Szombati Nizza

Sziasztok!

Először is nagyon Boldog Névnapot Kívánok a Fanniknak!
Legfőképpen Kurcsik Fanninak!

Sajnos most sem lesz hosszú a levelem, mert még nem fejeztem be egy projectemet amit holnap be kell adni és délután meg azt a zh-t pótoljuk, ami a múltkor elmaradt.

A suli amúgy jó, csak most kicsit összesűrűsödtek a dolgok úgyhogy teperni kell ezerrel.
Ma fel sem álltam egész délután a géptől...Pedig el akartam menni futni, de most nem lehet.

A hétvégén voltam síelni. Esett a hó meg hideg volt, de nagyon jól esett síelni.
A hóesés miatt senki nem volt a pályákon, sehol egy sorban állás, alig voltak emberek a pályán. A lakótársammal voltunk meg 2 másik lánnyal. Nem ismertünk senki mást a buszon,de nem volt baj.Jól elvoltunk 4en.

Zsófiéknál voltam tegnap suli után, sokat nevettünk. Denissel mindig sokat nevetünk.
ZSófi sokszor elvonul, kicsit magának való, éli a maga kis életét, de ez érthető.
Ő más életszakaszban van, dolgozik sokat, fáradt, stb.
Mi Denissel ugyan olyan dolgokat élünk át és sokban hasonlítunk is így nagyon jól megvagyunk.
Annyit nevetünk egymáson. :D Olyan jó.
Ő néha az angol kiejtésemmel cinkkel. Én az ő franciáján nevetek. :)
Saját állítása szerint neki van a lehető legrövidebb figyelem tartománya. Halálra nevetem magam, mikor valaki beszél hozzá és látom az arcán, hogy fél perc sem telik bele és már teljesen máson jár az esze. Természetesen mindig lebukik, mert aztán folyton visszakérdez olyanokra, ami már elhangzott. :D
A legviccesebb, hogy azt mondja, ha útbaigazítást kér valakitől, mert eltévedt vagy csak egyszerűen nem tudja merre kell menni, nem figyel a válaszra.
Megkérdezi merre kell mennie és nem figyel arra, hogy mi a válasz. Hallottatok már ilyet? :D :D :D
Aztán persze visszakérdez, és úgy csinál, mintha nem értette volna. :)
Annyi vicces szituáció fakad ebből a tulajdonságából, hogy már most regényt tudnék írni belőle. :)

Azért engem sem kell félteni, ha lükeségről van szó.
Szombaton együtt mentünk (meg még pár Erasmusos emberke) egy csoki fesztiválra Nizzában.
Járkáltunk körben a kiállításon és mindenki kóstolót adott a csokikból, sütikből.
Volt, hogy kínáltak, volt, hogy csak ki volt téve kis tányérkákra a kóstoló.
Elmentünk egy stand mellett ahol szépen egymásra voltak rakosgatva kandírozott narancsszeletek amiknek az egyik fele csokiba volt mártva.
Denissel megálltunk és jobban szemügyre vettük a dolgokat. :)
Egy öreg hölgy is megállt mögöttem és megkérdezte, hogy vajon a tényáron lévő dolgok kóstolók e. Én azt mondtam szerintem igen, Denise szerint nem.
Én eltökélt voltam így vettem egy szeretet és beleharaptam.
A hölgy bátortalan volt követni a példámat és megkérdezte az eladót, hogy ez kóstoló e. Az eladó kisasszony nagyon határozottan tiltakozott, hogy neeem, ez nem kóstoló, ez így van kitéve, de eladó. Én ott álltam a kezemben a szelet csokis naranccsal, a számban a fele. Erre az öreg hölgy feldobott, hogy én vettem belőle és akkor látnotok kellett volna az eladó arcát. :D Hahaha! Annyira vicces volt.
Teljesen elképedt és kétségbe esett, mert azt hitte, hogy nem akarok majd fizetni.
Természetesen kifizettem amit már megkezdtem de ő is nagyon sajnálkozott, hogy nem volt egyértelmű, hogy kóstolónak szánták e a narancsokat.
Denise természetesen majd' meghalt a nevetéstől mögöttem, hogy ő megmondta, és persze én is kacagtam.
De finom volt a csoki így nem bántam, hogy ki kellett fizetnem. :)

Hazafelé menet az óvároson keresztül jöttünk és annyira jó hangulat volt!!Rengetegen voltak az utcán, mert épp szép idő volt így mindenki kitódult. A szombat délután amúgy is az utcán zajlik, mindenki ott él szociális életet így igazán hangulatos ilyenkor a város. Tele emberekkel, minden üzlet nyitva, minden étterem tele.
Nagyon szeretem a szombatokat.

Most visszaülök tanulni, már így is sok idő elment.

Puszillak titeket!