akarunk menni és mikor jobban megnéztem a vezető fülkéből a sofőr vadul kalimpált, hogy szaladjunk, megvár.
Fel is pattantunk és már robogtunk is Grasse felé. ( nem kellett volna csak kb fél órát várni a következő buszra, de akkor is meglepődtünk, hogy mennyire rendes volt a sofőr.)

Kb 40 perc múlva meg is érkeztünk. Egy kis nézelődés után egyből a Fragonard parfüm múzeumba mentünk. Szerencsére sikerült angol idegen vezetést kapnunk így mindhárman élveztük a túrát. Csodával határos módon nem kellett egy 40 fős csoporthoz csatlakoznunk, csak hármunkat vitt körbe a hölgy. Tisztára VIP érzésem volt.
A múzeum nekem nagyon tetszett. Érdekes dolgokat tudtam meg és a végén még fújkálhattunk is. Apa mindenképpen akart nekünk venni valamilyen parfümöt, de egyik illat sem nyerte el annyira a tetszésünket. Még sétáltunk egyet a város szűk kis utcáin, majd jöttünk haza. A buszra kb 1 percet kellett várnunk, mert pont akkor nyitotta ki az ajtaját, mikor felértünk az állomásra.

Egy jó hosszú nap végén azért mentünk még egy kört Cannesban, bevásároltunk az esti palacsintához és jöttünk haza.
Már tegnap megkaptuk Eriktől a szükséges cuccokat így Anya rögtön neki is látott bekeverni a tésztát.
A Gundel elég jól sikerült. Kapott is belőle a fél kolesz. Tegnap túró rudit, ma Gundel palacsintát osztogattam. :)
Mindenki széles vigyorral fogadott, mikor beléptem a közösségi helységbe. :)

Egy hosszú nap után mindenki fáradtan dől az ágyba. Holnap Monacoba megyünk.
Az időjárás jelentés még a mainál is szebb időt mond. Alig várom!

Millió puszi
Lili

Március 25- Megjöttek!

Hali!

Ma végre megérkeztek Apáék.

Reggel ugyan korán keltem ,mert tegnap este megígértem az egyik szomszéd lánynak, hogy felcsörgöm őt reggel. Elromlott szegénynek a telefon töltője és reggel fel kellett kelnie. Felajánlottam neki, hogy felkelek én és felébresztem őt. Nagyon hálás volt én pedig szívesen segítettem.
Tehát hétkor felkeltem és felhívtam őt a szobájában. Utána pedig visszaaludtam. Csak fél 9körül jöttem le reggelizni.

Ezután nekiestem a szobának. Kitakarítottam töviről hegyire. Még az ajtókról is lesikáltam az utolsó légylábnyomot is. :)
Meglepően vettem észre magamon, hogy rutinnal takarítok.
A hotelban már hozzászoktam a dologhoz és már tudom, hol lehet igazán észrevenni, hogy valaki alaposan takarított e vagy sem.

Pihenés képen kiolvastam a Wass Albert könyvemet is, hogy Anyáék vissza tudják vinni.
Mivel csak 3 körül kellett indulnom a reptérre, még elmentem vásárolni estére, hogy vendégül tudjam látni őket egy kis vacsorára. Vettem finom francia sajtot, rákokat, Apának nagy szemű lazac kaviárt, dijoni mustárt, epret, és még sorolhatnám.

Persze magammal is vittem egy kis kaját, hátha éhesek lesznek, mikor megérkeznek.
Később sajnáltam, hogy nem vittem kicsit többet, mert szegények nagyon éhesen érkeztek.
Nem volt már idejük enni indulás előtt és fáradtak is voltak, mert nem sokat aludtak.

Az egymásra találásunk kicsit vicces volt. Ott ültem a váróban, már leszállt a gépük, de senki nem jött. Felváltva néztem az órámat és az ajtót. Senki nem jött. Mi a fene, csak ők ketten jöttek ezzel a géppel, vagy még ők se?
Úgy ültem ott, mint a jó gyerek. Türelmesen vártam, mikor jönnek. 10perc, 20 perc.
Egyszer csak hív Anya, hogy hol vagyok. Hát mondom itt a váróban. Erre kiderült, hogy nem arra a terminálra érkeztek, amire én mentem.
Mivel a haza buszunk arról ment, ahol én voltam, felszálltak az ingyenes buszra és átjöttek oda, ahol én voltam. Akkor már nem téveszthettük el. :)

A cannes-i buszunk hamarosan meg is jött. Felpattantunk és már robogtunk is hazafelé.
Szerencsére Apának nem jött be az esős trükkje. Kicsit felhős volt ugyan az ég, de a nap egész nap szépen sütött. A hét hátralévő részében csak szebb idő lesz. :)

Szerencsésen megérkeztünk a hotelbe, elfoglaltuk a szobájukat. A kajákat szétszortíroztuk és egy részét gyorsan le is fagyasztottam a hotelben.
A többit pedig az én hűtőmbe tettük. Gyanús, hogy azok rövid időn belül el fognak fogyni.
Egy túró rudira rögtön rástartoltam. Annyira jól esett!

Áthoztuk a cuccaimat hozzám és már indultunk is egy gyors esti városnézésre. Még én sem láttam este a Croisettet, de nagyon szép volt. Bár erős szél fújt, nem volt hideg.
Jót sétáltunk majd megvacsoráztattam őket. Elheverésztek kicsit az ágyamon, beszélgettünk, kiterveltük a holnapi napot és lejöttünk netezni.
Előtte persze még megismerkedtek Erikkel és pár koleszos baráttal, akik nagyon aranyosan odajöttek hozzánk beszélgetni kicsit. Eriktől megkaptuk a holnap esti főzéshez szükséges dolgokat. Nagyon aranyos volt. Mindenre gondolt.

Ezek után mosolyogva hajtom álomra a fejem és ugyan így fogok ébredni is.

Holnap csudijó nap vár ránk!
Már alig várom.
Millió puszi
L

Március 24-kedd

Hali!

A minifűtésem nagyon jól szuperál. Bár tegnap este még nem jöttem rá, hogy állítható az erőssége, ezért kihúztam éjszakára. Fel is ébredtem valamikor éjszaka, hogy fázom és magamra vettem még egy takarót.
Ma éjszaka már nem húzom ki, van olyan funkciója, hogy időnként bekapcsol és fűt egy kicsit.
Nem hiszem, hogy fel fogok ébredni a zúgására... Hajnal kettőkor még a Szépség és a Szörnyeteget néztem a földszinten.
Valahogy most nagyon rákattantam erre a mese témára. A Pocahontas zenéjével kezdődött és tegnapra éjszakai mesenézéssé nőtt. :D

Furcsa, hogy felfedezni vélem magamban ezeknek a meséknek a tanításait. Nem tudom, hogy csak velem van e így, vagy minden gyerekkel, de tudtomon kívül a mesék értékrendje szerint élek. 'Senkit nem szabad megítélni a külsejéből', ' a jó emberek mindig szeretik az állatokat', 'mindig a jó győz', ' a gonosz elnyeri méltó büntetését', ' boldogan éltek, amíg meg nem haltak'.
Én ezekben még most is hiszek. És nem is akarom, hogy ez megváltozzon.
Érdekes volt újranézni például a Szépség és a Szörnyeteget. Már szinte egyáltalán nem emlékeztem a történetre. (a lényegen kívül persze).

Kár, hogy a mai gyerekek már nem nézik ezeket a meséket. A mostani erőszakos mesékkel ellentétben ugyanis ezek tanulságosak, tanítóak és még csak nem is bugyuták. Utáltam a későbbi mesékben, hogy a konfliktus mindig valaki bénaságából eredt.Valami mesterségesen kreált indok kellett. Itt viszont szó sincs erről. Valódi konfliktus,probléma van és valódi értékek.
Tudom, vicces, hogy a Szépség és a Szörnyet elemzem, de meglepett, hogy mennyire mások voltak régen a mesék, mint most. Talán itt kezdődik a világ romlása. A gyerekek rosszra tanításával. Mert ha valaki gyerekként nem azt látja, hogy a jó győz és a rossz bűnhődik, hogy a szeretetért érdemes élni és hogy az erőszak valami negatív dolog, akkor milyen felnőtt lesz később belőle? Milyen értékei lesznek?

Legszívesebben mesedélutánokat tartanék a régi mesékből, hogy a mai gyerekek is ezt az értékrendszert hordozzák magukban.

Na nem untatlak titeket ezzel tovább, inkább gyorsan összefoglalom a napomat.

