Március 19- József napján

Mindenekelőtt Boldog Névnapot a Nagypapámnak! És persze a többi Józsefnek is, aki ezt olvassa.

Sziasztok!

Ma alig bírtam kimászni az ágyból. Nem sokkal több, mint 4 óra alvás után ezt valahogy jogosnak is éreztem a szervezetem részéről. Az egész reggel döcögősen indult. Olyan voltam, mint télen a diesel autó. Kellett egy jó kis idő, mire felgyorsultam.

Nem is meséltem még, hogy mikor a főnököm hazajött Berlinből, hozott nekünk csokit. Berlin nevezetes épületeinek képe volt a csokikon. Én a dómot kaptam. Az egyik szobalány pedig teljesen természetesen megkérdezte, hogy Berlin Olaszországban van? Mire a másik felvilágosította, hogy Róma van Olaszországban és hogy Berlin Németország fővárosa. Valahogy nem néztem le e miatt. Kezdem megtanulni, hogy soha senkit nem ítélhetünk meg. Így felette sem ítélkeztem. Biztosan nem volt lehetősége tanulni.
Ezt csak azért meséltem el nektek, hogy ti is lássátok, attól, hogy többet tudunk,mint mások nem leszünk jobbak. Ugyan olyan emberek vagyunk akkor is.
Ma olvastam Müller Pétertől, hogy nem ítélhetsz meg senkit, mert nem tudod honnan jött és hogy hová tart.
Teljesen egyetértek ezzel. Sohasem tudhatod, hogy a másik ember miért olyan, amilyen. Mi történt vele a múltban, ami ilyenné tette, mit élt meg. Ezért próbálok nem megítélni senkit az alapján, hogy milyen most. Csak az embernek sokszor saját természetét kell legyőzni ahhoz, hogy ezek szerint tudjon élni.

A munka végén egy órával előbb elengedtek, hogy vissza menjek 1 órát dolgozni, amikor megérkezik a másik német csoportunk. Nem nagyon láttam ennek értelmét, mert nem volt egy nagy csoport. De nekem mindegy. Bejöttem.
Természetesen a holnapi munkarend is változott...
Még jó, hogy időben szóltam, hogy foglaltam masszázs helyet, mert most úgy variálták, hogy nem tudtam volna elmenni. De így sikerült kompromisszumra jutnunk és a változás csak annyi, hogy megint 7re kell mennem.

Már alig várom, hogy a masszőrlányok kezei között legyek. Lehet, hogy el is fogok aludni a relaxációs résznél. Az élénkítőnél nem hiszem.

Este a rezsó keresésével telt az időm. Nagyon úgy néz ki, hogy kapok egyet, hogy tudjunk főzni. Meg ha minden igaz használhatjuk a kolesz edényeit, cuccait és így nem kell őket megvennem. Bár egy rezsóba ettől függetlenül lehet, hogy beruházok...Néha már jól esne megfőzni egy tésztát vagy egy rántottát vagy egy 3 perces tojást. Majd ezen még elgondolkodom.

Ma 'szerencsére' nem volt jó idő a szó eddigi értelmében. Csak fátyolosan sütött a nap a 20 Fokban. Így nem volt lelkiismeret furdalásom, hogy nem tudtam elmenni a partra. Délután ugyanis leolvasztottam a hűtőt. Elvileg minden 15 napban meg kéne ezt csinálni, de nekem ez volt az első alkalom. Eddig nem éreztem szükségét, de tegnap este furán zörgött a hűtő ezért lejjebb kellett tekernem. Ez volt az intő jel, hogy le kell olvasztanom és akkor már ki is pucoltam. És ha már így belejöttem a takarításba, akkor felmostam, teljesen kitakarítottam.
Egy jó 2 órát vesztegettem erre. De meg kellett csinálni. Túl vagyok rajta. :D

Este csináltam egy kis epret a többieknek. Azt eszegettük. Én meg kaptam Quebec-i sütit. Mogyorós, karamellás, folyékony dolgos kis süti volt. Nagyon finom!
Ezek a kanadaiak tudják mi a fini.
Abban a tálkában hoztam az epret, amiből a műzlimet szoktam enni. Amit tőled kaptam, Zsuzsi. A nap fény pontja volt, mikor az emberek megpróbálták kiolvasni az írást. Ne tudjátok meg, hányféle helytelen 'Zsuzsitól'-t hallottam. Majd megszakadtam a nevetéstől néhány esetben. Már ezért megérte epret hoznom nekik. :D

Sok puszit küldök mindenkinek!
Szeretettel
Lili