Június 6.

Hali!

Visszafelé haladok az időben, igy a tegnappal kezdem.

Bulizni voltunk és nagyon jól sikerült. Bár a lábunkat lejártuk a magas sarkúban, hogy elmenjünk megnézni egy bárt és jól feltörte a cipő a lábam, nagyon jól éreztük magunkat.

Az este csúcs poénja a hazafelé vezető úton volt. Nickyvel már nagyon fájt a lábunk és láttuk, hogy egy másik fiú a hátán visz egy lányt. Erre Nicky rögtön felpattant Arthur hátára, hogy akkor vigye őt. A gond csak az volt, hogy Arthur nem volt épp abban az álapotban, hogy ezt meg tudja valósítani ezért először hátra billentek(ekkor azt hittem, hogy hanyatt esnek) de ezt még meg tudta fogni Arthur. Ez után viszont előre dőltek és ott már nem volt mese. Borult mindkettő, mint valami torony. Persze mindketten fejjel előre a betonra. Először nagyon megijedtem ,hogy valami komoly bajuk lesz, de szerencsére megúszták jó nagy horzsolásokkal.

Véreztek és röhögtek egymáson. Alig tudtam őket hazaterelgetni. Persze aztán itthon hajnak negyed 4kor még leápoltam mindkettő sebét, mert az őrült hollandok eljöttek otthonról minden első segély cucc nélkül. Mivel nálam egy kisebb patika van (nagyon hasznos Apa, köszi) nem okozott gondot néhány horzsolás lefertőtlenítése.

A legviccesebb rész persze reggel jött munkában.
Amúgy nekem komoly 2 órát sikerült aludnom, de egész nap úgy pörögtem munkában, hogy még csak nem is ásítottam egyszer sem. És semmilyen koffeines italt nem ittam. Ezzel még magamat is megleptem, de jobb volt így.

Szóval már előre röhögtem, mikor még nicky meg sem érkezett a hotelba. De mikor megjött, már mindketten pusztultunk a nevetéstől. Persze mindenki kérdezgette, hogy mit történt, azt hitték valaki megverte... A főnök még a patikába is elment neki valami homeopátiás cuccot venni. Annyit nevettünk!

Teljenen őrült ez a két holland így mikor velük megyünk valahova nem csak magamra, de rájuk is kell vigyáznom.
De nagyon jól szórakozunk így.

Nézzétek a képeket!

Amúgy minden ok. Meleg van, barnulok, dolgozom.
Nagyon kedves vendégeink voltak mostanában. Ma 20 € borravalót kaptam az ír nénikéinktől. Tündériek voltak. Nagyon csíptem őket.

Olyan jó, hogy ilyen sok jó embert ismerek meg. Bebizonyosodik számomra, hogy a világon nem csak rossz emberek élnek, mint ahogyan az mindenhonnan ömlik az emberre.
Én most pont az ellenkezőjét tapasztalom. Nem nézek tévét egyáltalán, rádióban sem hallgatok híreket, így szinte semmi negatív info nem jut el hozzám, csak a kedves emberek.
Ez nagyon jót tesz a lelki világomnak.

Csak aztán ne lepődjetek meg, ha fogalmam sem lesz dolgokról, ami a világban történik, mert lényegében fél év történéseiről maradok le. Nem mintha hiányozna az a sok rossz.

Nickyvel vitattuk ma,hogy miért csak a rossz dolgok kerülnek be a hírekbe. Az emberek miért nem kíváncsiak a pozitív történésekre? És miért jó nekik az, ha belemélyednek a negatívakba. Ne nézzetek annyi híreket! Szeressétek egymást!

Na most már mennem kell. Nicky tegnap találkozott egy néger sráccal a discoban és megbeszélték, hogy ma visszamegyünk. Szóval nemsokára indulunk.

Mill pusszz