Pangás van a hotelban, így egyedül voltam a reggelinél. Egy vendéggel sem találkoztam egész nap. :D Összesen 7 szobánk foglalt. :D
Már nagyon várom a vendégeimet. Kezd a program is körvonalazódni a fejemben, bár nem akarok nagyon szoros napirendet. Végül is nyaralunk, nem? :D
A hétre szép, napos időt mondanak, 20° C-al. Remélem ettől csak jobb lesz. :D

Mikor készültem volna eljönni egykor, akkor kérdezték, hogy nem akarok e egyben dolgozni. Mármint hogy ne menjek haza, hanem maradjak 5ig. Maradtam. Még jó, hogy vittem kaját ebédre, mert másként el kellett volna jönnöm. De nem volt baj.
Mikor végeztem egyből hazajöttem és nem is voltam sehol. Először terveztem, hogy elmegyek vásárolni, de múlt héten kicsit kiszaladtam a költségvetésemből és most be kellett hozni a hiányt.
Holnap amúgy is jön a sok finomság, meg akkor már muszály lesz boltba menni a palacsinta miatt.
FRISS otthoni Gundel palacsinta! NYAM! Már nagyon várom. Túró rudi! Zserbó! És a meglepetések. :D

Már a hotelben is várják Apát meg Anyát. Mindenki feni a fogát a fincsi kajáimra. De Anya ügyesen kiötölte. Mindenki kaphat a zserbóból meg a rudiból, de a többi az enyém. :D
Rendesek amúgy a többiek. Li már múlt hét vége óta minden nap megkérdezi, hogy mikor jönnek és hogy örülök e. Nara meg most mondta, hogy milyen jó lett volna, ha hoznak neki egy karton cigit...Nem akartam neki mondani, de örülök, hogy ez nem jutott előbb eszébe. Így is dugig vannak a bőröndök, egy karton cigi meg azért nem kicsi...(mert hogy itt 5 € egy doboz cigi. Nagyon helyes! Fizessen is aki annyira bolond, hogy azt a mérget szívja) Örülök, hogy így alakult.

Itthon jót pihengettem, nem aludtam. Bekuporodtam az ágy közepére, jól betakaróztam és olvasgattam. Bár szép idő volt, most mégsem volt kedvem sétálni. Most jobb volt itthon.

Holnap délelőtt sok dolgom lesz. Kitakarítani, helyet csinálni a főzéshez, bevásárolni, stb. Valamikor kettő felé pedig indulok a reptérre.

Juhijuhijuhiiiii!

Remélem minden kisgyereknek jutott ma egy szép mese.
Mindenkinek szép álmokat!
Love
L

Március 23- Happy Birthday Virág!

Virágot a Virágnak! Boldog 21. Szülinapot drága kis Virág!

Sziasztok!

Ma végre szép idő volt. Sütött a nap, meleg.
Délelőtt a német vendégeimmel beszélgettem és nagyon aranyosak voltak. Megkértek, hogy nézzem meg, melyik terminálról megy a gépük, aztán pedig fizetéskor 12€ borravalót kaptam. :D Tündériek voltak. Hiányozni fognak. Ők mesélték, hogy tegnap, miután találkoztunk a Croisetten látták Belmondot. Egy széken ült és fotózta a tengert és néha beszélgetett egy-egy emberrel. Több sem kellett, mikor végeztem Belmondo lesre mentem. :D

Sajnos nem találkoztam vele, de azt mondják hosszabb ideig marad, így ha csak tehetem ,lejövök sétálni, hátha összefutok vele.
A homokba telepedtem le, miután sétáltam egy nagyot. A nap finoman felmelegítette, olyan volt, mint egy puha ágy. Hát csoda, hogy elnyomott az álom olvasás közben?

Ti is képzeljétek el egy kicsit. Melegen süt a nap. Hanyatt fekszel a puha homokon. Nem fázol, nincs meleged sem. A tenger csendesen zúg és messziről a harmonikás játékát hallod.
És már alszol is...

Ilyen egyszerű.:D Itt így megy az élet.

Azt nem részletezem, hogy minden nap több olyan félbolonddal találkozom, aki valami hülyeséget magyaráz. A mai például, hogy a női vonzerő megtestesítője vagyok....Biztos, hogy nem volt épeszű. Nemrég ébredtem, a szél összekócolta a hajam és épp a lábamat tisztítottam a homoktól...

A délután is nyugis volt a hotelben. Vagy 1 órát beszélgettünk Deni-vel, a műszakis hapsival. Néha úgy felgyorsultak, hogy egy mukkot sem értettem abból, miről van szó. :D De ha igen, akkor én is jót nevettem a poénjain. Jó fej hapsi. Mindig röhögünk.

Celine ma nagyon rendes volt. Felajánlotta, hogy hozzam el az egyik kis hősugárzót a hotelből. Mert hogy éjszaka olyan hideg volt, hogy pulcsiban aludtam, de még így is sokszor felébredtem, hogy fázom...Előbb is eszembe juthatott volna, hogy megkérdezzem.
De most már meleg van. A kis masina 1 perc alatt bemelegítette a pici szobámat.
Ma már jól fogok aludni. Ha a gondolataim hagynak.

Tegnapról 2 történetem is van. Az egyik, hogy a parton egy idős hapsi ült mellém és beszélt hozzám. Ő mondta, hogy Magyarországon kormányfőváltás van meg ilyesmik. Én meg letorkolltam, hogy összekeveri a dolgokat, mert Magyarországon ugyan az a kormányfő, mint eddig. Este pedig mint hallok, hogy Feri bácsi lemondott...:D
A francia papa jobban tudta,mi a helyzet otthon, mint én.
Ebből látszik, mennyire elkerülnek az otthoni hírek. :D Azóta sem jutottam oda, hogy híreket olvassak. :D

A másik, hogy Erikkel elmentünk meginni valamit. Hideg volt, vasárnap és egy lélek sem volt a városban. Azt mondta, ő még ilyennek nem látta Cannes-t.
A parton a rengeteg étterem közül egyetlen egy volt nyitva, abba ültünk be. Azok is már záróra felé voltak.
Egy ásványvíz és egy Cola mámorító hatása alatt beszélgettünk művészetről, híres emberekről, a vonzás törvényéről.
Érdekes dolgokat mondott. Például azt, hogy az első dolog, ami eszébe jutott, mikor meglátott az Isten volt.( ha tőlem azt halljátok, hogy Isten, soha ne a vallási értelmére gondoljatok a szónak. Én ez alatt azt az erőt értem, ami mindig volt és mindig lesz, de ez majd egy másik blog témája lesz.)
És hogy A Titok című film(amit aznap este mutattam neki) sok kérdését megválaszolta. Ő is úgy volt vele, mint én. Ott lappang az ember fejében a kérdés és talán a válasz is. És amikor megnézi ezt a filmet, akkor érti meg. Tényleg! Ezt én is tudom, ezt én is érzem, csak nem tudtam, hogy ez az.
Nagyon jó film. Nézzétek meg. Bár egyszer nem elég látni.

Azt is mesélte még, hogy egyszer 'csinkonori' vacsorázott mellette. Borzalmas az angol kiejtése. A csinkonori az egyébként Sean Connery. Gondolhatjátok hogy röhögtem, mikor megfejtettük, kire gondol. :D
Mic Jagger-el pedig vagy 2 órát beszélgetett.

A parton még sosem voltam sötétedés után. Látni lehetett az öböl túlsó végében lévő városok fényeit. A Lérins szigeteken lévő kastély pedig úgy világított a sötét tenger közepén, hogy még én is tisztán láttam az épületet. Gyönyörű volt.
Alig várom, hogy nyár legyen!

Szép álmokat nektek!
Puszi
L

Március 22

Sziasztok!

Ma, a jóslás szerinti szép idő volt. Bár kicsit hidegebb, mint eddig, de gyönyörűen sütött a nap. Remélem ez egész hétre így marad.

Tegnap este mégsem mentünk Erikkel sehová, mert nagyon hideg volt. De ma biztos, hogy megyünk. :D

Ma szabad napos voltam. Ettől függetlenül a belső órám felébresztett valamikor reggel, de örömmel konstatáltam, hogy még alhatok. Nem is keltem fel, csak 11kor. Kényelmesen megreggeliztem, lustálkodtam aztán lementem a partra.

Csodás idő volt. Vittem pokrócot, arra feküdtem ki és olvasgattam. Egy fél napot kint töltöttem. Délután már megélénkült a szél és kicsit hűvös volt. Nap közben viszont fürdőruhában napoztak és fürödtek is az emberek.
Találkoztam a két nagyon kedves német vendégünkkel, akitől a 2 €-t kaptam. Nagyon aranyosak voltak, jót beszélgettünk. Azt mondták, tavaly ilyenkor New Yorkban voltak és annyira jól beszélek angolul, hogy ha ott találkozunk, azt hiszik helyi vagyok. Nagyon jól esett, hogy ezt mondták, mert elég nehéz a folyamatos francia után 'visszakapcsolni' az angolra. Hiába beszélek jobban angolul, a megszokás miatt a gyakran használt francia szavak jutnak eszembe. Vagy a szó francia megfelelője.

