Április 25.

Sziasztok!

Ma egyedül voltam reggelinél. Vagyis az egyik szobalány segített, amikor nagy káosz volt. :)
De mondhatni ügyesen lezavartuk. Sikerült is normál időben eljönnöm, olyan fél 4 körül.
Elégedett voltam ma magammal. Jól megy már nekem ez a téma. :)

Kezdem viszont kitapasztalni, hogy ki milyen ember a hotelben és kicsit nehezen tudom most gyakorolni Müller Péter tanításait, hogy mindenkit szeressek.
Sajnos vannak olyan emberek, akik egyszerűen nem 'jók'. Vagyis felénk nem mutatják.
Tudom, hogy mindennek megvan az oka, így annak is, hogy valaki nem olyan kedves, és sosem tudhatom, hogy mi miért olyan amilyen, de akkor is nehezére esik az embernek olyan valakit szeretni, aki nem szeretetre méltó. ( hű, ez egy kicsit kacifántos lett, de remélem értitek)
Szóval vannak olyan emberek, akiknek a személyisége nagyon nem passzol az enyémhez és így nem könnyű őket megérteni.

Van egy szobalány(arab) aki akárhányszor elmegy az ajtó előtt, úgy néz be ránk a konyhába, mintha épp robbantani készülne. Komolyan mondom néha félelmetes. Valamelyik nap Nara látott a tvben egy músort az öngyilkos merénylőkről. Másnap tisztára ki volt akardva, hogy a merénylő anyja helyeselte a fia cselekedetét, hogy megölt egy csomó ártatlant. Ezt mindenkivel meg is vitatta és legnagyobb megdöbbenésünkre a két arab szobalány egyetértett a merénylettel. (!!!) Ők is úgy gondolták, hogy a fiú jól tette, hogy felrobbantotta magát és ezzel megölt egy csomó embert.

Félelmetesek ezek az arabok.

És az ebben a legszörnyűbb, hogy buták, így könnyen irányíthatóak. Ha a vallási vezető azt mondja, hogy ezt vagy azt a népet ki kell irtani,mert veszélyeztetik az országukat akkor ők elhiszik, hogy ezt kell csinálni. És ez egy arab családban érték, ha valaki ilyet tesz.
Borzalmas még belegondolni is.

Na mindegy.

Este jót beszélgettünk az egyik kanadai srácnál. Egy kanadai, egy francia, egy angol kanadai és egy magyar. Érdekes nyelv született ebből a kombinációból. Mert hogy a kanadai francia egész más szavakat használ és a másik kanadai srác meg szinte csak angolul beszél. Nem volt semmi. De jót nevettünk, beszélgettünk.

Most pedig egy holland srácot ismertem meg. Egész rendesnek tűnik. Vidám kis társaság kezd kialakulni. Furcsa, hogy régen ez egy lánykollégium volt, most meg többségében fiúk lakják. Vagy legalább is 50-50.

Hosszú nap volt és holnap sem lesz egyszerűbb.

Szép álmokat mindenkinek!
Puszi
L