
Sziasztok!
Összefoglalom a két szabad napom történését.
Kedden nem keltem korán, megreggeliztem és 12 felé elindultunk Anne-val a Margit szigetre. Írtam ugyanis egy listát, hogy mit akarok még csinálni és mindenképpen el akartam menni a vasálarcos cellájába. Hát ezt most kipipálhatom. Voltam a vasálarcos cellájában. Viszonylag nagy cella, tengerre néző kilátással, úgyhogy börtönhöz képest luxus körülmények.
a legenda szerint az udvarra is gyakran kimehetett, de a maszkot egész életében viselte.
3 évszázada nem tudnak rájönni, hogy ki lehetett a fogoly. A leggyakoribb elképzelés, mint ahogy a filmben is van, hogy XIV. Lajos ikertestvére, de összesen 15 feltételezés van.
A múzeum és a cella megnézése után elmentünk strandolni. Gyönyörű időnk volt, sehol egy felhő. A szigeten csodás partok vannak, de néhol a vízbe jutás nem olyan egyszerű, mert sziklás a part. Szerencsére sikerült egy jó helyet találnunk, ahol feküdni is kényelmes volt és a vízbe is könnyen be tudtunk menni.
A két sziget között kristály tiszta a tenger, türkiz foltokkal. És nem is olyan mély. Nem csoda, hogy minden közeli hajós ide horgonyzik le. A tenger tele volt hajókkal, köztük pedig büfé hajók cirkálnak. Olyan, mint a strandon a mozgó árusok, csak hajón közlekednek. Tök érdekes volt.
Minden feltétel adott volt a tökéletes búvárkodáshoz, így bele is vetettem magam. Jó messzire elúsztam a part mentén, rengeteg halat láttam. Az emberek ugráltak a jaht-okról, röplabdáztak a vízben-mert hogy csak a part sziklás, de bent homokos.
Jól lebarnulva értünk haza.
Másnap, szerdán sem keltem nagyon korán. Kitakarítottam a szobámat, rendet raktam, beszéltem Papáékkal és gondolkodtam, hogy mit csináljak aznap. Eldöntöttem, hogy elmegyek a delfin showra. Nem akartam egyedül menni, így felhívtam Lindát, a másik német lányt, akinek szintén szabad napja volt, hogy van e kedve jönni. Azt mondta van, csak hogy várjuk meg Anne-t, hogy végez munkában, mert ő is biztosan jönne. Szóval vártunk fél 4ig, mire felhívtam őket, hogy akkor jönnek vagy nem, mert lassan nem érdemes elindulni és akkor közölték, hogy mégsem jönnek...
Ezt mondjuk előbb is kibökhették volna és akkor nem várok rájuk feleslegesen. Na mindegy.
Szóval egyedül indultam el.
Végül is nem zavart, hogy egyedül megyek, mert ahogy Nickyvel mondani szoktuk, az első számú személy akivel jól kell, hogy érezd magad, az te magad vagy.
Ebben a szelemben nem telhet rosszul a napom.
Szóval ügyesen meg is érkeztem és belevetettem magam a tömegbe. Az első műsoron ragadozó madarakat láttam. Irtó jól volt kitalálva, mert a hatalmas sólymok, sasok, keselyűk, baglyok mind centikre a fejünk fölött repültek el. De tényleg. Az embernek le kellett húznia a fejét, olyan közel voltak. És hatalmas nagyok. Volt Amerikai keselyű, az a kopasz nyakú, hatalmas sólymok, óriási bagoly, színes, kék-sárga papagájok.
Nagyon jól volt megcsinálva a műsor. Voltak kisebb sasok, akik rászálltak az ember fejére. Minden madár centikre volt tőlünk. Nagyon jó helyen is ültem, mert a madarak mind pont velem szembe repültek. Láttam a tekintetüket miközben szállnak. Nagyon jó volt.
Ez az előadás közvetlen a delfinek medencéje mellett volt, így én le is ragadtam itt egy kicsit. Egész közel merészkedtek a medence széléhez és néha még ugráltak is maguktól.
A második előadás a fóka show volt. Ez inkább viccesre volt megcsinálva, de nagyon ügyik voltak a fókák. Bámulatos, hogy ezek a nagy, ügyetlen állatok milyen ügyességgel egyensúlyoznak. Nagyon tetszettek. Főleg mikor a kb 5 méter magasba felakasztott labdát megpöccintették az orrukkal. :) Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagyot tudnak ugrani...
A harmadik előadás a bálna show volt, de arra nem tudtam elmenni, mert egybe esett a delfinsimogató időpontommal:)
Ez egy külön kis rész volt, ellenőrizték a jegyünket és leültünk a váróban. Rövid időn belül bemehettünk. Mindenki kapott egy nevetséges mellig érő gumiruhát. Olyan zöldet, amiben horgászni szoktak menni. Gumicsizmával egybekötött ruha. Vicces volt. Amint átöltöztünk, az volt az első, hogy mindenkinek kezet kellett mosnia. Én voltam az első aki átöltözött és úgy mostam meg a kezem, mint Apa, mikor műtéthez mosakszik be. :D
Kicsit izgatott voltam:D
Megvártuk míg mindenki elkészül, addig én már szemeztem az egyik delfinnel. A medencéből figyelt engem. Olyan édi volt. Kicsit félre fordul az oldalára, hogy a szeme ki legyen a vízből és úgy sasol.
Aztán elmondták a szabályokat és bementünk a vízbe.
