Április 26.- A külső

Sziasztok!
Ma sok időm volt gondolkodni.
Érdekes módom az olvasmányaim és az élményeim gyakran összevágnak. Mintha valaki irányítaná, terelgetné a gondolataimat. Ha rossz irányba indulok, megmutatja a helyeset, ha jó irányba, megerősít, ha pedig kérdezek vagy bizonytalan vagyok, válaszol, útbaigazít.
Egyik lépcsőről a másikra lépek. Mindegyik külön fejezet, saját témával, mégis mind egy irányba tart, egy tengely körül forog. Mintha minden mindennel összefüggene és mintha vezetne valahová. Pont, mint egy lépcső. Egy keskeny csigalépcső, amin csak egyedül tud járni az ember, de meredeken felfelé vezet. És mi várhat a lépcső tetején?

Szóval a tengnap olvasott dolgok kavarogtak a fejemben, ebédnél pedig Marie-Clauddal beszélgettünk. A téma a külsőség volt.
Egyedül maradtam és beindultak a gondolataim. Most elmondom nektek, mik kavarogtak a fejemben és hogy mikre jöttem rá. Lehet, hogy néhány helyen Müller Pétert ismétlem, de igaza van. Ha valmivel egyet értesz, megérted és befogadod, az már olyan, mintha a te gondolatod lenne. Az is. Csak azt érted, ami benned is ott van. Lehet, hogy még nem tudsz róla és kell a másik, hogy kimondja, megmagyarázza, de utána már a sajátod.

A külsőségekről beszélgettünk. Arról, hogy a társában az ember nem a külsejét kell hogy szeresse, hanem az embert. Egyet értek. A külső változik. Gondolj csak bele. Mikor megszülettél milyen voltál és most milyen vagy. És milyen leszel. A test folyton változik. Ha egymás mellé teszel két képet ugyan arról az emberről csecsemő és idős korából, nem mondod meg, hogy egy emberről van szó. Ez csak egy jelmez, amit folyton cserélünk. Egy szűntelenül változó sejtkupac. Azt hiszed szilárd, de a mikroszkóp alatt tisztán látszik, hogy csak szorosan összenőtt sejtek.
Ez nem te vagy! A ma divatos materialista szemlélettel ellentétben te nem a tested vagy. Sokkal több vagy annál.

Valami, ami be van zárva ebbe a testbe, de nem szabad, hogy azt hidd, csak ez vagy!
Lehet, hogy sok velem egy idős nem nagyon érti, miről beszélek, mert ma azt gondoljuk, hogy ezek vagyunk. Egy test. Megszületünk, és egyszer meghalunk. És nincs tovább.
De ettől sokkal többek vagyunk.

Ezért viselik olyan nehezen az emberek az öregedést és az öregséget. Mert azt hiszik, hogy a test elmúlásával nekik is végük. Azt hiszik ők öregednek és ök halnak meg, pedig csak a testük.
Az,ami a testedben van, a 'TE', sokkal több, mint egy élet.

Kicsit elkanyarodtam az eredeti mondanivalómtól.
Arra akartalak titeket emlékeztetni, hogy a külső nem számít. A külső múlandó, a test megöregszik. Senki sem marad szép élete végéig. Ez csak ideiglenes ( ha megadatik egyáltalán). Ne az alapján vállasszunk párt, hogy hogy néz ki, hanem az alapján, hogy milyen ember.
Nyilván számít valamennyire a külső, de amíg nincs valakinek 3 feje és 8 lába, addig sokkal fontosabb dolgok is vannak.
Én már észrevettem magamon, hogy azt nézem egy emberen, hogy milyen a mosolya. Nem azt, hogy milyen fehérek vagy rendezettek a fogai, hanem hogy mennyire öszinte a mosolya. Ez sokat számít.
A másik a szem. Ezt csak most kezdem látni, hogy a szem mennyi mindent elárul az emberről. Vagy nem is a szem, hanem inkább a tekintet.

Próbálok vakon járni a világban és csak a szemeket, tekinteteket észrevenni.
Az ember szépnek látja azt, akit szeret. Ezt te is biztos tudod. Gondolj csak a családodra.
Ha olyan szerencsés vagy, mint én, akkor tudod, hogy a szeretteidet mindig szépnek látod, bárhogy néznek is ki.
Ha a nagyszüleidre gondolsz például. Más lehet, hogy csúnyának látja őket, öregnek, de te szépnek, mert szereted őket és nem a testet látod bennük.
Ha szeretsz valakit, nem a testét szereted, hanem a lelkét.
Én például nem tudom felidézni magamban a szetetteim arcát, pedig vizuális típus vagyok. Ha sikerül is, akkor is csak egy fényképet idézek fel, ami a testüket ábrázolja egy adott pillanatban, de nem őket. A fotók csak arra jók, hogy felidézzék bennem egy ember lelkének az emlékét.
Azért nehéz számomra felidézni őket, mert a lelküket szeretem. Nem is nagyon látom a testüket. A fizikai szemem nem emlékszik rájuk, csak a lelki.
Így nem számít az, hogy hogy nézel ki,mert aki szeret, az nem a külsődet szereti, hanem azt, akit a fizikai szemmel nem lehet látni, de a te testedben él.

Sajnos manapság nem így gondolkodnak az emberek. Főleg a fiatalok nem. Minden a külsőségekről szól. Addig egyet értek a dolggal, amíg igényességről beszélünk. Hogy valaki tiszta, ápolt, mert ez a magam tisztelete. De sajnos az esetek többségében a dolog túlmegy ezen és csak a külsőt látják.

A testet és nem az embert.

Kezdem megérteni azt is, hogy miért születtem oda, ahova. A magyar nyelv rendkívül választékos és bölcs, de még így is nehezen tudom kifejezni azt, ami a fejemben kavarog. De ha ez benned is ott van, akkor talán ennyi elég volt, hogy megtaláld magadban azt, amiről beszélek és értsd, mire gondolok.
Ha pedig nincs, akkor hiába is próbálom felébreszteni, nem találom benned.
De lehet, hogy nem is kell. Nem tudom. Mindannyian mások vagyunk.

Remélem sokan vannak köztetek, akik értenek.
Jó éjszakát!