St. Honorat sziget

Sziasztok!

Ma ahogy tegnap elhatároztam, a St. Honorat szigetre mentem.
Délelőtt szöszmötöltem, nyugisan megreggeliztem, megírtam a blogot, aztán délre főztem egy kis levest, meg ettem hozzá egy kis nutellás palacsintát aztán siettem a 2 órás hajóhoz.

Az út 30 perc volt, az idő csodás, sehol egy felhő.
Rögtön partra szállás után láttam is egy szerzetest, mert hogy a szigetet szerzetesek lakják. A bácsi rendes hacukában volt. Nagyon furcsa volt látni, hogy élnek még szerzetesek, ráadásul ilyen közel a cannesi nagyvilági forgataghoz.
A szigetre megérkezve elkezdtem a felderítést. Hamar megálltam napozni egy kicsit, mert álmos voltam és a nap is túl szépen sütött.

Egy órás pihi, napozás és szunyókálás után folytattam az utamat. Ez a sziget természetileg nem annyira érdekes, mint a másik, de építészetileg sokkal szebb.

A szerzeteseknek gyönyörű kis házuk van. Pálmafás ligetek és kertecskék, virágok mindenütt és egy kis templom.
Nagyon egyszerű kis templom, de valahogy megérintett.
Sosem tettem még ilyet, de most beültem a padba. Egyedül voltam.
Az oltáron semmilyen Krisztus kép, sem freskó sem mozaik vagy virág, gyertya, semmi nem volt.
Az egyetlen dolog ami a templom oltára mögött volt, egy egyszerű fakereszt. Viszont az egyetlen dolog, ami a templomban napfényt kapott, az a kereszt volt. Nem tudtam megállípani, honnan jött a fény, de a sötét templomban mint valami isteni jel, világított a kereszt.

Leültem és gondolkodtam. Nem imátkoztam, csak gondolkodtam. Azok a dolgok jutottak eszembe, amiket nemrég olvastam.

A szellemi felfrissülés után folytattam a fizikai felfedezést.
A szerzetesek nagyon aktívak. Nem csak a Lerina nevű likőrt, de bort, csokit, szappant is árulnak. És minden saját termesztés. Ékszereket is árulnak. Nagyon tetszettek. Nem azok a szentképes gagyik, hanem tényleg ízléses dolgokat csinálnak. Még az olvasók is szépek voltak. Ha legközelebb megyek, lehet,hogy veszek egy nyakláncot.


Most nagyon fáradt vagyok.
Holnap befejezem a történetet.
Puszi
L