Láttam J.P. Belmondot! Sajnos nem személyesen, csak a helyi újságban, de itt volt a Croisetten pár napja. Azon a sétáló utcán, amin én is járni szoktam. Ugyan olyan kék széken ült, amin én szoktam és kedvesen válaszolt a rajongók kérdéseire. Elég öreg már szegény, de csodálom, hogy csak így kiült napozni az utcára. Úgy, mint bárki más.

Most már többet fogok sétálni arrafelé. Hátha összefutok valakivel. :D

Ma nem csaptam nagy evészetet. Inkább nem is mondom, mert kinevettek. Lényeg, hogy ma 'Low cost'-on (alacsony költségvetésen) voltam. :D

A könyvem nagyon jó. Sőt, lassan alapműnek tekintem. Müller Péter: Örömkönyv.
Csak ajánlani tudom mindenkinek. Sőt, mindenkinek csak hasznára válik, ha elolvassa.
Nagyon jó könyv. Vagyis nem ez rá a megfelelő szó, mert ez nem csak egy jó könyv, amit elolvas az ember és kész. Nincs benne izgalmas történet, amitől nem tudod letenni a könyvet. Ez más. Ez olyan könyv, amit lassan olvas az ember. Érteni akarja, hogy pontosan miről beszél. Ez olyan könyv, ami után már nem leszel ugyan az az ember. Mert másként látsz, másként gondolkodsz. Megváltoztat.

Délután két furcsaságot is láttam. Az egyik, a belvárosban fura ruhába öltözött férfiak és nők jártak. Olyan szőlőszedő puttonyuk is volt, az asszonyoknak rakott szoknyája, fejfedője és még nagy szalmakalapja is. Viccesek voltak.

A másik egy görkoris felvonulás féleség volt, amit a szobám ablakából láttam. Nem tudom, mi volt az apropó, nem hiszem, hogy a mai víz világnap. Egy csomó görkoris egyen pólóban gurult az utcán. Érdekes volt.

Újabb fejezettel bővül a túlélő kalauz. Hogy ne fagyjunk meg hideg szobában:
1. Gyújtsd be a sütőt és hagyd nyitva az ajtaját.
2. Ha nincs sütő, hajszárítóval melegítsd a levegőt.
3. Hagyd nyitva zuhanyzás után a fürdő ajtaját, a pára is melegít kicsit.
4. Ha egyik sem áll módodban, akkor legalább takarózz be jól.

Tegnap annyira fáztam, hogy inkább hajat mostam a forró tus alatt és a hajszárítót a hajam után még a levegő melegítésére is használtam.
Valamennyit azért melegedett a szoba. De nem túl sokat. Lehet, hogy ma este is használom kicsit.

Nóri, láttam az egyik kirakatban valamit, amit lefotóztam neked. Biztos tetszeni fog.

Hát ez történt ma velem.

Remélem nektek is jól telt a vasárnapotok.

Papikám! Jobbulást kívánok, gyógyulj meg gyorsan!Puszillak!

Hamarosan finom otthoni kajákat ehetek. Már alig várom!

Sok puszi!
Szeretlek titeket!

Március 21. Szombat

Boldog Szülinapot Szabó Ildikónak! (Bettina, légyszi adj neki egy nagy puszit a nevemben. De tényleg! Akkorát cuppanjon, hogy idáig halljam. :))

Szóval szép jó estét mindenki másnak is!

Ha lehet, ma még nehezebb volt a kelés. Természetesen megint nem sikerült időben ágyba bújnom, és ráadásul még hideg is volt. A jó időre való tekintettel lekapcsolták a fűtésünket, most meg hidegre fordult az idő és majd meg fagyok a szobában. Reggel amúgy is érzékenyebb vagyok a hidegre, de ez most nagyon nem esett jól. Nem tudtam mit húzzak magamra, hogy ne fázzak annyira. Aztán úgy döntöttem (miután megreggeliztem és fogat mostam) hogy inkább visszaalszok még egy kicsit.
Mert hogy csak reggel jutott eszembe, hogy ma B/C van írva a beosztásba és akkor elvileg csak 9re kell mennem. (Ezért keltem 5.50kor...) De hogy szó ne érje a ház elejét, bemegyek 8ra, hátha kitalálják, hogy 7re kellett volna mennem. És még visszaaludtam egy órácskát. :)
Annyira jól esett. Utána már nem is fáztam annyira, a nap szépen sütött, mikor dolgozni mentem.
Ma egész nap hideg volt, délutánra már a nap sem sütött. De azt mondják, holnap szép idő lesz, úgyhogy ki tudok mozdulni kicsit.

Reggel nagyon vicces dolog történt a hotelban. Hogy lássátok, hogy itt még a rabló is tisztességes, elmesélem.

A szállodában felújítások vannak. Javítják a fűtést, cserélik a szobákban a szőnyegeket. Pár hónapja, mikor a főnök megrendelte a szőnyeget és azt kora reggel letették a hotel bejárata előtt, valaki ellopta...
Azóta új szőnyeget kellett rendelni az ellopott helyett és apránként szállítják ide, mert ugye nem tudnánk hol tárolni. Amikor dolgoznak a hotelban, akkor reggel leteszik az ajtó elé az újakat. Az éjszakás portás mesélte, hogy egy fura alak sündörgött a hotel körül kora reggel. Kapucni volt a fején és többször is visszajött és nézelődött. A portás inkább leengedte az ajtóra a védőrácsot, hogy nehogy betörje az üveget vagy ilyesmi. A hotel előtti tér is be van kamerázva és azon látja a portásunk, hogy hirtelen feltűnik a hapsi egy kis furik szerűséggel, leteszi róla a régi szőnyegeket, amiket már korábban innen lopott és elvitte az újakat. A portás végignézte az egészet bentről, de olyan gyorsan történt minden, hogy nem tudott semmit csinálni.
Na most gondoljátok el azt a betörőt, aki visszahozza a régebben lopott cuccot és elviszi helyette az újat. Még ránk is gondolt.

El tudod képzelni, hogy a c.....(csenevész úriember) leparkol a lopott autóddal a ház előtt és elviszi az újat? Nálunk amit ellopnak, azt legtöbbször sosem látod viszont. Vagy legfeljebb darabokban. Itt viszont a tolvajban van annyi empátia, hogy visszahozza a régebbi cuccot és kicserélje az újjal. :D

Hihetetlen...., nem?

Ezt leszámítva nem volt ma semmi vicces. Ma főleg irodai munkát csináltam. Nap közben nem nagyon volt ember a hotelben, ezért kicsit unatkoztam is. Csak a reggelinél beszélgettem egy kedves angol bácsival. Tegnap ő volt az, aki amíg a szobára várt, ülve elaludt a bárban. Nekem meg a bárt kellett volna feltöltenem és nem tudtam hogyan lopakodjak, hogy fel ne ébresszem. Aztán két pohár összekoccanására csak felébredt szegény.
Nagyon aranyos kis bácsi. Megdicsért, hogy jól beszélek angolul. Már ettől jó kedvem lett.

Nem tudom, mi lesz a ma esti városba menetelemmel ,mert ilyen hidegben nem nagyon van kedvem, csak a forró tus alá beállni. Majd meglátjuk, milyen kedvem lesz még később.

Mindenkinek sok puszi!

Szeretettel
L

Március 20 - Boldog Szülinapot Brigi

Hello!

Sokat nevettem ma, bár ez a korai kelés nem fekszik nekem annyira. Főleg, hogy aznap fekszem le, amikor felkelek. :)

Igaz,mit mondanak, hogy a reggelinél ugyan sokat kell dolgozni és fárasztó a munka, de itt nevet a legtöbbet az ember. Ma szinte egyfolytában vihogtunk. Nara, aki a reggelit csinálja nagyon mókás csaj. Ma az tetszett a legjobban, hogy mikor a 2 német csoport sokat evett, azt mondta, menjek be a reggelis terembe és mondjam meg nekik, hogy vége a háborúnak ( ne egyenek annyit). Én meg nagy naivan majdnem elindultam, hogy megmondjam...Csak elsőre nem esett le, hogy minek mondjak nekik ilyet és álltam értetlenül előtte. Aztán belelendült és elkezdte cifrázni a tréfát, és akkor már én is vele nevettem. Kiderült, hogy a szobalány, aki nem tudta,hogy Berlin nem Olaszországban van állandóan ilyeneket szokott kérdezni. Szerinte pl. London Amerikában van. Azt mesélték, hogy volt olyan, megkérdezte ki az a Picasso vagy Beethowen. Marokkói a lány(bronzos bőr,fekete haj, fekete szemek) de volt már,hogy a többiek megkérdezték tőle, hogy az ő országában szőkének számít e...:D
Jót nevettem ezeken, de ettől még szeretem a lányt. Ő meg biztos azon nevet, hogy én hogy beszélek...

