Menton- citrom feszitál 03.03.

Hello!

Ma szabadnapom volt így elmentem Mentonba a citrom fesztiválra.
Nem sikerült korán indulnom, mert kétszer reggeliztem, hogy ne nagyon keljen ebédelnem.

Ahogy mentem a városba az aluljáróban tudjátok mit játszott a gitáros? Apukám kedvenc számát. A 'Pedró kocsmájában sápadt lámpa ég' kezdetű nótát nem tudom mennyien ismeritek, nekem egyből öröm töltötte meg a szívemet. Lehet, hogy nem azért, mert olyan szépen játszott a gitáros, csak ezért, mert ez Apa kedvenc száma.

Mielőtt elindultam volna, postán is voltam és az is eltartott egy ideig. Szóval dél körül sikerült indulnom. Mentonba fél 4re értem. Maga az út volt olyan 3 óra. De nagyon jól el voltam. Aludtam is, amikor meg ébren voltam, volt mit fényképezni.

Nizzában például akkora kompot láttam, mint a körülötte lévő teljes kikötő. Sőt, nagyobb volt.
Akkora hatalmas bálna volt, hogy a házak eltörpültek mellette. Corsicára ment.

Megérkeztem és nem lehetett eltéveszteni az úti célomat. Már a buszból látszottak a hatalmas citrus szobrok és alkotások. Mint kiderült, ez legalább annyira a narancs fesztiválja is, mint a citromé, mert hogy kb felesben voltak.

A belépőt kicsit drágálltam, 9 E, de ha már eljöttem, nehogy már ne menjek be!
Bementem.
A park a szobrokkal nagyon szép volt. Mondhatni grandiózus. A zenével volt összekötve a citrus, mivel minden egyes alkotás egy zenei irányzathoz kapcsolódott. Volt Jazz, Rock and Roll, Polka, Afrikai zene, Klasszikus, stb. És hozzá hatalmas szobrok ,mind gyümölcsből.

Nagyon érdekes volt, de azért még így is kicsit sokalltam a belépőt. Ettem egy Grand Marnier-s lekváros palit ebéd gyanánt és már kifelé tartottam, amikor a kellemes meglepetés ért. Egy tánccsoport adott előadást a parkban. Az utcán már láttam vonulni egy Mexikói csoportot, de az a kerten kívül volt. Ezek pedig belül. Oroszok. Azt hiszem polkát táncoltak, vagy ami náluk a néptánc, meg énekeltek. Nagyon ügyesek voltak! Az ének meg a tánc is nagyon tetszett. A táncosok akrobatikusak és összehangoltak voltak. Igazi színvonalas előadás volt. Már viszonylag sok ideje álltam ott, mert előre kerültem. Viccesek voltak a fellépők is. Volt egy bácsi, akinek akkora fekete bajusza volt, hogy nem lehetett látni a száját tőle. Egy másiknak meg félre volt csúszva a katona sapkája és hatalmas karika volt a fülében. Kicsit szerintem be lehetett pityókázva, mert mindenkinek nagyon jó kedve volt. A táncosok még akkor is táncoltak, amikor csak ének volt.

Akkor aztán végképp nevetésben törtem ki, mikor elkezdték énekelni az 'Ellopták az oroszok a tankot' kezdetű nótát. Persze ők nem ezzel a szöveggel ismerték, így együtt énekeltünk, csak más szöveget. NAGYON VICCES VOLT! Annyira nevettem!

A vége felé, természetesen ki az akit kiszúrnak és táncba hívnak a tömegből? Naná, hogy engem. :D

Kifelé menet, az előadás után, valahogy összefutottam azzal a nagy-bajuszos énekkaros bácsival. Rögtön beszédbe elegyedtünk 'kéz és láb' nyelven, mert hogy ő nem beszélt más nyelvet az oroszon kívül, én meg oroszul nem beszélek. Ilyenkor érzem, hogy mennyire jó lenne egy csomó nyelven beszélni. Azért azt elsütöttem neki, amit a davajon kívül tudok. A 'kak csugyésznűj ruszkonnyí ucsonnyik'- nak nagyon örült. :D
Utána rögtön le is fényképezkedett velem ő is, meg egy másik bácsi is. Nem én velük, hanem ők velem. :D Mikor ők voltak fellépő ruhában. Nagyon vicces volt.
Aztán a bácsi bemászott az egyik narancskreációba és úgy készültek fotók.
Feldobták a napomat. Amúgy átlagos lett volna, de így igazán, felhőtlenül jól szórakoztam!

Kifelé menet, a bejárat előtt meg belebotlottam a mexikói csoportba. Ők meg kint táncoltak, zenéltek. Ők nem voltak annyira ügyesek, viszont sokkal színesebb társaság volt. A lányok hatalmas szalmakalapban, műszempillával és bőrsaruban. Nem volt melegük...
De azért őket is elnézegettem kicsit.

Ez után bementem egy orchidea kiállításra, ami ingyenes volt. Annyiféle orchidea volt, hogy össze sem tudtam számolni. Természetesen addigra már lemerült mindkét elemem így csak pár képet tudtam csinálni. De nagyon egzotikus volt. Utána meg valami cukorkát kóstoltam, azt kínálgattak. Ekkor már kb 5 óra volt, és a városból még semmit sem láttam.
Fél hatig még kicsit beljebb mentem a városba, lementem a tengerhez, de aztán jobbnak láttam visszaindulni, mert így is 9re értem haza.

Hazafelé még egyszer átmentem Monacon. Meg kell állapítanom, hogy Monaconak az újabb része nekem nem tettszik. Azok a kocka, minimalista 20 emeletes 'panelek' nem illenek a hegyi táj látképébe. Nem tettszenek. Még azok a régiesebb típusú, 6 emeletes, kovácsolt vassal kombinált épületek jobban passzolnak a városhoz, de ezek a nagy mamutok nem. Az embernek messziről az a késztetése támad, hogy egy nagy pengével le kéne vágni a tetejüket. Olyan, mintha egy fejből, csak pár túl hosszú hajszál állna ki. Neked is az lenne az érzésed, hogy azt le kell vágni, nem?

Szóval én nem hagytam volna őket megépíteni. De ez nem az én dolgom.

Mindenesetre nagyon jól éreztem magam és vidáman jöttem haza.

Remélem nektek is szereztem egy két vidám pillanatot.

Puszilok mindenkit!
Lili