Valódi mese :))

Halihó!

Sikerült megint kicsit elhanyagolni a blogot, de ez mind csak azért van, mert annyi minden jó dolog történt velem, hogy sosem volt időm itthon csücsülni a gép előtt.

A Yacht Show nagyon nagyon jól telt. Mind a török ügyféllel mind a franciákkal nagyon gyorsan megtaláltam a közös hangot. :) Ezeknek meg is lett a gyümölcse, de erről később.
A hajó legénységét is nagyon megszerettem. Olyan aranyos, egyszerű emberek. Nem is lehet ezt a hajózós témát másképp csinálni. Összezárva 6 vadidegen emberrel akivel kb 3 négyzetméteren osztozol éjszakánként és 24 órában velük vagy. Hihetetlen milyen jó személyiségük van.
Természetesen hamar én lettem a főnök kedvence, mert állandóan mosolyogtam, kedves voltam és valljuk be értelmesebb is,mint a másik 2 lány. Nemsokkal kezdés után már felelősségteljes feladatokat bíztak rám.
Nem volt könnyű az elején, ugyanis egyszeri körbevezetés után tudnom kellett mindennek a francia nevét a hajón. (ami persze egy teljesen más nyelv, mert még a konyha sem konyha hanem teljesen más szót használnak rá.) A második körbevezetésem angolul ment így már mindkét nyelven tudtam vinni az embereket. :)
Ennek a főnökeim örültek a legjobban.
Természetesen magyarokkal is találkoztam. Nagyon aranyos kis 4 fős társaság volt. A főnök külön örült neki, hogy körbevittem őket, mert potenciális vevők/megrendelők voltak. Nagyon tetszett nekik a körbevezetésem a hajón és el is kértem az email címüket, mert mindeközben megismerkedtem egy magyar sráccal is aki első tiszt az egyik Yacht-on és közvetítettem neki a magyarok email címét. Ezek a magyarok épp valami vitorlás hajót építenek ezért a későbbiekben lehet szükségük lesz kapitányra.
Szóval csináltam a dolgomat, körbevezettem az embereket a vitorláshajón, elmagyaráztam mi micsoda, mikor és hol épült a hajó, milyen anyagokat használtak az építésnél, stb. Mindeközben segítettem a fedélzeten a legénységnek és mikor volt egy kis időm még a cipőket is rendbe raktam amik a hajó előtt hevertek (cipővel ugyanis nem lehet felmenni a hajóra) A két másik hostesslány nem sokat csinált. Kijelentették, hogy őket nem felszolgálásra vették fel, úgyhogy a legénységnek nem segítettek, ott üldögéltek nagy komótosan a rendetlen cipőkupac közepén, ami munkát csak lehetett átpasszoltak nekem és amint ütött az óra már spuriztak is haza, mert lejárt a munkaidejük. ... No comment.
Én meg maradtam segíteni a legénységnek, velük ettem, beszélgettem, stb.
Olyan finomságokat ettem, mint még életemben. A chef a fedélzeten olyan finomakat főzött, azt hittem bepisilek. :)) haha
Többször jöttek a legjobb étteremből is mert vendégek voltak a hajón és mivel én összehaverkodtam velük persze mindig adtak nekem minden finomságból. OLyan megoldásokat láttam, amit elképzelni sem mertem előtte.
Ezek a nagyon kedves emberek persze értékelték a pozitív kisugárzásomat és számtalan módon viszonozták. A chef-ek pl meghívtak egyik este, a legnagyobb hajóra, ahol aznap este dolgoztak. Csak mondtuk, hogy a cégtől jöttünk és egyből levezettek a konyhába. Ott meg aztán végigettük a menüt. :)))
Ráadásként még a hajón is körbevezetett minket az első tiszt. Szuper volt.

Reggelente a török megbízóinkkal mentünk monacoba kocsival, mert összefutottunk az utcán. Csak pár saroknyira laktak tőlünk egy hotelben szóval minden reggel elhoztak minket. :)) Közben persze jókat beszélgettünk és olyan hasznos infókat tudtam meg a cégről amit aztán később a körbevezetések alatt el tudtam mondani az érdeklődőknek. :)

A Show a francia főnököm egy elég szigorú alak volt. Amikor megérkezett a hajóra, mindenki haptákba vágta magát és leste minden szavát. a lányok szó szerint még az ebédet is félbehagyták, ha megérkezett.
Na ez a hapsi annyira megszeretett, hogy minden nap legalább egyszer megköszönte a munkámat, hogy milyen kincs vagyok és hogy 'tökéletes' . Persze mindig hozzátettem, hogy tökéletes ember nincs, de azért jól esett. A nap végén a hajó másik végéről is kiabálta a nevemet és integetett, hogy elköszönjön, míg a többi alkalmazott nevét nem is tudta. :)) A feleségének is úgy mutatott be, hogy a legjobb munkaerő. :)
Meghagyta, adjam meg az elérhetőségeimet az aszisztensének hogy kapcsolatba tudjon lépni velem.

A törököktől kaptam 150 € borravalót a show végén amit megharmadoltam a másik 2 hostesslánnyal. Már kicsit bánom, mert valószínűleg csak nekem szánták, de már mindegy. Furdalt volna a lelkiismeret, ha mindet megtartom, de az biztos, hogy legközelebb az elvégzett munka és a befektetett energia arányában fogom szétosztani a borravalót.

Hétfőn jöttek a visszajelzések a hostess közvetítő cégtől, hogy köszönik szépen a munkámat, a megrendelő csupa jót mondott rólam és nagyon meg voltak elégedve.

Felhívott a francia pasi és kijelentette, hogy ő mindenképpen velem akar dolgozni, akár már most rögtön. Mikor mondtam, hogy csak a gyakorlatom alatt leszek teljes munkaidőben szabad, akkor nagyon megörült és feltétlenül azt szeretné, ha ott dolgoznék a cégnél Párizsban.
Ezt lefixálandó meghívott az őszi szünetben, hogy menjek fel Párizsba pár napra és ismerkedjek meg a céggel. A titkárnőjétől kaptam egy levelet, hogy október 28-30án nagyon szívesen látnak, körbevezetnek a cégnél,lefixáljuk, hogy miről szóljon a gyakorlatom, körbevezetnek Párizsban és természetesen minden felmerülő költségemet az utazástól, a szálláson keresztül az étkezésig, mindent állnak. :)))
Na ez nem semmi,igaz?

Közben meg megismerkedtem még egy hapsival aki állást ajánlott erre a hétvégére. Egy bárátnőmmel együtt Saint Tropez-ban fogunk dolgozni, segítünk eladni a hajóját. Szórólapot osztunk, reklámozzuk a hajót, időpontot egyeztetünk az érdeklődőkkel.
A hajó egyik vendégszobájában fogunk aludni, természetesen a kaját is ők állják és ami ruhát pénteken együtt megveszünk erre a célra azt meg is tarthatjuk. :)))

Hihetetlen, hogy ennyi jó dolog történik velem!! Olyan, mintha egy mesébe csöppentem volna.

Na most már ideje elmennem aludni.
Pusszantalak titeket!!