Március 28- Szombat- vasárnap

Sziasztok kedves számítógép előtt ülők!

Tegnap nem írtam, mert későn értem haza a reptérről és reggel 7re(vagyis régi idő szerint 6ra) mentem dolgozni.

De kezdjük a tegnappal.
Nem bírtam teljesen visszatartani az esőt. Az utolsó napunk esősen indult, de délutánra kicsit javult és ki tudtunk mozdulni. Délelőtt pihengettünk a szállodában, tévéztünk, beszélgettünk, majd nagy nehezen elindultunk.

A Fesztiválok palotájához indultunk kézlenyomatokat nézni, de a ma kezdődött MIPTV miatt sajnos nem tudtunk túl sokat megnézni. E miatt a telekommunikációs kongresszus miatt a palota előtti itér le volt zárva így csak azokat a kezeket tudtuk megnézni, amik a kordonon kívül voltak. Azért így is megtaláltuk Van Dame-ot és Whoopi Goldberg-et. A többire már nem is emlékszem.
Apa és Anya búcsút vett a Croisette-től egy időre, láttunk evezős versenyt készülődni és fantasztikus homok szobrot.

Végigvonulhattunk a piros szőnyegen is, mert már az is ki volt téve. Ez után ajándék és ebéd hajkurászásba kezdtünk. Az ajándék nem bizonyult egyszerűnek, így inkább éttermet kerestünk, mert kezdtünk megéhezni. A sok közül sikerült is kiválasztanunk egy nagyon hangulatos kis vendéglőt a parton, ahol nem voltak sokan, de nagyon finom illatok szöktek ki az ajtón.
A kiszolgálás nagyon kedves volt és Apa végre megkóstolhatta a hőn áhított fekete kagylóját. :)
Már sokszor láttuk, hogy a helyiek ezt eszik és Apa végre kipróbálhatta. Egész héten azt hajtogatta, hogy ilyet akar enni. Persze mi is megkóstoltuk.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen nyitott leszek kulináris szempontból. Néhány éve, vagy talán még néhány hónapja is azt mondtam volna, hogy 'vidd innen ezt a gusztustalanságot!', de most, nagyobb unszolás nélkül kóstoltam meg a kicsi, csúnya, puha, csiga szerű állatkát.
És nem volt rossz. Bár a pikáns ízesítés miatt nem igen éreztem az eredeti ízét, de határozottan finom volt.
Úgy látszik az ittlétem minden szempontból nagy változásokat vált ki a jellememben. Remélem csak jó irányba. :)
A végén talán még felvágottat is fogok enni? :) (na azt azért nem hiszem)

A kaják fényképét megtaláljátok a képek között.

Nos, miután tele lett a hasunk, sikerült ajándékot venni és végre elmentünk bevásárolni. Megvettük a szükséges kajákat és tűztünk a hotelba a cuccokért, mert lassan indulnunk kellett a buszhoz.

Minden simán ment. A buszhoz még talán túl korán is mentünk. A busz időben odaért a reptérre, de már érkezéskor láttuk, hogy a gép késni fog. Feladtuk a csomagokat, ettünk, ittunk, majd sajnos nekem vissza kellett jönnöm az 1-es terminálra, mert onnan ment a buszom. Úgy emlékeztem, hogy 7kor megy busz. Nem is tévedtem sokat. 6.52kor. Szerencsére még nem ment el, mire odaértem, úgyhogy oda álltam a többi ember közé. Idővel kiderült, hogy a busz késik. Így csak vártunk, vártunk. Nem mertem elmenni pisilni, hátha pont akkor jön és akkor várhatom a 7.58-et. Sajnos utólag kiderült, hogy az a busz elfelejtett bejönni a reptérre, mert csak a 7.58as jött, és az időben. Így 1 óra várakozás után fel tudtam szállni a zsúfolt buszra. Pozitív volt viszont, hogy 9re már itthon is voltam. Behoztuk a lemaradást. :)


Ma langyos napom volt. Az egyedüli, ami érdekes volt ma, hogy az a Ferrari, amit tegnap láttuk a hotel előtt, az a hotel udvarán parkolt. Le is fotóztam, bár az esőben nem mutatott olyan jól, mint a Monacoi napsütésben. Az én laikus szememnek egyébként tök ugyan olyan volt, mint az, amit a Casino előtt láttunk. Nevettem is, hogy biztos engem követ...:) A tulaj érdekes módon teljesen normális, átlag olasznak tűnt. Egy 40-45 év körüli házaspár, teljesen átlagosak és kedvesek. Lehet, hogy az olaszoknál normális az, hogy valakinek Ferrarija van?

Brigi! Hogy sikerült a pizzázás? Majd írok még neked priviben, csak nem volt most időm.

Előre is nagyon BOLDOG 23. SZÜLINAPOT az én világjáró Léda barátosnémnak! Remélem nagyon jól érzed magad, nyomj egy nagy puszit az elefántok ormányára a nevemben!

Mondjátok meg az én Drága Nagypapámnak, hogy a konyhaművészet őshazájában, a sztárok városában az ő diójából készült zserbót és Gundel palacsintát eszik. És nem csak hogy eszik, de megnyalják mind a tíz ujjukat! (Ez persze a szakácsnak kis köszönhető) :)


Millió puszi mindenkinek!
Lili