Miután már hét elején és tegnap is jeleztem, hogy ma masszázsra megyek fél 2re, azt mondták, 3ig dolgozom. Úgy kellett szólnom, hogy én ma nem tudok úgy dolgozni. Aztán persze elengedtek időben és visszamentem még, csak egyszerűen nem értem ,miért nem lehet legalább a hét elején megmondani, hogy akkor TÉNYLEG hogy dolgozom. Mert az, hogy még nap közben is változik, hogy meddig és hogy dolgozom, az enyhén szólva is kiszámíthatatlan. Nem kell nekem előre 5 hétre beosztás, mint ahogy azt megkaptam hó elején. Minek? Úgy is előző nap mondják meg, hogy hányra menjek.
Remélem ez csak átmeneti zűrzavar.

Tehát a masszázs.Először elmentem fizetni, egy teljesen különálló épületbe, aztán pedig a helyszínre. Ez olyan volt, mint a nyugalom kis szigete. Senki nem foglalkozott azzal, hogy fizettem e, nem volt anyagiaskodás, csak kedvesség és harmónia. Egy rettentően kedves hölgy fogadott. Olyan volt, mint valami szellemi mester. Olyan érzésem volt, mintha mindig is ismertük volna egymást.
Bevezetett a masszázsasztalokhoz, ahol 2 ismerős is volt. Mindkét lány a koleszban lakik és ők is nagyon kedvesek. A hölgy lassan, csendesen kérdezett, hogy van e valamilyen egészségügyi problémám, fájdalmam. Mikor csak annyit mondta, hogy fáj a hátam, végigkérdezte a gyakoribb betegségeket, hátha csak nem tudom, hogy mondják. Diabetes, magas vérnyomás, pajzsmirigy probléma, ilyesmik. Ez után egy kedves fekete lány kezei közé kerültem. Mivel sokan voltam a teremben( kb 8 asztal) ruhástul feküdtünk az asztalokon, persze cipő nélkül. Betakartak egy isteni finom takaróval és várakoztunk, hogy mindenki megérkezzen. Halk zene szólt, félhomály volt és enyhe masszázsolaj illat.
A kedves hölgy elmondta a masszőrömnek, hogy mit kell csinálnia, mire kell figyelnie.
Az érintése annyira finom volt. Gyengéd, de határozott. Nagyon jól esett. Nem tudom, mi áradt belőle, de nagyon jó érzéseket keltett bennem. Nem tudom őket szavakkal leírni. Egyszerre volt anyai, orvosi és női kisugárzása. Nagyon furcsa volt.
Elkezdődött a masszázs. A masszőrömnek nagyon jó keze volt. Lassan maszíroztak a lányok és azt hiszem akupunktúrás pontokat főleg. Nem az a típusú maszírozás volt,amilyeneken otthon voltam. Ezt itt szeánsznak hívják. A mai masszázsban voltak maszírozó mozdulatok és nyújtások is. Több,mint egy óra múlva jöttem ki a masszázsteremből, új emberként.

Ami nagyon tetszett, hogy a hölgy a végén odajött és mintha a barátom lenne, megkérdezte, hogy milyen volt, jólesett e, stb. Tényleg nem találok rá szavakat, hogy lehet egy ember ennyikre kedves. Minden szóból. érintésből, mozdulatból érződött. Ez után beszélgettünk még a maszírozó lányokkal és a hölgy kikísért. Minden alanyt egyesével. Közben pedig beszélgettünk. Kérdezte, hogy honnan jöttem, és azt mondta, aranyos az akcentusom. :)

Mintha egy mély álomból ébredtem volna, olyan volt újra az utcára lépni.

A Raining Man közeledtével elromlott az idő is. Ma esett és nagyon hideg szél fújt. Kb csak 8-10 Fok lehetett. Na de mit várok. Már csak 5 nap és megérkezik Afrika szent embere, az 'Esőcsináló'.

Szóval mindezek után olyan frissen csináltam végig a napom hátra lévő részét, mintha legalább 8 órát aludtam volna nap közben. El is határoztam, hogy havonta legalább egyszer eljövök ide és élvezem az emberek kedvességét és relaxálok kicsit.

Ha tehetitek ti is maszíroztassatok. Ha más mód nincs rá, kérj meg valakit, hogy nyomkodja meg kicsit a hátad. Már attól felfrissül az ember.

Drága egyetlen Brigicsekemnek BOLDOG 21. SZÜLINAPOT kívánok! Már úton van feléd egy kis ajándék, de lehet, hogy csak hétfőn ér oda. Jó bulizást nektek és érezd, hogy húzom a füled. Most! (húúúúú)

Millió puszi!
Love
L

Március 19- József napján

Mindenekelőtt Boldog Névnapot a Nagypapámnak! És persze a többi Józsefnek is, aki ezt olvassa.

Sziasztok!

Ma alig bírtam kimászni az ágyból. Nem sokkal több, mint 4 óra alvás után ezt valahogy jogosnak is éreztem a szervezetem részéről. Az egész reggel döcögősen indult. Olyan voltam, mint télen a diesel autó. Kellett egy jó kis idő, mire felgyorsultam.

Nem is meséltem még, hogy mikor a főnököm hazajött Berlinből, hozott nekünk csokit. Berlin nevezetes épületeinek képe volt a csokikon. Én a dómot kaptam. Az egyik szobalány pedig teljesen természetesen megkérdezte, hogy Berlin Olaszországban van? Mire a másik felvilágosította, hogy Róma van Olaszországban és hogy Berlin Németország fővárosa. Valahogy nem néztem le e miatt. Kezdem megtanulni, hogy soha senkit nem ítélhetünk meg. Így felette sem ítélkeztem. Biztosan nem volt lehetősége tanulni.
Ezt csak azért meséltem el nektek, hogy ti is lássátok, attól, hogy többet tudunk,mint mások nem leszünk jobbak. Ugyan olyan emberek vagyunk akkor is.
Ma olvastam Müller Pétertől, hogy nem ítélhetsz meg senkit, mert nem tudod honnan jött és hogy hová tart.
Teljesen egyetértek ezzel. Sohasem tudhatod, hogy a másik ember miért olyan, amilyen. Mi történt vele a múltban, ami ilyenné tette, mit élt meg. Ezért próbálok nem megítélni senkit az alapján, hogy milyen most. Csak az embernek sokszor saját természetét kell legyőzni ahhoz, hogy ezek szerint tudjon élni.

A munka végén egy órával előbb elengedtek, hogy vissza menjek 1 órát dolgozni, amikor megérkezik a másik német csoportunk. Nem nagyon láttam ennek értelmét, mert nem volt egy nagy csoport. De nekem mindegy. Bejöttem.
Természetesen a holnapi munkarend is változott...
Még jó, hogy időben szóltam, hogy foglaltam masszázs helyet, mert most úgy variálták, hogy nem tudtam volna elmenni. De így sikerült kompromisszumra jutnunk és a változás csak annyi, hogy megint 7re kell mennem.

Már alig várom, hogy a masszőrlányok kezei között legyek. Lehet, hogy el is fogok aludni a relaxációs résznél. Az élénkítőnél nem hiszem.

Este a rezsó keresésével telt az időm. Nagyon úgy néz ki, hogy kapok egyet, hogy tudjunk főzni. Meg ha minden igaz használhatjuk a kolesz edényeit, cuccait és így nem kell őket megvennem. Bár egy rezsóba ettől függetlenül lehet, hogy beruházok...Néha már jól esne megfőzni egy tésztát vagy egy rántottát vagy egy 3 perces tojást. Majd ezen még elgondolkodom.

Ma 'szerencsére' nem volt jó idő a szó eddigi értelmében. Csak fátyolosan sütött a nap a 20 Fokban. Így nem volt lelkiismeret furdalásom, hogy nem tudtam elmenni a partra. Délután ugyanis leolvasztottam a hűtőt. Elvileg minden 15 napban meg kéne ezt csinálni, de nekem ez volt az első alkalom. Eddig nem éreztem szükségét, de tegnap este furán zörgött a hűtő ezért lejjebb kellett tekernem. Ez volt az intő jel, hogy le kell olvasztanom és akkor már ki is pucoltam. És ha már így belejöttem a takarításba, akkor felmostam, teljesen kitakarítottam.
Egy jó 2 órát vesztegettem erre. De meg kellett csinálni. Túl vagyok rajta. :D

Este csináltam egy kis epret a többieknek. Azt eszegettük. Én meg kaptam Quebec-i sütit. Mogyorós, karamellás, folyékony dolgos kis süti volt. Nagyon finom!
Ezek a kanadaiak tudják mi a fini.
Abban a tálkában hoztam az epret, amiből a műzlimet szoktam enni. Amit tőled kaptam, Zsuzsi. A nap fény pontja volt, mikor az emberek megpróbálták kiolvasni az írást. Ne tudjátok meg, hányféle helytelen 'Zsuzsitól'-t hallottam. Majd megszakadtam a nevetéstől néhány esetben. Már ezért megérte epret hoznom nekik. :D

Sok puszit küldök mindenkinek!
Szeretettel
Lili

Március 18

Halihó!

