Július 28- Koncert és kígyó

Hali!

A tegnapi nap könnyen indult. Első körben csak egyszerű strandolást terveztünk, meg persze be akartam fejezni a könyvemet. Ez úton is szeretném megköszönni,Bettina, a könyvet, amit tőled kaptam. Nagyon tetszett.

Szóval strandoltunk, sétáltunk egy nagyot a parton. Nagyon szép volt. Most a tiszta vizű strandra mentünk Anne Sophival. Így jót tudtam búvárkodni is. Találtam egy szép kagylót.
Aztán hazafelé jövet felmentünk az óvárosba megnézni hogy milyen lesz az esti koncert helyszíne.

Itthon megvacsiztam, elkészültem és indultam vissza meghallgatni a koncertet. Nicky dolgozott, a többieket meg nem érdekelte így egyedül mentem. Nagyon jó volt. Az este langyos, a koncert kellemes. Miközben a koncertet hallgattam, gyönyörködtem Cannes esti fényeiben és eszembe jutott, hogy milyen kevés ideig maradok még.
Kicsit összeszorult a szívem a gondolatra, hogy lassan véget ér a gyakorlatom. Nem mintha nem mennék haza szívesen, de az itt töltött fél év mégis csak életem egyik legszebb időszaka volt. Csak remélem, hogy ez otthon is folytatódni fog.

A koncert után lefelé vettem az utat, mert a lányok már vártak rám a parton. Az utam hangulatos éttermek teraszai között vezetett egy szűk kis utcán. Egyik csábítóbb volt mint a másik. Mindenhol elegáns kiszolgálás, válogatott finom ételek és még finomabb illatok.

Végre kiértem a csábításból és folytattam az utamat. A fesztiválok palotájánál viszont megint megakadtam. Ugyanis éppen egy rakat fekete fiatalból álló csapat produkciózott. Táncoltak, brake-eltek, színészkedtek. Igazi showműsort adtak. De nem ezért álltam meg, hanem azért, mert egy magyar számra táncoltak. Először csak a dallam lett ismerős, ezért közelebb mentem és akkor már értettem mit énekel a női hang. Annyira sokkolt, hogy egy jó 10 percig keresgéltem köztük aki a zenéért felelős, de mivel nem találtam senkit aki magyarnak nézett volna ki, így feltételeztem véletlen volt. Mindenesetre nagyon meglepődtem.

Ezen a téren esténként mindig nagy tömeg gyűlik össze mert a legtöbb produkciós ide jön a mutatványával. Ma is volt még fakír aki üvegszilánkokon sétált meg egy hapsi kígyóval.
Nos, a delfinsimogatás után fellelkesedtem. Meg akartam simogatni a kígyót.
Háttér információként tudni kell, hogy a kígyó kb 5 méter hosszú volt és baromi vastag. Szerintem a 2 kezemmel sem tudtam volna átfogni és a feje meg mindig tekergett valamerre.

Nehezebbnek mutatkozott megérintenem, mint gondoltam volna. Először is mert a fejét próbáltam elkerülni és mert elsőre nagyon fura volt az érintése. De én elhatároztam, hogy nem lehetek ilyen betoji és azért is meg fogom simogatni.
Először saját magamat kellett leküzdenem és ebben az sem segített, hogy a mögöttem és mellettem álló srácok a félelmemet látva ijesztgettek. De aztán sokszori próbálkozás és kis undorkodás után sikerült rendesen megsimogatnom.
Olyan volt, mintha egy hatalmas hapsi bicepszét bevonták volna lakkcipővel. Vagyis kicsit azért különbözött, mert a pikkelyek mintha fémből lettek volna. Olyan fémes, hideg érintése volt.
Minden esetre örültem, hogy legyőztem magamat és megfogtam. Bár amikor a fele felbukkant a hapsi válla fölött olyan messzire ugrottam ,hogy még magam is meglepődtem. :D
Mindeközben pedig végig nevettem saját magamon, hogy milyen vicces lehetek.

De ezt is meg kellett tapasztalni.
Eztán csatlakoztam a lányokhoz a parton és ott beszélgettünk. Jó volt, de egy idő után kezdtem fázni, úgyhogy hazajöttem. Páran még maradtak, de én fáradt is voltam.

Szóval jól sikerült a napom.
Remélem veletek is minden ok.
Puszilok mindenkit!
L