Április 5.

Sziasztok!

Ma, mint egész hónapban, reggel dolgoztam.
Nem bosszant, mert ez legalább biztosnak tűnik és nem változtatgatják állandóan.
Ráadásul így az egész délutánom szabad.

Felkelnem sem kell korábban, mint mikor suliban 8ra mentem.

Ma egyedül voltam, de nem voltak sokan a szállodában, így nem volt gáz.

Délután nagyot sétáltam, most a másik irányba, mint szoktam. Leültem a gátra és ott olvastam. A Szeretetkönyv is nagyon tettszik. Legalább olyan jó, mint a Boldogságkönyv.

Ma hallottam egy utcai zenészt játszani. Nagyon szép volt. Az ilyeneknek mindig szoktam pénzt adni. Ennek is adtam és mentem tovább. Később viszont meg kellet állnom, olyan szépen játszott. Nem nagyon voltak az utcán, kocsi is alig járt. Én 20-30 méterrel arrébb álltam meg. Szinte megdermedtem, úgy hallgattam a hegedűs játékát.
Teljesen feltöltődtem.
Az ilyen apró örömök olyan jók. :)

Ma mostam, de megszárítani már nem volt időm a ruhákat, ezért most minden kilincsemen bugyik lógnak. :)

Ma megettem az utolsó zserbómat. Vége. Nincs több...:( Olyan lassan ettem az utolsó szemet, amilyen lassan csak tudtam, de így is olyan gyorsan elfogyott. :( Megpróbáltam kiélvezni az ízeket.

Este pedig az utolsó krémdesszertemet felajánlottam Jauaednek, mert már nagyon éhes volt és a pizzája csak fél óra múlva jött meg. Szívesen adtam neki, de az azért rosszul esett, hogy a pizzából mindenkit megkínált rajtam kívül. Igaz, nem mentem oda úgy, mint a többiek, de azért a gesztus jól esett volna. Na mindegy. Amúgy sem fogadtam volna el.

Annyira érdekes, hogy az emberek néha mennyire nem értékelik a másik igyekezetét. Van akivel szemben kedves vagy és semmit sem kapsz viszonzásul, van akitől meg egy kis kedvesség hatására olyan hála és szeretet érkezik, hogy nem is érted. Miért reagálnak az emberek ugyan arra a viselkedésre ennyire másképpen? Valószínűleg azért, mert mások vagyunk. De nekem akkor is furcsa.

Most már megyek aludni, mert holnap ugye korán kelek!

Puszi mindenkinek!
Lili