Ma csudi jó napom volt!
Reggel kicsit nehezen kászálódtam ki az ágyból. Álmos voltam kicsit, de elment a délelőtt.
Ma tűzvédelmi oktatás volt a szállodában. Egy önimádó hapsi tartotta, aki élvezte a saját hangját, meg hogy 10 nő hallgatja. Nem értettem belőle mindent, de azért a lényeget kihámoztam. Tűz esetén legalább már tudom, mit kell tenni.

Mikor végeztem megsütöttem magamnak a pizza szerű valamimet és az egészet meg is ettem. Kicsit nagy adag volt, de nagyon jól esett. Egy kisebb méretű pizzát képzeljetek el, brokkolival, sok paradicsommal, kecskesajttal.

Ez után hazajöttem és kicsit lepihentem. Lementem egy kicsit a partra is, mert nagyon szép idő volt. Délután még jobb volt a napom, mert reggel. Jött egy nagyon kedves holland házaspár és nagyon jól elbeszélgettem velük. Viccelődtünk és jókat nevettünk. Olyan jópofa emberek. És ráadásként kaptam tőlük 2 € borravalót. :D Annyira örültem neki! Nem az értéknek, hanem a gesztusnak. Ez az első borravaló, amit kaptam. Mikor már jöttem el, akkor meg a német csoport vezetőjétől kaptam egy kis üveg pezsgőt. Csak olyan 3 decis, de annyira örültem neki! Ez a bácsi azt is felajánlotta, hogy menjünk velük kirándulni, amíg itt vannak, mert hogy van még hely a buszban. Olyan aranyos volt. Alig értjük egymást, de azért még azzal is próbálkozik, hogy ezt elmondja nekünk. Képzelhetitek, mennyire vidám voltam, mikor jöttem hazafelé. Szinte a föld fölött jártam.

Azt el is felejtettem mesélni, hogy mikor megérkezett a csoport és a Welcome Drink-et itták az egyik idős bácsi elkezdett játszani egy nótát a bárban lévő zongorán. Erre valahogy mindenki elkezdte énekelni a nótát. Az egész csoport együtt énekelte a nótát. Mindenki. Olyan egységtudatuk volt... Vagy nem is tudom, hogy ezt minek lehet nevezni, de először irigyeltem életemben a németeket. Először éreztem azt, hogy valamit jobban csinálnak, mint mi, magyarok. Ez a közös éneklés magyar csoporttal nem működött volna. Pedig nagyon jó érzés volt, még kívülállóként is az éneklő emberek között lenni. Gondolom akkor énekelni még jobb lehetett.

Hazaértem a koliba és rögtön megbontottuk a pezsgőmet.Megfogadva az utóbbi idők emiljeinek tanácsát, semmit nem tartogatok. Megpróbálok mindent azonnal kiélvezni. Nem spórolok a parfümömmel vagy a szájfényemmel, hordom a gyűrűmet, amikor csak kedvem tartja. Jó érzés volt megosztani azt a kis pezsgőt is a többiekkel. A konyhás bácsi meg mikor meglátott, már kiabált, hogy gondolt rám és hozott két adag epres sütit. Mademoiselle Fraise-nek, Eper kisasszonynak hív,mert egyszer mondtam neki, hogy finom az epres süti.
Jót beszélgettünk a többiekkel, aztán jöttem netezni.

Ma egy másik jó beszélgetésem is volt. A szálloda elektronikai mesterével és Livel beszélgettünk hármasban egy jót. Sokféle téma szóba került a konyhaművészetektől egészen a magyar habitusig, szokásokig. Nagyon élveztem. A mellett, hogy ilyenkor tud leginkább fejlődni a franciám, élvezem is az ilyen beszélgetéseket.

Este mondták, hogy reggel 7re kell mennem, így ma nem akarok olyan sokáig vacakolni, mint tegnap. Bár aludtam egy kicsit délután, jó lenne éjszakai is.

Összességében tehát megint nagyon jó napom volt. Alig várom a holnapot, hogy még jobb legyen. :D

Angyalkás szép álmokat mindenkinek!
Puszi
Lili

Tengerpart, masszázs- Nyaralok!

Szép estét!

Meglepődtem, mennyire pontosan működik a belső órám. Ma fél 8kor akartam kelni, de inkább 45re állítottam az órát. Egyszer csak kipattant a szemem, megnéztem az órát, 7.30 kereken. ennél pontosabban még órára sem tudtam volna kelni. Pedig nem feküdtem le korán. 1kor még ébren voltam.

Ma megkaptam az első fizetésemet. :D 3 hétre. Komoly 225 € kp. Elgondolkodtatott.

Nem ez a munkám értéke. Ez nekem nem jelent semmit. Az érték az, amikor a vendég hálás, boldog vagy elégedett. Egy mosoly, egy őszinte köszönet, egy ölelés vagy azok a kis ajándékok amiket pl. a magyaroktól kaptam sokkal többet érnek. Ez a pár papír, amit a kezembe nyomtak, ez csak eszköz hogy megvegyem a kajámat, hogy elmenjek St. Raphaelbe vagy Monacoba. De nem ezért dolgozom.

A fizetés amúgy érdekesen zajlott Megjött a főnököm Berlinből és kérdezte, hogy minden rendben van e. Mire mondtam, hogy még mindig nem lettem kifizetve. Erre tisztára elhült és szólt a főnöknek. Mire a főnök kijött hozzám a konyhába és sebesen kifizetett. Nem volt nagyon 'So sorry', csak egyszerűen kifizetett.

Mindegy.

Délelőtt egy lélek sem volt szinte a szállodában. Pangás volt. Mikor végeztem délután, beszaladtam az esztétikai suliba, ahol a masszázst csinálják és sikerült időpontot szereznem most péntekre a Shiutsu masszázsra. Ez nem kutyafajta, hanem relaxáló és energetizáló masszázs. Már nagyon várom!

Ma német csoportunk jött. Valahogy minden alkalommal idősebbek jönnek. Lassan már csak halottas kocsi jön. (na jó, ez egy kicsit morbid volt) Ma egy házaspárt taxival kellett az 500 méterre lévő étteremig vinni. :D

Fejlődik a németem! Ma megértettem, hogy a bácsi elmagyarázta, hogy a szobában hagyta a kártyáját és most nem tud bemenni. Na? Ügyi vagyok? Azért ez nem egy kezdő téma!
Egyre sürgetőbbnek érzem, hogy valami alap német nyelvtudást magamra szedjek, mert ez így nem állapot.

Ugyan ez a bácsi a mosodába rontott be a WC-t keresve, mikor a WC ott volt előtte. Elég elvarázsolt volt.

Ma nap közben a parton voltam, olvastam. Mezítláb, rövid ujjú pólóban. Nagyon tettszik a dolog. Csak az nem, hogy mivel a sétáló utca mellett van ez a hely, egy csomóan nyaggatnak a hülyeségeikkel. De nem válaszolok és akkor feladják. Vagy egyszerűen elkezdek hozzá magyarul beszélni és mivel nem érti, inkább elmegy.

Ma olyan finom salátát ettem. Minden volt benne, amit szeretek. Rák, sajt, saláta, majonéz, kenyér kockák. Nyamm. Két adagot ettem, annyira ízlett és az esti szénhidrát zabálást is megkerültem. Ha felmegyek a szobába, akkor meg még egy kis kókuszos, eper darabos joghurtot fogok enni. Kicsit érzem a lábamat a tegnapi futástól, így nem volt kedvem még lépcsőzni sem.


A tegnap estéhez hozzáfűzve:

szikiutbancannesban 1. rész- Tervezés
Sziki-Maci! Nagyon jó volt veled beszélni. Még utána is olyan jó kedvem volt, a szobámban is nevettem a beszólásaidon. Beszéljünk gyakrabban. Itt a kép a mai eper adagomról. :)


Örülök, hogy így maradtak meg gimis éveink az emlékeidben. Remélem, sok közös nyaralásunk lesz még, nem csak Siófokon! Sokszor eszembe jut ám! A vizibicós képed kint van a szobámban és mindig nevetek, ha csak ránézek.
Jó szórakozást a techno partihoz és még 1szer gratula Kornélnak!


