Április 3-4.

Sziasztok!

Tegnap:
Ma szabad napom volt. A délelőtti programom: alvás- evés- alvás- evés. :D
Reggel lementem reggelizni, ahol találkoztam Kasiával( a lengyel lánnyal) és jól elbeszélgettünk, aztán visszafeküdtem aludni. Óránként állítottam előre az telefonomat, mert nem volt kedvem felkelni. Aztán ebédre csak kikászálódtam az ágyból és lementem enni a kantinba. Ezután összeszedtem magam és lementem a partra. Kicsit fújt a szél, így nem volt nagyon melegem, de egy kis nyári fölsőben voltam.

A parton nagy élet volt. Rugby-ztek az angolok és volt egy kis 20 fős olasz csoport, ami csak lányokból állt. Kicsit már idegesítőek voltak, mert 20an 30 félét kiabáltak. Az egész strand tőlük zengett. Azt már nem is mondom, hogy alsóneműben fürödtek.

Na mindegy.

Este búcsúztattuk Isabelle-t, a kanadai lányt, mert jövő szerdán sajnos hazamegy.
Az egyik külön teremben beszélgettünk, csocsóztunk, meg zongoráztunk. :)
Eljátszottam nekik a szamárindulót, amivel nagy sikerem volt. :)
Csocsóban meg megvertem Isabellet, amin még én is meglepődtem. Jobb vagyok, mint gondoltam. :)

Ez után még Erikkel is úgy döntöttünk, hogy beülünk valahova.
Pont arra gondoltam nap közben, hogy meg kellene látogatni Kasiát, de nem tudtam, melyik étteremben dolgozik. Hát ahogy megyünk az utcán Erikkel, az egyik étterem ajtajából ő integet. Nagyon megörültünk és meghívtuk, hogy jöjjön velünk, mert nem sokkal később végzett. Így hármasban ültünk le beszélgetni. (megint milyen furcsa, hogy gondolok valamire, de nem tudom, hogy lehetne megvalósítani és tessék, megtörténik.)

Jót beszélgettünk, bár a végére kicsit elfáradtam. Kasia úgymond szeret sokat beszélni, ami nagyon aranyos, csak néha már fárasztó. De azért jól éreztem magam.


Ma:
Jó későn értünk haza, ennek ellenére reggel fél 8kor, 3 óra alvás után, egész frissen másztam ki az ágyból.
Azért kellett felkelnem, mert ma jött hozzám Zsófi és ki akartam takarítani. Sikerült is mindent időben megcsinálni.
Zsófival elmentünk a varrógépért, amit meg akart venni. Egy lakótelepre mentünk, mert ott lakott a hapsi, aki eladta a használt varrógépet.

Elámultunk.
A lakótelep kísértetiesen hasonlított a Besztercére, csak kicsit rendezettebb volt. Olyan érzésünk volt Zsófival, mintha az 'ilyen is lehetne' álomvilágába csöppentünk volna. Ugyan azok a házak, és mégis mások. Hihetetlen, mennyit számít az épületek környezete, a rendezett parkok, a virágok, fák.
Nézzétek meg a képeket.

Láttunk egy teljesen olyan épületet, mint amilyen az Alkotmány úton a Quasi épülete. (vagy úgy is mondhatnám, hogy ahol Brigi lakik, de ezt nem biztos, hogy mindenki tudná.)
A hihetetlen az volt, hogy a mögötte lévő fás terület meg tiszta olyan volt, mint a Kálvária.
Mondtuk is Zsófival, hogy olyan, mintha otthon lennénk. :)

Zsófi sajnos nem maradt sokáig. Beszélgettünk még nálam, meg sétáltunk egyet a városban (cérnát meg tűket shoppingoltunk neki a varráshoz:) aztán ment vissza. Délután ezért úgy döntöttem, hogy lemegyek a partra aludni. Sajnos megint összefutottam a tegnapi olaszokkal, így nem tudtam nyugodtan pihenni. Nem sokkal később hűvös is lett, így inkább hazajöttem aludni.

Ma este színházban voltam itt a koliban.
Nem volt valami nagy szám, de egynek elment. Szerelmi dráma 2 szereplővel. :)
A nézők viszont úgy örvendeztek a végén, hogy felmerült bennem, hogy nem is ugyan azt a darabot láttuk. Aztán kiderült, hogy a szereplők ismerősei voltak. :)

Holnap korán kell kelnem, ezért most zárom soraimat.

Sok puszi mindenkinek!
Love
Lili