Gyertya gyújtás

Sziasztok!

Tartalmasan telt a hét. Szünet volt, de nem unatkoztam. Munka, tanulás, szórakozás, sport. Volt minden. Denise egész héten itt volt. Szinte már lakótárs. :) Helyettesítette a brazilokat akik Skandináviát fedezik fel a szünetben. Szerintem befagyott a fenekük. Haha

A héten gyönyörű idő volt megint. Az emberek egy része strandolt, fürdött, napozott. Mi is voltunk a parton, én kicsit meg is mártóztam.
Aztán pénteken elcsábítottam Denise-t, hogy menjünk görkorizni a promenadera. Ő görkorizni nem tud, biciklizni is alig, de azért rávettem, hogy ő teker én meg korizok. Annyira jó volt!!! Gyönyörű napsütés, sehol egy felhő egész nap. Ujjatlanban gurultunk fel alá. Mehettünk vagy 8 km-t biztos, mert egészen a repülőtérnél fordultunk vissza. Nagyon jól esett.

Este aztán sütöttem muffint meg egy másik nap mákos tekercset és néhány barát átjött hozzánk. Mindkét süti gyorsan elfogyott...

Vettem dísztököt és megcsináltam lámpásnak!! Úgy örültem neki! Most itt mosolyog a bejárattal szembe, gyertyagyújtós hangulatot varázsolva a lakásba.

Ez az első alkalom, hogy így ősszel, Mindenszentek táján nem vagyok otthon. Furcsa.
Szeretnék kimenni a temetőbe, gyertyát gyújtani, a családdal lenni...
Mindenesetre kimegyek egy temetőbe itt és gyújtok egy gyertyát. Még ha az enyém lesz is az egyetlen gyertya a temetőben.

Olvastam valami szépet a Müller Péter könyvemben ami ide illik.

" Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl.
Nem azt, hogy elfelejtelek, örökre.
Nem közönyt jelent.
Hanem, hogy hagylak szabadon repülni, szállj a magad útján!
Abban a biztos reményben, hogy visszatalálunk egymáshoz. Akármekkora a világ - százmilliárd fényév-, a Végtelen kisebb, mint egy búzaszem, s én nem tudok nem benned élni.
És te nem tudsz kilépni belőlem, soha.
De amíg nem a valóságos világban élünk... amíg a múlandóságban vándorolunk: hiányzol.
És fáj."

" ... van termékeny és terméketlen fájdalom.
A terméketlen fájdalom az, amikor az önérzésem vérzik.
Elvették, aki az enyém!
Az enyém! Az én tulajdonom, adják vissza!
A termékeny fájdalom más.
Abban nem őt siratod.
Nem is magadat.
Abban mindkettőtök mulandóságát, embervoltunk tragikumát siratod."

/Müller Péter: Varázskő/