A koliban kezdem magam egész otthonosan érezni. Már elég sok embert ismerek. Sokaktól már puszit is kapok, de egy köszönést mindenképpen. Esténként néha már egész jókat beszélgetünk. Mindig bele-belebotlok egy ismerősbe. A franciáknak jó szokása, hogy minden áldott találkozás alkalmával megkérdezik, hogy vagy. A legtöbb esetben pedig a 'jól köszönöm, és te?' a válasz. Már ettől jobb kedve lesz az embernek.

Képzeljétek! Most kaptam egy emilt attól a hölgytől,akinek megadtam a címemet a magyar csoportból. Irtó aranyos volt és felajánlotta, hogy elküldi nekem a következő magyar csoportok utazásának időpontjait és a programokat, és így esetleg el tudok menni velük néhány programra.
Most megkaptam ezt a levelet egy ismételt köszönet kíséretében. Annyira aranyos, hogy még egy hónap után is eszébe jutott, hogy segítsen nekem.
Látjátok, a kedvesség és az emberség sokáig megmarad az emberek emlékeiben. Ez a szép az egészben. Én is csak több leszek attól, hogy örömmel adok és ő is gazdagabb egy szép élménnyel.
Egy kis szeretet hogy megsokszorozza magát...


Millió puszi mindenkinek!
Szeretettel
Lili

Március 16

Sziasztok!

Ma St. Raphaelben voltam. Az idő szinte ajándék volt! Egész nap nem láttam egy felhőt sem.
Az arcom tisztára lebarnult. :)

A nap úgy kezdődött, hogy felkeltem időben és lejöttem reggelizni, utána pihentem , olvasgattam. Kinéztem a vonatot, amivel menni akartam és összeállítottam az utazós csomagomat. Kaja, innivaló, fényképező, olvasnivaló,...

El is indultam a tervezett vonathoz. 12. 38kor indultam az itthoni személyvonatnak megfelelő járgánnyal. A jegy jóval drágább, mint a busz, 4.50 diákoknak. És ez csak az oda. Tehát összesen több ,mint 9 €-t hagytam a pénztárnál. Kicsit sokalltam, főleg, hogy a vonat nem is volt olyan jó, mint amilyenre számítottam. Azért jobb volt, mint az otthoniak, de nem sokkal.
Az út 45 perc volt, de valami gyönyörű. Ezen a részen már sziklás a tengerpart és ahogy a szikrázó napsütésben fehéren tajtékzottak a hullámok, az nagyon szép volt. A kis öblökben pedig homokos partok voltak.

St.Raphaelbe is térkép nélkül érkeztem ezért első dolgom a tourist office megkeresése volt. Azért megkérdeztem, merre kell menni, de valahogy mégsem arra indultam. Hiába sosem voltam még ott, és csak egy pillantást vetettem egy régi utcai térképre, mégis úgy éreztem, tudom, merre kell mennem. Lehet, hogy azért, mert ezek a tengerparti városok hasonlóan épülnek. A város központja a régi kikötő és az csak a tenger partján lehet. Mivel tudom, hol a tenger, így azt is sejtem, merre kell mennem, hogy megtaláljam a kikötőt. Lehet, hogy fejlődött a tájékozódó készségem. :D

Szóval elindultam csak úgy. Nézelődtem, kanyarodtam jobbra, balra és egyszer csak ott van mellettem az office, előttem meg a régi kikötő. Hát nem megmondtam? Az volt az érzésem, hogy ismerem ezt a várost. :-)

Kértem egy térképet meg még jó néhány szóróanyagot a környékről és folytattam utamat. A térkép is csak megnyugtatásnak kellett, amúgy egész idő alatt elő sem vettem. Csak mentem az ösztöneim után és mindig pontosan tudtam, merre vagyok.
Bejártam a partot, a kikötőt, a város központját és a legszebb helyeket. Egy szakaszon mezítláb sétáltam a homokban. Annyira jó idő volt, hogy meg is álltam és kicsit leültem, ettem egy mandarint és néztem a sirályokat. Szemben velem St. Tropez, melengetett a nap, akár el is tudtam volna aludni. :D
Nagyon jól éreztem magam. Az arcom tisztára megpirult a naptól.

Na ilyen, ha azt látod, amit én. Vagyis nekem azért jobb, de hasonló.

Találkoztam egy hasonló kutyussal, mint az én kis Lottikám és Némó. A színelosztása ugyan az volt, csak rövid volt a szőre. Idősebb volt már, mint Lotti. Amikor rám nézett, az ö szemét láttam kicsit. Ugyan az a barátságos, bölcs kutyaszem. Érezte, hogy ismeretlenül is szeretem, odajött hozzám és kérte,hogy simogassam. A nagy buksija belesimult a tenyerembe. Élvezte, hogy vakargattam a fülét. A gazdija egy spániellel együtt sétáltatta. Persze a spáni is odajött szeretetet kunyizni.
Az idős kutyus csak nem akart szót fogadni a gazdája hívásának. Mikor abba hagytam a simogatást és vártam, hogy követi a gazdit, akkor csak értetlenül felnézett rám, hogy miért hagytam abba a simit. Nem bírtam nem megszeretgetni. :) A gazdival is elbeszélgettünk kicsit. Mondta, hogy látszik rajtam, hogy nagyon szeretem a kutyákat és ők is engem. Az állatok megérzik ezt.
Aztán nem akartam tovább feltartani a kedves hölgyet, abbahagytam a simizést és odakísértem a kutyust a gazdijához. Elbúcsúztunk.
Láttam egy másikat is. Még most is látom, ha rá gondolok. Annyira aranyos volt, ahogy futott, szinte látni lehetett, hogy boldog. Másképp futott. Szinte szökellt. Sajnos kutyákon kívül még nem láttam mást, aki ilyen boldogan tudna futni. Ezért is imádom őket. Már attól vidám leszek, ha látom, ahogy így futnak. Remélem ti is ismeritek ezt az érzést, mert nagyon jó. :)

Érdekes volt, hogy a legtöbb ember, aki az utcán sétált, idős volt. Itt az idősek nem gubóznak be, mint otthon, hanem kimozdulnak. Kézen fogva sétálnak a párjukkal és persze viszik a kutyájukat is.

Itt jó idősnek lenni. Nem úgy tűnik, mintha gondjaik lennének. Nem úgy tűnik, mintha nem lenne elegendő a nyugdíjuk. Boldogok.

Miután kinézelődtek, kisétáltam magam, haza indultam. Meglepetésemre a vonat nem olyan volt, mint idefelé. Sokkal jobb. Itt egy kép.

Emeletes, nagyon tiszta és szép. Alig hittem a szememnek. És ez még nem is állt meg minden állomáson, így 20 perc alatt itthon voltam. :) Jó, nem?

Délután elmentem futni. Jól elfáradtam. Egy hirtelen ötlettől vezérelve ugyanis lefutottam a homokba, hogy én majd ott futok. Hát, hogy mondjam. Kb 800 méter után rájöttem, hogy ezt nem kéne erőltetni. Olyan volt, mintha minden lépésnél valaki lefelé húzná a lábadat. Egyszerűen beragadtam. Egy darabig most biztos a betonon maradok. :) De így legalább lepihentem kicsit a homokban és néztem a naplementét. Gyönyörű volt. Olyan arany színű nyelvei voltak a tengernek, amit nem is gondoltam volna. Meseszép. Amit az ember álmaiban lát, de nem hiszi, hogy ez a hely létezik. Pedig igen.

Azzal már nem untatlak titeket, milyen finomat vacsoráztam. Egyesek így is reklamáltak, milyen sokat írok. ;)

Tehát szép álmokat nektek kedves családom és barátaim!
Puszi
Lili

Március 15

Sziasztok!

Ma szabad napom volt, amit pihenéssel töltöttem. Bár az órám csörgött reggel, mert elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőt, azért sikerült kialudnom magam. Reggel még nem volt szép idő, ezért nem siettem a reggeli dolgokkal.
Szokásos pihenős program. El akartam menni boltba, de sajnos bezárt, mire odaértem. Így ma többnyire zöldséges napot tartottam. Főleg azért, mert semmi más nem volt itthon. :D
Már kétszer ettem levest, meg almát és mandarint is. Persze azért egy kis nutellával megbolondítottam az ebédet. :) Nem bírtam ki.
Estére szerintem már csak gyümölcsöt, répát meg esetleg egy joghurtot eszek.

Szóval elmentem sétálni. Lementem a partra, mert nagyon szép idő volt. Levettem a cipőmet és mezítláb sétáltam a homokban. Nagyon jó volt. Leültem egy székre, ahonnan mindent láttam, hallottam még a harmonikást és mégis kicsit félre tudtam húzódni a focizó, kutyafuttató nyüzsgéstől. Olvasgattam, napoztam. Jól telt a nap.

Délután jöttem csak haza. Beszélgettem kicsit a portán aztán meg jöttem netezni. Rendesen kipihentem magam.

