Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Sziasztok!
Ma a tegnapival ellentétben nyugis volt a reggeli, hiába voltunk ketten. Nem is értette Nara, hogy hogy lehet ez, mert ugyan annyi ember volt ma is, mint tegnap.
Már tegnap kérdezte az angol hapsi, hogy ma mikor dolgozom, ma pedig kaptam tőle 5 €-t. Pedig nem szeretem annyira ezeket a dolgokat. Nem akarom, hogy azt higgyék, hogy csak ezért vagyok kedves. De nem akarom őket megbántani azzal sem, hogy nem fogadom el- amit adni akarnak. Fura szitu ez. De, mivel nem túl sok a fizetésem ezért jól jönnek ezek a kis plusszok.
Szóval a nap nyugisan telt. Bár nem unatkoztam így sem. Ma valamivel hamarabb, fél 4kor el tudtam jönni.
Ma ugye Húsvét volt, ezért ' jó keresztény módjára' ( :) ) megosztottam felebarátaimmal amim van. :D
Szó mi szó, kedveskedni akartam a kollégáknak ezért vettem nekik csokitojást meg vittem bejglit.
A tojásokat elrejtettem a zsebeikben, meg az íróasztalukon- ki hol dolgozik- a bejgliből meg délben kínáltam meg mindenkit.
Mit ne mondjak, jó lecke volt.
Narán kívül senki nem köszönte meg a csokitojást. Lehet, hogy nem vették észre, de úgy kellett megkérdeznem, hogy nem találtak e a zsebükben valamit. Nem azért csináltam, hogy hálásak legyenek nekem, de egy spontán és őszinte köszönöm azért jól esett volna.
Furcsa mód, senki, egyetlen kollégám sem köszönte meg a csokit, csak miután rákérdeztem. (Nara ez alól kivétel!)
A bejgli kínálásakor is az volt az érzésem, hogy nekik aztán mindegy, hogy mit viszek nekik.
De nem baj.
Megtanultam a leckét. Ezzel remekül fel tudtam mérni, hogy kinek érdemes ajándékot adni, és kinek nem.
Egyszerűen nem értem őket. Az ember kedveskedik nekik és úgy viselkednek, mintha ezzel én tennék nekik szivességet, vagy mintha ez természetes lenne.
A koliban bezzeg nagy szeretettel fogadták a tojásaimat és a bejglit is. Meg én is kaptam sütit Eriktől. Ezeknek az embereknek érdemes ajándékot hozni. Olyan szeretettel fogadják a legkisebb dolgot is. :)
De a többiek miatt sem bosszankodom. Mások vagyunk. Itt nem divat adni. Nem szoktak hozzá. Én megmutatom nekik, hogy máshogy is lehet ezt csinálni. Megmutatom, milyen a magyar vendégszeretet, vagy az én esetemben az emberszeretet. Aki partner, azzal szívesen vagyok kedves. De nem vagyok érzelmi nyerő automata és nem áll szándékomban megváltoztatni őket.
Ma jó idő volt, így a munka után lementem a partra olvasni és napozni. Az ünnep miatt nagyon sok olasz van, a strand szinte tele volt. Az emberek röpiztek, frizbiztek, piknikeltek. Nagy élet volt. Kivételesen sok üzlet volt nyitva, volak is shoppingolók bőven.
Ma sokat olvastam a nézésről. Hogy a tekintettel nem csak befogadok, hanem adok is a másiknak. Sugárzok felé és ösztönzöm. Olyan tulajdonságokat tudok kihozni belőle, amik mélyen szunnyadnak benne. Ezt próbálom gyakorolni. Tudom, hogy az emberekben benne van a kedvesség, a vidámság, a nemesség, csak túl mélyen ahhoz, hogy a hétköznapokban a felszínre hozzák. Talán ha látják rajtam, hogy nekem sikerül és én hiszem, hogy nekik is sikerül, akkor együtt menni fog. Hiszem és hinni akarom, hogy az emberek jók. Mindenki más, de alapvetően mindenki jó. A másságból adódóan viszont sokszor nem értjük egymást, azért hisszük azt, hogy vannak rossz emberek is.
Nem könnyű, de az a minimum, hogy megpróbálom és ha néhány ember esetében nem is sikerül ezt megvalósítani, a többi sok-sok ember esetében sikeres lehet a módszer.
Próbáljátok ki!
Nekem nagyon sok pozitív visszajelzés jön. Ebből gondolom, hogy a módszer működik.
Minden azon múlik, te hogy viszonyulsz az emberekhez, hogyan nézel rájuk.
Gondolkodj el ezen.
Sok puszi mindenkinek!
Angyalkás álmokat!
L