Meglepetésemre(bár mondták) a gumiruha borzasztóan szorít. Ahogy kimegy belőle a levegő az egész rád cuppan, de nem is hogy cuppan, hanem olyan erősséggel szorít, mintha valaki túlpumpálta volna a vérnyomásmérőt az egész lábadon. Először nagyon kellemetlen volt, de aztán már meg is feledkeztem róla. Jobban izgatott az a két szürke uszonyos szépség a medencében.
Két idomár volt velünk, ők vezették le az egészet. Elmagyaráztak mindent, megmutatták hol a delfin füle, hogy van bajusza, hogy hogy tájékozódik, hogy hogy vesz levegőt, hogy hogy adja ki a hangokat. Na és persze a simogatás sem maradt el. A gondozó viszi oda a delfint hozzád, te pedig megsimogathatod, de a delfin félős, így ha nem vagy neki szimpi, akkor kis idő után elúszik. Persze hamar visszajön, de bizalmatlan. Velem szerencsére nagyon kedves volt így nyugodtan tudtam simizni. Annyira érdekes bőre van. A homloka nagyon kemény, a szájánál kicsit puhább. Nem tudom mihez hasonlítani az érintését. Valaki azt mondta, olyan mint egy gumilabda,de nem teljesen. Abban hasonlít a gumihoz, hogy kicsit tapad, de nem annyira, mint a gumi labda. A szájánál puhább a bőre, a kicsit puhább őszibarackhoz tudnám hasonlítani, de tény, hogy egyáltalán nem hasonlít semmilyen állat bőréhez sem. Nem laza, nem lifeg, nem tudod csak a bőrt megfogni. Olyan, mintha egy túlfújt bőrlabda, amiről azt mondanád, hogy most fog szétdurranni, annyira feszes.
Felejthetetlen élmény volt. Alig bírtam vele betelni. Az idomár még viccelődött is, hogy ha rajtam múlna, akkor estig elsimogatnám őket. ( számomra nagyon fura módon voltak olyanok, akik csak kétszer megsimogatták aztán elvették a kezüket, hogy ok, végeztem. Olyan volt, mintha nem is érdekelné őket annyira. A lányok tele voltak ékszerekkel, karkötőkkel, rágóztak, én meg még az órámat is levetettem, nehogy megsértsem őket. Fura...)
A simogatás után treníroztuk őket. Megmutatták, melyik kézjel mit jelent, így közelről láthattuk őket ugrani, szaltózni, integetni, beszélgetni, enni,...
Olyan jó volt!!!!
Kár, hogy egy képem sincs.
Volt egy profi fotós aki végig fényképezett és a végén meg lehetett venni a képet. Akartam venni képet, de mikor megtudtam, hogy 1 kép 10€, meggondoltam magam.
Egyrészt aránytalannak éreztem, másrészt meggyőztem magam, hogy nem a kép a fontos, hanem az élmény. Így csak az emlékeimben élnek a találkozás képei és azt sajnos nem tudom nektek megmutatni. De nem is a kép a lényeg, hanem az érzés és azt a képpel sem tudnám pótolni. Minden esetre ha van rá módotok, menjetek el ilyen programra. Nagy élmény.
Ezután bementem a cápa alagútba, majd megvacsoráztam. Ha már kifizettem a belépőt,akkor gondoltam megvárom az esti showkat, mert hogy a delfin és bálna showt pont nem láttam.
Így maradtam az esti előadásokig. A delfin show tetszett, de a bálna show jobb volt. Majd teszek fel képet és talán videót is tudok. A bálnák is irtó aranyosak voltak és meglepetésemre szinte az összes idomár nő volt. Nem tudom miért, de egy két kivétellel csak nők dolgoztak az állatokkal. Nagyon megható volt látni, hogy milyen bensőséges kapcsolata van egy egy idomárnak a delfinjével, bálnájával. Látni lehetett, még sok méter távolságból is, hogy állat és ember mennyire szereti egymást. Jó volt nézni őket.
Azok a hatalmas állatok akkorát csobbantak, mikor kiugrottak a vízből, hogy egy csomó víz kiment a medencéből.
A legjobb része az volt, hogy a medencének üveg volt a fala, így látni lehetett, ahogy a bálnák a víz alatt úsznak. Ez akkor volt a legjobb, mikor a gondozó a bálna hátán állt és úgy 'lovagolt' rajta, vagy mikor a bálna tolta őt a víz alatt végig a medence széle mentén.
Nagyon nagyon tetszett!
Igazi élmény volt.
Este csak éjfélre értem haza, mert az utolsó előadás 22.15kor kezdődött és csak 23.54kor indult haza vonatom. De még véletlenül sem bántam meg.
Tegnap a parton voltunk bulizni. Meglepő módon rengetegen voltak, de rájöttem, hogy az Electro zene nem áll épp a legközelebb hozzám. És főleg nem ez a hallgatóság. Jó ötlet lett volna éppenséggel, hogy a homokban van a buli, ha nem dobálja el mindenki a sörös dobozokat, csikkeket. Mert ha egy ilyen sörös dobozra csupasz lábbal rálép az ember, az fáj.
Szóval vissza kellett vennem a papucsomat, így meg egész este olyan voltam, mint a kiscica aki vízbe lépett. Folyton próbáltak kirázni a papucsomból a homokot, persze kevés sikerrel és a végére már herótom lett a homoktól. Hát ez van, nem sikerülhet minden buli jól...:D
Remélem mindenkivel minden rendben van.
Itt is Boldog Szülinapot Isti!
Millió pusza
L