Találkoztam még két kutyussal, akik majd felfaltak, annyira örültek nekem, hogy leguggoltam hozzájuk játszani. A gazdijuk megértő volt. Látta, hogy a kutyák is és én is nagyon élvezem a játékot és a simogatást. Az egyik pici már az ölemben volt szinte és az arcomat próbálta nyalni. :) Mintha csak Némóka lett volna, csak ő erőteljesebb csókot nyom az ember képére. :D

A parton Bischon kutyussal játszottak. Vagyis egy botot dobáltak a szülők,amiért a kutya meg a kisgyerek is futott. Többnyire a kutya nyert. :) De a gyerek is legalább annyira élvezte a 'hozd vissza' játékot. Vicces volt nézni őket.

Holnap el akarok menni St. Raphaelbe. Reméljük sikerül. :D

Puszi mindenkinek!
L

Márc. 14 - Fogadás

Sziasztok!

Ma jól elfáradtam. 8 óra tiszta, szünet nélküli munka után megkértek, hogy maradjak már kicsit tovább, mert fogadás volt a hotelban és kellett valaki a recepcióra.

Tehát ott csücsültem, bár sok dolgom nem volt. Így viszonylag frissen jöttem el munkából és tudtam itthon kicsit tornázni. Most már tényleg jól el vagyok fáradva.

A napom jó volt, gyönyörűen sütött a nap. Beültem az ablakba napozni és meg is maradt a fürdőruhám pántja. Nagyon jót pihengettem. Jobban is sikerült ellazulnom, mint akartam. Úgy elaludtam, hogy 3.50kor ébredtem, mikor 4re mentem vissza dolgozni. Csak gyorsan felöltöztem és szaladtam is. Egész jó időben beértem.

A hotelben ma fogadás volt vagy 30 embernek. A bárban volt előkészítve a dolog. Nagyon jól nézett ki.
Ma megint sikerült betekintést nyernem egy szimpatikus francia szokásba. Itt az emberek vigyáznak arra, hogy ne hízzanak el. Idős emberek között is ritka a kövér. Az egyik titkuk, hogy figyelnek arra, mit esznek, nem nassolnak, nem nagyon esznek gyors kaját.
Jobban mondva máshogy nassolnak, mint mi.
Ma, ezen a party-n nem chipset vagy cola-t szolgáltunk fel, hanem zöldségek voltak felvágva és azokat lehetett mindenféle szószba mártani. Persze sajt is volt és több féle kenyér. Italként pedig fogyott a pezsgő bőven. Meg persze a narancslé, aminek itt nagy divatja van.

Nagyon tetszett ez a hozzáállás. Okosabban esznek, mint mi és finomabbakat.
Bár Anya főztjét persze nem lehet sem pótolni sem megközelíteni.

Ma sokat olvastam. A könyvemnek nagyon jó részéhez érkeztem. Olyan kérdésekre kaptam választ, amire nem gondoltam, hogy valaha is kapok és olyan dolgokat értettem meg, amik szerintem nagyon fontosak.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy olvassa el Müller Péter: Örömkönyv című könyvét. Férfiaknak és nőknek egyaránt hasznos. De legfőképp azért, mert segít éllni. Megválaszolja a benned lévő kérdéseket, amiket sosem mertél még magadnak sem feltenni, mert féltél a választól. Olyan dolgokra világít rá, amit mindis is sejtettél, de nem tudtad megmagyarázni.
Nem muszáj az egész könyvet egyszerre elolvasni. Csapd fel, és olvasd el azt a rövid részt. Nem csak okosabb leszel tőle, de lehet, hogy könnyebben, boldogabban fogod folytatni az életedet.
Nekem mindenképpen segít.
És még élvezetes is.

Ma találkoztam egy nővel a hotelban. Megkérdezte, honnan jöttem és minkor mondta, hogy Magyarországról, azt felelte, hogy az ő Apja is magyar. Megörültem neki, de aztán gyorsan kiábrándított. Egyetlen szó kivételével egyáltalán nem veszél magyarul. Ez az egy szó, az 'igen'. Nem sok. Sőtt. Számomra elszomorító volt, mert én pont a hazafiasságot élem meg, ő meg bemutatkozni sem tud az apja anyanyelvén.
Az érdekes az, hogy amikor a reservációt intéztem, még meg is jegyeztem, hogy milyen furcsán ismerősen írja a nevét. Weisz. 'sz'-el, mint otthon. Ebbe jobban belegondolva, még örülhetek is, hogy magyarnak tartotta az apját és nem azt mondta, hogy az apja beszél magyarul.

Most végre lesz 2 nap pihim. Holnap biztos nem kelek fel korán. Szundizok. Aztán majd meglátom mihez lesz kedvem. Lehet, elmegyek St. Raphael-be. De még nem tudom. Este meg jó lenne kocogni egyet a parton. Egész jó idők vannak mostanság délután.

Puszillak titeket!
Love
L

Március 13, péntek

Hali!

Nos, ahogy elhatároztam, nekem nem ma volt péntek 13. Ma egy normális péntek volt, balszerencse nélkül, mert azt már előre letudtam. :)

Reggeltől fogva jó kedvem volt. Nem tudom miért, ok nélkül. Egyszerűen vidám voltam és bármit csináltam azt boldogan tettem. Így röpült is az idő és már mehettem is haza.
Pedig nem aludtam sokat, 4-5 órát. Valamikor 2 felé mentem aludni. Sajnos elég későn végzek és igazából ilyenkor van időm mindent csinálni. Szöszmötölni, bogarászni, meg a többi. Pedig még nem is csinálok semmi hobbisat. Képzelhetitek, akkor mi lenne. Nem is aludnék. :D Bár már azért kezd hiányozni a kreativitásom kiélése. Lehet elkezdek megint rajzolni, mert az egyszerű.

A reggeli időszak viszonylag esemény teli volt. Nem unatkoztam. Az utolsó percig szorgoskodtam és szerencsére időben elengedtek.

Ma megint kaptam rózsákat. De most sokkal többet. Egy nagy csokrot. Olyan szépek! És ebben végre már van sárga is. Az a legszebb! Illatuk is van. Nem sok, csak olyan diszkrét.

Lehet, hogy az a taktikám vált be, hogy mivel ők nem engedtek el időben, így én másnap nem mentem be időre. Persze nem annyival később érkeztem, mint amennyit túlóráztam, hanem csak egy jelzés értékű 10 perccel később kezdtem dolgozni.
Gondolom ez feltűnt nekik, és kapcsoltak, mert már pár napja mindig időben elengednek. :D
Csak megtanulom,hogy kell velük bánni... :D

A szabadidőmben megebédeltem, olvasgattam és neteztem egy kicsit, aztán meg elmentem sétálni. Hát a város olyan gyorsasággal ki is ürült, mint amilyen gyorsan megtelt. Véget ért az öltönyösök megszállása. :)
A város szinte kiürült. A tömeg elvonult, pedig még nincs is vége a kongresszusnak. Ma volt a díjátadó, de ezen már csak a nagyon vip-ek maradtak. Mikor ott jártam, már a környéket kezdték lezárni és bontották az utcai járda korlátait, hogy a megérkező kocsiknak legyen hova állni. A vörös szőnyeget egész héten fel sem szedték, így azt már meg sem említem. Valamikor viszont buli lehetett, mert a piros kárpit tele volt színes konfettikkel. :D Vidám volt, mint én.


Beszaladtam hazafelé a boltba répáért és szaladtam dolgozni. Az este inkább irodai munka volt. Semmi érdekfeszítő, de ez is gyorsan elszaladt.

Ma láttam egy olyan autót, amire még én is azt mondtam, hogy 'A mindenit!'. Pedig ha valakit, akkor engem aztán végképp nem érdekelnek az autók.
Tiszta fekete volt. Még az üveg is. Semmit nem lehetett látni a vezetőből. Nem lehetett látni a kerekét sem, olyan volt, mintha nem is gurulna, hanem inkább lebegne a föld felett. Nagyon lapos volt és kerekded. Tisztára az volt az érzésem, mintha egy űrhajó, egy repülő csészealj jött volna szembe.
Ráadásul a sofőr adott egy nagy gázfröccsöt épp mikor elhaladt mellettem és olyan hangot adott ki, hogy majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Annyira hangos és hirtelen mély ordítás volt, hogy még ugrottam is egyet. Utána persze nevettem saját magamon...

Ma Színházi est volt a koliban. Nem is tudtam, hogy lesz, de nem is tudtam volna elmenni sajnos. Pedig szívesen megnéztem volna, mert Erik utána megmutatta az előadót. WOW! Nem gondoltam volna, hogy ekkora és hogy ilyen szuper. Egy kis színház van a koliban, kb 100 férőhelyes, multiplex mozi szintű nézőtér, hatalmas fotelokkal, viszonylag nagy színpad, rendes háttér stúdió, világítás, hang technika, minden. Most ugrik be, hogy a tegnapi filmvetítés is ebben a teremben volt. Akkor ez tényleg moziként is funkcionál.

