Július 28. -Koncertek

Hali!
Végre megint sikerül blogot írnom. Úgy látszik heti 1-2nél nem igen tudok többször géphez jutni.

Szó ami szó, sűrű a program.

De szerencsére nagyon jól érzem magam munkában is és a szabadidőmben is.

valamelyik nap például teljesen fel voltam dobódva recepción. Csak úgy pörögtem.
Igaz, jó fej emberek is jöttek, a munkatársam is jó hangulatban volt és nem voltam fáradt.
Tisztára fel voltam pezsdülve munka után. Jó volt.
Tegnap ment el az a dán-svájci család, akit nagyon megszerettem. Aranyosak voltak, az apukával sokat beszélgettem. Nekik is bernijeik vannak. :) Már régóta. És olyan sportos család, mint mi. Minden nap olyan jó programjaik voltak! Például egyik nap jet-skivel mentek át a Lerins szigetekre. Nagyon tetszett az ötlet.

A héten volt pár közös programunk a lányokkal. Gospel koncerten voltunk, a strandon sokat, meg persze esténként is el-elmentünk itthonról.

A héten volt egy buli a parton is, a homokban.
Rengetegen voltak. Egy hatalmas partszakasz tele emberrel. Igaz, mint utólag kiderült a zene egyikünknek sem volt a kedvence, de azért így is elvoltunk.

Ma végre szabad napom van. Szerintem még visszamegyek kicsit aludni, aztán még nem tudom, hogy csatlakozom e a többiekhez a strandra menet, vagy megpróbálom őket rábeszélni valami aktívabb programra, mondjuk kirándulásra vagy akármire.

Arthurnak most 3 hét szabadsága lesz így remélhetőleg több közös programunk lesz. Az utóbbi időben szinte teljesen eltűnt, de most megint kapható a szociális programokra. Végre egy ember, akivel lehet kirándulásokat szervezni. A lányok néha olyan punnyadtak. Csak a strand állandóan....
Persze, a beach is nagyon jó hely, de ha az embernek már csak limitált ideje van kirándulni, megnézni ami érdekli, akkor időpocsékolásnak érzi a túl sok strandolást.

A barnaságom úgyis rövid időn belül el fog tűnni,ha hazamentem, így arra már nem érdemes gyúrnom....

Szóval erre a két napra hasonló jó programokat akarok szervezni, mint a múlt hétre.
Valószínűleg este klasszikus zenei koncertre (hegedű) megyek az óvárosba, holnap este meg megint tüzijátékozunk. Nap közbenre meg még ki kell találnom valamit. Lehet, hogy elmegyek a St. Honorat szigetre. Avignonba is jó lenne elmenni, mert 30ig van a színház fesztivál és azt mondják, fantasztikusan jó. Maga a város is gyönyörű, de hogy a fesztivál idején meg kivételesen.

A napsütést és a jó időt itt semmi nem zavarja, néha egy-egy kis felhő külön felüdülés. Szerencsére a tenger hűt annyira, hogy sosincs az az elviselhetetlen hőség, mint Pesten néha. Csak munka közben zavaró néha, mikor segítek a vendégeknek a csomagjaikkal. Ezzel kapcsolatban már volt egy néhány vicces sztori, ugyanis az emberek együtt éreznek velem, amikor a velem egy súlyú bőröndöket emelgetem. Persze az esetek többségében nekem nem tűnik olyan vészesnek a szituáció, mert már hozzá vagyok szokva, de azért jót nevetek, mikor néhány vendég a testi épségemet félti.

Persze a napon meleg van, de napra csak akkor megyek, ha a vízparton vagyok. Így teljesen jó idő van.

A hotelben most van két svájci srác, akik közül az egyik beszél pár szót magyarul. Olyan vicces, mert egész érthetően mondja a szavakat. Pl. Hogy 'Magyar vagyok' -erre visszakérdeztem viccből, hogy te is? -de persze ezt már nem értette.
Tudja még, hogy 'egészségedre' , ' bunkó' , egy csomó városnevet, stb. Viccesek.
Azért kicsit irigylem ezeket a svájciakat. Elég arrogánsak és nagyképűek, de 4 nyelvet beszélnek folyékonyan a nyavalyások. Ugyan ez a két srác egyik este eljött velünk bulizni és folyton váltogatták a nyelvet. Egyszer németül beszéltek a német lányokkal, aztán franciául a helyiekkel, velünk angolul, maguk között meg valami egészen más nyelven,amit meg sem tudtam határozni. Kicsit irigykedem. Na de sebaj, egyszer én is eljutok erre a szintre. Remélhetőleg nem is olyan sokára.
Az olasz megértésem például kifejezetten jó. Az esetek 75%ban megértem miről beszélnek, az írott szöveget is értem, csak beszélni nehézkes. Nincs mese, gyakorolni kell. Irány Olaszország. :D Ááá, nem. Még nem. Először kicsit azért még otthon leszek és boldogítalak titeket. Aztán ha már nagyon megszokjátok/megunjátok, hogy ott vagyok, akkor.

Jó sok sztorim lenne még, de sok idő őket leírni és nem kapcsolódnak a tárgyhoz, úgyhogy elköszönök.

Pusszanat mindenkinek!
Lili