diplomás

Sziasztok!

Sikeresen megkaptam a diplomámat és immár mint végzett közgazdász működöm tovább. :))
Az idő borzalmas volt. főleg ha azt nézzük, hogy csütörtök reggel még fürödtem a tengerben és 28 fokos zavartalan napsütésben hagytam el Nizzát. Haza is csak 1 szál kis cipőt hoztam, minden meleg cipőm ugye itthon van így nem volt egy felhőtlen élmény Pesten szaladgálni az esőben.:)
A hazautam is vicces volt, mert megint csupa jó véletlen keresztezte az utamat. Nizzában a buszon nem kellett jegyet vennem, mert a jegyellenőr hapsinak szimpatikus voltam és nem fogadta el a jegy árát. :)) A repülőn egy új-zélandi hölgy ült mellettem és már rögtön az elején beszélgetni kezdtünk és az egész utat végigbeszélgettük. A végén puszival és öleléssel váltunk el, számot cserlétünk és megbeszéltük, igyekszünk kontaktban maradni. Nagyon megköszönte, hogy találkoztunk mert azt mondta mindig mikor diákokkal találkozik azt jelnek veszi, hogy tanulnia kell. 60 éves és még tele van tervekkel, most akar tanulni, vissza akar költözni Új-Zélandra. Nagyon szimpatikus hölgy volt, igazi élmény volt vele utazni.
A reptéren Virág, a barátnőm várt aki Bécsben lakik és jót beszélgettünk amíg nem indult a buszom. Olyan jó volt őt újra látni és megosztani a nyári élményeket. :)
Ahogy megérkeztünk a busszal Pestre egy idős bácsi megkérdezte hogy megy e valaki a Keleti felé. Mondtam, hogy én igen és felajánlotta, hogy elvisz. :) A kocsiban beszélgetve kifaggatott, hogy hol lakom és azt mondta akkor már hazavisz. :)
Nagyon aranyos volt tőle, hogy egészen a Zsókavár úti buszmegállóig hazahozott és egy fityinget sem fogadott el. Hála neki nem kellett a pesti éjszakában villamosoznom meg buszoznom a bőröndömmel. Tényleg nagyon hálás voltam neki.

Csak remélni tudom, hogy a jó véletlenek, a jó emberek továbbra is megtalálnak és az életem zavartalanul halad majd abba az irányba amelybe most tart.

Jó megint itthon lenni, de tudom, hogy nekem kint a helyem. Sokkal többet tudok tanulni, fejlődni és mellesleg tenni Magyarországért, mint amennyit itthon tennék.
Ezért sem értettel teljesen egyet a 'közgazdász esküvel' amit a diplomaosztón mondattak velünk. Szerintem a hazánkhoz a határokon kívülről is hűnek lehet lenni. Sőt. Én magamat egy nem hivatalos nagykövetnek tekintem aki népszerűsíti kis hazánkat. Rengeteg emberrel találkozom és szerintem majdnem mindenkiben pozitív benyomást keltek. Az esetek 99% ban azonnal kiderül, hogy Magyar vagyok ezért a pozitív élmény nem csak a személyemhez de az országhoz is kapcsolódik. Nagyon sok embernek javasoltam már és csináltam kedvet ahhoz, hogy Magyarországra jöjjön. A pozitív megítélése az országnak pedig szerintem mindennél többet ér. Itthonról sosem lennék képes hasonló mértékben hozzájárulni az ország fejlődéséhez.

Most hogy találkoztam a csoporttársaimmal is mindenki azt mondta, milyen ügyes vagyok, hogy így megcsináltam a szerencsémet meg hogy így feltalálom magam és boldogulok külföldön.
Én azt mondom, hogy semmi különlegeset nem tettem. Sőt, amit én megcsináltam bárki már is meg tudja tenni. Emlékszem, hogy az első héten mikor felköltöztem Pestre végig kellett velem járni azt az útvonalat amin minden nap mennem kell majd és számoltam a megállókat, hogy hol kell leszállnom. :) El voltam veszve. De az ember gyorsan tanul és mivel az első héten is tök magamra voltam utalva, muszáj voltam feltalálni magam.
Az ember sokkal többre képes, mint amit elhisz magáról és ha tudod mit akarsz, nem vagy elveszve.
Ha az ember meg meri tenni az első lépést rájön, hogy külföldön sem nehezebb megtalálnia a helyét,mint itthon. Ott is ugyan úgy működnek a dolgok. Ha éhes vagy, veszel enni, megismerkedsz emberekkel, ha nyitott vagy barátságokat kötsz. Az egyetlen dolog amit félre kell tenned azok az előítéleteid és a félelmeid. Merni kell nyitni az újra és nem belesüppedni a biztos, nyugalmas, megszokott dolgokba.

Ez a titkom. Ez a titka minden külföldön sikeres embernek.