Március 2

Szép estét mindenkinek!

Ma is 7re mentem dolgozni. Reggelinél voltam. Reméljük sikerült mindent eltanulnom, hogy hogy kell csinálni, mert ez volt ma a feladatom. kiderült, hogy eddig sok dolgot rosszul mutattak meg nekem ezért esélyem sem volt jól megcsinálni.
Most már legalább tudom, hogy kellene. A kivitelezés majd a következő lépcső lesz.

Ma mindkét csoportunk elmenet. 7kor mikor beértem már nagyban ment a zaba és 8 óra előtt már kb 80 embert megreggeliztettünk. Elég nagy volt a sürgés-forgás. 45 perc agyrém, aztán meg teljes csend.

Elég szélsőséges.

A német csoport egyik tagja, egy hölgy, akit onnan ismerek, hogy első nap odajött hozzám és elkezdett nekem magyarázni, amiből egy szót sem értettem, mindig mosolyogva köszöntünk egymásnak. Ma meg odajött reggeli után és megköszönte a kedvességet és aranyos volt. Ennyit tudtam kivenni a mimikájából, aztán hogy mit mondott azt már sosem tudom meg. :)
De pozitív visszajelzés volt, ez biztos. Meg benne volt, hogy Danke.

Munka után mivel nem volt túl szép idő és mivel egyeztetett skype hívásom volt, hazajöttem, de aztán el kellett mennem vásárolni. Interneten rákerestem a Sparra, egy kis friss otthoni sajtos bagett gondolatától vezérelve és találtam is egyet nem olyan messze.

Kis kerülő úton mentem, hogy újabb utcácskákat fedezzek fel. Nem is bántam meg, meg megtaláltam az eddigi legszebb üzletet. Természetesen esküvői ruha szalon volt, de én még sosem láttam ilyen szép boltot. Na meg a ruhák sem voltak azért utolsók. :) Megtaláljátok a képek között.
A kissé csepergő eső ellenére most is bőven volt tömeg az utcán. Szintén a közelben találtam egy újabb 2 Eurós boltot és így a skype partnereim unszolására beruháztam egy mikrofonba. Reméljük most már élvezhetőbbek lesznek a hívások. :)

Megtaláltam a Spart, hát nem egészen olyan, mint az otthoni a Besztercén...:(
Se sajtos bagett, se semmi. Azért megérte elmennem, mert találtam egy csomó mikróra kitalált kaját és így kicsit felhagyhatok a kenyér sajt kombinációval, ami ugyan nagyon finom, de napi háromszor a hét legtöbb napján már nem esik annyira jól.

Ezért ma édes- savanyú ananászos disznót ettem, rizzsel és természetesen a disznó nélkül.:)
Isten lássa lelkemet meg akartam enni a húst is, egy részét meg is ettem, de a többi már nagyon nem volt szimpatikus. Ez van.

Vettem még Thai csirkét valami gríz szerűséggel meg valami zöldséges csirkét. Ez a mostani nem volt rossz, de sajnos távolról sem hasonlított az otthonira ezért kicsit csalódtam.

Vettem még Ovomaltine kakaóport is(Léda, Viki, Virág) Amikor megláttam ,egyből eszembe jutottatok és megvettem. Biztos fincsi lesz, majd estére iszom belőle.

A mai extra történeteim állatosak.
Először is van egy nagy fekete macska a hotel környékén, akit a reggelis hapsi szokott mindíg beengedni a hotelba és ad neki kicsit enni. Aztán a cicus bent marad és nem lehet kiküldeni. Mimi, ma is bent lófrált a reggelizős teremben a vendégek között. Ami nem túl jó. Megpróbáltam kivinni, de a bejárat felé menet porszívóztak és Mimi megijedt és kiugrott a kezemből. Egy kis emlékeztető karcolást hagyva a kezemen és a zakómon.
Ez után bevonult egy asztal alá és ki sem mozdult onnan. Később megint megpróbáltam elkapni. Csak egy kis szeretetre vágyott. Amúgy aranyos cicus, szép, dús fekete szőre van. Összehaverkodtunk. :) Olyan jó volt őt simizni. Akkor jöttem rá, mennyire hiányzik, az állatsimogatás és az állatok közelsége.

A hotelbe vezető utamon van egy állatkereskedés. Jó időben a nyuszik meg a tengerik ki vannak téve a levegőre. Akkor mindig megállok és nézem őket egy kicsit. A nagy fekete nyuszit ma láttam nyújtózkodni és ásítani. Az ásítása olyan volt, mintha azt mondta volna, veeeeeee. Nagyra nyitott szájában láttam a kis fogait és a nyelvét. Vicces volt.

A másik, láttam ma egy kiskutyit. Termetileg is kicsi volt meg korából adódóan is. Annyira tündér bögyörő volt! Össze-vissza ugrált, megállt, visszafordult, majd meg zabáltam. A zebrán szembe jövő embernek annyira örült, hogy ugrált.A gazdija néha megemelte a szügyhámjánál fogva, mikor nagyon nem akart irányba menni. Szó szerint lába sem érte a földet néha. Mikor meg leért neki, teljesen befékezett.
Hangosan nevettem az utcán.

A harmadik is egy kutyusos történet. Valamelyik nap, szépen sütött a nap. Észrevettem egy kutyust a szemközti ház teraszán. A kutyi kidugta a fejét a kerítés rácsán és úgy nézelődött. Figyelte az utcán haladó embereket, autókat, úgy forgatta a fejecskéjét mintha értette volna mi történik.
Rettentő aranyos volt, csak nézelődött. Aztán nem tudom, hogy azért nézelődött e olyan hosszan, mert nem tudta visszahúzni a fejét a füleitől, vagy mert ennyire érdekelte, ami az utcán történik.

Ez volt ma velem. A kapcsolódó képeket megtaláljátok lejjebb, mert ott meg lehet őket nyitni.

Remélem néhányan olyan vidámak lesztek ezektől a történetektől ,amilyen vidám én voltam, amikor átéltem őket.

Nyugodalmas jó éjszakát!

Puszi
Lili