Erik mondta, hogy ez Franciaország legnagyobb kollégiuma. Összesen 4 ilyen külön terem van, a koli, plusz az apartmanok, plusz az étterem, több számítógépes szoba, sport terem, stb.
Nem is gondoltam volna, hogy ekkora. Többször kell itt járkálnom, mert érdemes.

Sajnos a programokat sem sikerült még felderítenem, bár nem tudom, hogy mennyi időm lenne rá. A szobámban is alig vagyok, nem hogy még extra programok.
Na majd meglátjuk.


Holnap viszont korábban kell mennem, így ma nem akarok későig netezni.

Most mindenkinek szép álmokat kívánok, és lassan én is elmegyek alukálni.

Álmodjátok azt, amiben legnagyobb kedvetek telik. :)

Puszi
L

Tegnapi extra

Hello!

Néhány dolog, amit tegnap késő este már elfelejtettem írni. A parton van egy helikopter leszálló, oda, 5 percenként érkezett egy helikopter valamilyen fontos személyiséggel. Látni lehetett a fogadó bizottságokat.

Délután pedig először láttam értelmét, hogy névtáblát hordok. Érkezett egy nagyon kedves angol 30as hölgy és a nevemen szólított. De nem úgy, hogy olvasta a névtáblámat, hanem gondolom csak rápillantott, mikor észre sem vettem és utána a nevemen szólítva köszönt el. Teljesen feldobódtam tőle.

Most csak ennyi, este 9ig dolgozom, utána írom le,mi volt ma.

Addig is puszi!
L

Márc. 12. Mátrix 3

Sziasztok!

Ma ugye délutános voltam.
Ezért délelőtt, kora délután elmentem a Mipim helyszínére. Ma először hagytam itthon a sport cipőmet és az átmeneti kabátot. Végre igazi tavasz van így én is topánkára és nyári kabátkára váltottam. Azért a szandáltól még messze vagyok. :)
Ebéd idő környékén voltam, ezért minden öltönyös ebédelni indult.

Eszméletlen mennyiségű ember, mind feketében és megy valahová. Először élveztem, hogy mint egy jelzőlámpa világítok a sárga tavaszi kabátomban a sok fekete között, meg hogy mindenki milyen elegáns és 'fontos', de aztán már herótom lett.

Egy idő után a Mátrix 3 jutott az eszembe, mert az ügynökök mennyiségét is meghaladta az a mennyiségű ember, aki épp tartott valahova. Mindenki elegáns, szemüveges és ott lóg a nyakában a rikító sárga belépője. A 60 % épp telefonál.
Mint egy véget nem érő, öltönyös csorda. Csak jöttek,jöttek, mintha soha nem érne véget a tömeg.
Szerintem a cannesi szállodák lakóinak 99%a ott volt. Mindenki egy irányba ment. Gondoltam megnézem már magamnak, hogy hova mennek és akkor esett le, hogy enni. A part menti éttermekben ugyanis telt ház kezdett lenni. Múlt héten külön sátrakat állítottak fel, hogy több ember elférjen. Átrendezték gépekkel kicsit a tengerpartot és hatalmas pavilonokat építettek. Na ezek most mind színültig voltak emberrel.
A legjobb kaják, a legelegánsabb éttermek, top kiszolgálás és kb 5000 ember. Én még soha életemben nem láttam ennyi embert egy helyen. Ha olvasok valami részvételi számot, akkor majd leírom nektek, de elképesztő, hogy ennyi ember jött ide.

De nem csak az éttermek voltak tele. Az összes bár, büfé, kávézó és ahol csak egy szendvicset összeütnek, mind dugig volt. Hát a pincéreket ma nem irigyeltem.

De persze én is profitáltam a dolgokból. Az utcán mindenféle ingyen cuccot osztogattak. Kaptam ásványvizet, újságot, mogyorót, az egyik bárnál még ingyen sört meg olajbogyót is osztottak. Kár, hogy egyiket sem szeretem. A pincér ott kínálgatta az embereket, de nem nagyon kellett a Heineken senkinek. Vagy legalább is amíg én ott voltam, nem nagyon fogyott.

Ez után kicsit elegem is lett a nézelődésből. örültem, hogy végre nem csak fekete-fehér alakokat látok. Már azt sem bántam, hogy Magyarokkal nem találkoztam. Vagy ha találkoztam is, akkor beleolvadtak az öltönyáradatba.

A munka egész jól telt. Szeretek este lenni, főleg Livel. Ma viszonylag nyugi volt, tudtam mosni. Egyre jobban megy a francia, így a bárban a rendeléseket már gond nélkül fel tudom venni és az esetek nagy többségében a telefonokkal is 'elbánok'. Legtöbbször nem az a gond, hogy nem értem, mit mondanak, hanem hogy nem tudom a kérdésre a választ. Mikor mennyibe kerül egy szoba, foglalhat e, hogyan, stb..
De már érezhető a fejlődés. Angolul meg tök jól mennek a dolgok.

Hát ez volt ma velem. Remélem nektek is jól telt a napotok. Én sokat gondoltam rátok a napsütéses sétáló utcán.

Szép álmokat mindenkinek!
Szeretettel
Lili

Márc. 11

Sziasztok!

Azt már nem is ecsetelem, hogy ma is gyönyörű idő volt.

A napom jól telt, de sajnos semmi vicceset nem tudok mesélni. Semmi kutyaakasztás vagy hasonló. :D

Viszont képzeljétek, nap közben, mikor itthon voltam olvasgattam egy kicsit a Mipimes újságot. Ez az a kongresszus, ami most van. Az építészetes, ingatlanos.

Nos. Találomra felcsaptam az újságot, hogy beleolvasok. Úgy a közepe felé, ahol az ember általában fel szokott csapni egy újságot. Az egyik oldalon nagy hirdetés, Tópark.
Hosszan néztem a feliratot, csodálkoztam, hogy egy angol nyelvű újságban hosszú 'ú'-t használnak. Eltartott egy jó ideig, mire észrevettem az alatta lévő sorokat. Budapest.

Budapestet reklámozta az egész oldalas hirdetés. Vagyis az irodahelységeket. Ezután már tüzetesebben megvizsgáltam a másik oldalt is, mert mint észrevettem az is Budapestről szólt.
Egy cikkben ecsetelték Budapest gazdasági helyzetét, hogy miért választották az EU Kutatás és fejlesztés részlegének székhelyéül és hogy ebben a versenyben megelőzte Pozsonyt, Bécset, de még Németországot és Lengelországot is.

A lényeg, hogy holnap egy csomó magyar politikus lesz itt. Többek közt Demszky bácsi is.

Nagyon pozitív cikk volt.

Elterveztem, hogy bemegyek megnézni, mit beszélnek rólunk, de azt mondják csak belépési engedéllyel lehet bemenni.

Ma viszont az egyik vendég ott hagyta a Mipimes repis táskáját a szobában, amit megörököltem és ha azzal megyek, lehet, hogy beengednek. :D
Egy próbát megér. :) Azt az építést hapsit is megkérdezhettem volna, hogy nem mehetek e be vele, de nem találkoztam vele ma.

Remélem bejutok.:) Ha nem, akkor meg lődörgök kicsit a bejárat körül. Hátha hallok néhány hazai szót. Itt máshogy értékeli az ember a magyarságot.
Nekem például már már hivatásommá vált hazánk reklámozása. Pályázhatnék az Ország imázs központnál valamilyen juttatásért. :D

Ha gép közelében vagyok szinte csak magyar számokat hallgatok és mindenkinek szívesen mesélek Magyarországról, akit érdekel. Az orosz fiút például nagyon érdekli, mi a helyzet nálunk.
A magyar szónak pedig mindig megörül az ember.

Ezt például nem is gondoltam volna, hogy Demszky nevének egyszer így fogok örülni. :D

Saját magamat is megleptem.

Ma itt ebédeltem a koliban. Egész finom volt. De az biztos, hogy minden egyes étkezésben a desszertet élvezem a legjobban. :)

Ma megint nézegettem kicsit az állatkereskedésnél. Olyan aranyosak voltak a nyuszik. Mosdottak. Meg olyan tipikusan nyuszisan mozgatták az orrukat. :D
Jót nevettem.

Ma láttam egy plakátot, ami röpi meccset hirdetett valahol itt. Diákoknak és 26 év alattiaknak ingyenes a belépés. Szombat este lesz, nekem meg vasárnap, hétfő szabad napom lesz, így szeretnék elmenni. Az orosz gyerek azt mondta, lehet, eljön velem.

Millió puszi nektek!
Lili